Lehetőség a változásra

I

sten embere mai igénkben (Ézsaiás 19,16-25) túllát a jelen állapotán, és látja azt, ami majd a jövőben megvalósul. Illetve látja azt, amivé lehetnek azok, akik jelenleg népének ellenségei. Az Úr csodálatos ajándéka ez a látás, mert ez reménységet nyújt. Izráel fiai most még az ellenséget látják Egyiptomban és Asszíriában, el sem tudják képzelni, hogy ez a két nép valaha megváltozhat. Úgy gondolják pogány, ragadozó karakterük soha át nem alakulhat. Amikor Isten ezt a látást küldi Ézsaiásnak, általa egész népét reménységgel, pozitív látással kívánja feltölteni. Ne csak azt lássák, ami ma van, ne csupán annak lássák a pogányokat, akik ők jelenleg, hanem lássanak túl, a mostani helyzeten és lássák meg azt, akivé ők is válhatnak. Mert ebben az igében a két pogány hatalom megváltozásának a lehetőségét látja a próféta.

Még nem változtak meg, lehet, hogy ők ezt meg sem érik, de ott lesz majd előttük a lehetőség Isten kegyelme által. Rajtuk fog múlni, élni ezzel a lehetőséggel. Nekünk is szükségünk van erre a látásra. Gyakran elveszítjük reménységünket, és azt gondoljuk senki és semmi nem fog változni. Pedig azért bízatott ránk az evangélium, hogy vállaljuk fel az életek megváltozásának a lehetőségét. Merjük hirdetni, remélni, hogy hit által a legmélyebben lévő, a leggonoszabb, a legistentelenebb ember is megváltozhat. Bizony gyakran a hozzánk közel állók felől is elveszítjük ezt a reménységet, és csupán rossz tulajdonságaikat látjuk magunk előtt. Ez rögzül bennünk és esélyt sem kínálunk a változásra, mert nem látjuk azt, akivé lehetnek, akivé Jézus formálhatja őket. Péter eredetileg Simon volt, de Jézus adta neki ezt a nevet, ami azt jelenti kőszikla. Még akkor nem volt kőszikla Simon, de Jézus jelzi a számára, ha követni fogja Őt, akkor kősziklává fog változni. Jó, ha arra is gondolunk, mi sem voltunk mindig tanítványok, keresztyének (krisztusi emberek), de eljött az idő, amikor az Úr megkönyörült rajtunk, és átformálta a szívünket.

Fontos még megjegyezni, hogy sem Egyiptom sem Asszíra nem a maga bölcsességéből ismeri majd meg a Mindenhatót, hanem úgy, hogy Isten ismerteti meg magát velük, és velünk is. Azért lett emberré Jézus Krisztusban, hogy megismerhessük Őt. Az a feladatatunk, hogy Jézusban, az Ő lényében meglássuk Alkotónkat, majd leborulva imádjuk. Alázattal kell elfogadnunk, hogy nem mi kutatjuk fel Istent, nem mi találunk Rá, hanem Ő jön utánunk, Ő ereszkedik le a mélybe, és emel fel onnan. Számára nincs az a mélység, ahová le ne tudna ereszkedni, és nincs az a távolság, amit át ne tudna hidalni. A kereszt az Ő megmentésének eszköze, és ez minden élet számára megoldás. Ha a kereszt megérinti lényünket áldássá válunk, ahogyan a samáriai asszony is Sikár városa számára (János 4,1-42).

Márk evangélista Keresztelő János halálát és annak előzményeit mondja el (Márk 6,14-20). Azzal kezdi az elbeszélést, hogy Heródes hallott Jézusról, az Ő tetteiről, az általa működő erőkről. Ezzel jelzi az evangélista, hogy Jézusról mindenkinek hallani kell, annak is, aki nem akar Róla hallani. Másrészt ez által Isten még Heródes számára is kegyelmét kínálja. Nagy dolog ez, hiszen ennek a királynak az apja akarta a gyermek Jézust megöletni. Isten még a Fia ellenségeinek is felkínálja a megtérés a bűnbocsánat alkalmát.

Azonban nem csak az a lényeg, hogy valaki hall Jézusról, hanem mi követi majd ezt. A vérfolyásos asszony történetében láttuk, hogy ő is hallott Jézusról, és ezt követően elment Hozzá, mert hitte, hogy Általa megszabadulhat betegségéből. Heródesnél nem ez a folytatás, nem olvassuk, hogy elment volna Jézushoz.

Azt is megláthatjuk, hogy a Jézussal való találkozás valamilyen formában mindenkire hatással van. Valamit kivált az emberből az Úr lénye, de kérdés, hogy miként reagálunk erre. A hír, amit Heródes hallott, mélyen felkavarta, és előhozta lénye sötét dolgait. Szembesülnie kellett prófétagyilkos valójával, de mindez azért kavarodott fel benne, hogy rátaláljon a megoldásra, hogy eljusson a kegyelemre.  Amikor az ige lelkünk mélységeit felkavarja, azért teszi, hogy az elrejtett bűn, előjöjjön, azt megvalljuk és megszabaduljunk tőle.

Keresztelő János rámutatott Heródes bűneire, a király azonban nem a bűnnel, hanem Jánossal számolt le. Bizony minket is megkísért a bűn ilyenforma elrendezése, nem a vétekkel, a rossztulajdonsággal számolunk le, hanem azzal, aki azt szóvá teszi. Azt gondoljuk így minden rendben, de nincs rendben, mert ez nem megoldás. Ezt tapasztalta meg Heródes is. Újabb lehetőséget kapott, de nem élt vele.  Zavarba jött ugyan, már János hallgatásakor, de nem bánta meg a bűneit. Isten üzenete ellenére továbbra is ragaszkodott bűnös kapcsolatához, ami még súlyosabb bűnbe vitte. Ha megtűrjük a bűn bármilyen formáját, annyira elburjánzik, hogy már nem bírunk vele, így megfojtja az életünket. Azonban, nem szükséges elhallgattatni „Jánost” hanem komolyan vehetjük az általa kínált segítséget. Mert Jánoson keresztül Isten nyújtja felé szabadító karját. Ha Heródes ezt nem is fogadta el, Te elfogadhatod.

A nagy mélységből

A nagy mélységből szüntelen

Hozzád kiáltok, Istenem,

Haláltól mentsd meg lelkemet,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök,

Fiad érettem onta vért,

Fogadj be Jézusért!

A bűn sarában élve lenn,

A jóra lelkem képtelen,

Fogadd be gyenge gyermeked,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok jövök…

A bátorságom gyávaság,

A bölcsességem kábaság,

Más nem segíthet, ha Te nem,

Fogadj be, Istenem!

Amint vagyok jövök…

Az életem, üres, szegény,

Nincs benne fény, de van remény,

Hogy akinek kegyelme nagy,

Vesznem engem se hagy.

Amint vagyok jövök…

Isten áldásával.