Látható hit

É

zsaiás könyvének mai része (Ézs 5,8-30) elénk tárja az élő Istentől elpártolt nép életének alakulását.  Már nem az Úr van életük középpontjában, nem Rá figyelnek, ezért a bálványok előtt hódolnak és a pogány népek szokásait, élet vezetését veszik át. Most már a meggazdagodás, a minél nagyobb és látványos épületek megszerzése, a föld felhalmozása motiválja őket. Tehát a hitbeli meggyőződés formálja a vagyonhoz és a másik emberhez való viszonyt. Ebben a szemléletben már nem restvér a másik, már nem vagyok felelős érte, hanem ellenfelem, vagy akadályoztatóm, ezért le kell győzni, tönkre kell tenni. Az a lényeg én mindenkinél, minden téren hatalmasabb legyek. Igénk azt mondja, hogy az ilyen életszemlélet jajt von maga után. Ez a gondolkozás, és életforma megítéltetik. A házak lakhatatlanná lesznek és összedőlnek. Bizony ma is látjuk ezt, a korábban felépített nagy házak mára fenntarthatatlanokká válnak, különösen a nyugdíjasok számára. Életük büszkesége, amiért annyi áldozatot vállaltak semmivé lesz.  Gyerekeik elbontatják, vagy eladják és viszálykodnak az örökségen. Izráel népe fogságra megy másé lesz minden értékük. Ha nem megyünk fogságra, akkor is másé lesz minden. Vagy még életünkben, amikor nem tudjuk fizetni a rezsit és elárverezik, vagy amikor eljön halálunk ideje. „Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse” (Zsoltár 49,16-17).

Azt gondolták jó életet élnek, nincs más dolgok, mint a szórakozás, élvezni felhalmozott javaikat. Közben nem vették észre, hogy rossz irányba haladnak, mert már nem figyelnek Istenre, nem látják meg tetteit, „az Úrnak dolgát nem tekintik meg” (12). Isten dolgai már nem fontosak a számukra. Az Úr azért választotta ki őket, hogy a környező népek számára tettiről tegyenek bizonyságot. Azonban már nem fontos számukra, mit akar Isten. Ha nem vigyázunk, a jólét a mi szívünket is megkeményíti, érzéketlenné teszi Isten akarata iránt. Annyira lefoglalnak a saját dolgaink, hogy már nem jut idő és erő Isten dolgaira, a lelkek mentésére.

A világra való figyelés átalakítja erkölcsi érékeinket. Már nem Isten igéje határozza meg mi a jó és mi a rossz, hanem a világ értékrendje válik normává. Micsoda melység, Isten népe nem veszi észre, hogy már teljesen a világ értékrendjét követi. Nincs különbség Isten népe élete és a világ élete között. Ez minden korban tragédia. A bűntől, a szenvedélyektől átitatott nép utálja az élő Úr beszédét. Isten azonban ezt nem tűri, haragra gerjed, és megítéli őket.

Döbbenetes, hogy míg a 24. versben azt olvastuk Izráelről, hogy megvetik a Seregek Urának tanítását, tehát nem törődnek azzal, mit mond Isten, addig „Jelt ad egy távoli népnek, magához szólítja a föld végéről, s az sietve, gyorsan ott terem.”  Megszégyenítő, az a gyorsaság, amivel a pogány nép reagál Isten hívására. Másrészt figyeljük meg, hogy a pogányok, akiknek szokásait hozták Izráel számára a büntetést. Isten népe számára, gyakran az a világ jelenti a büntetést, amelynek behódolt. A bűn előbb utóbb büntetéssé lesz Isten gyermekei életében.

Újszövetségi igénk is (Márk 2,1-12) tele van csodálatos üzenetekkel. Az előző szakasz végén láttuk Jézust lakatlan helyre visszavonulni. Amikor kezdtek rajongani érte, Ő a csendet választotta. Látjuk több napig is elvonultan van. ha valaki rátalál, annak rendelkezésére áll, de igyekszik csendben az Atyára figyelni. Számunkra is fontos, hogy munkánk végzése, családunkról való gondoskodás közben találjunk minél több időt arra, hogy az igével legyünk. Jézus is csak úgy tudta ezt megvalósítani, hogy a mindennapi élet, a világ által nyújtott kényelmi és szórakoztató szolgáltatásokról lemondott. Mindent megnyert az Atyával való közösségben, amire e földi életben szüksége volt. Nem maradt le és nem maradt ki semmi szükségesből, inkább gazdagobb és mélyebb lett lelkiségében, emberségében. Számunkra is elérhető az életnek ez a tartalmas mélysége. Ám ez áldozattal jár. akkor lesz a miénk, ha a világ által kínált rengeteg felesleges dologtól megválunk.

Amikor újra Kapernaumban tartózkodik, szinte vonzza a bene lévő töltés az embereket. Bár ilyen vonzók lennénk mi, mai tanítványok. Mi inkább taszítjuk az embereket, mintsem vonzzuk őket Urunkhoz. Hiszen kiürülnek azok a helyiségek, ahol úgymond Jézus nevében tartózkodunk. Miért van ez? Nem lehetséges, hogy azért, mert csak mi tartózkodunk ott, és ránk nem kíváncsi senki. Mert ahol Jézus megjelenik, megpezsdül az élet.

Látunk négy hittel és testvéri szeretettel feltöltött embert. Ott van Jézus és ők nem magukban igyekeznek az istentiszteletre, hogy hallják az Isten Fiát, hanem vesződnek egy magatehetetlen emberrel. Hitük viszi őket előre. Fontos számukra a barátjuk. Amikor akadályba ütköznek leleményesek, és készek áldozatot hozni érte. Mi tudunk-e így Jézus elé vinni másokat? Mert az a hangsúlyos, hogy Jézus elé juttatták a beteget, mert hitték, hogy képes meggyógyítani. Ez az igazi hit. Nemcsak imádkozom, hanem hiszem, hogy amit kérek, azt meg tudja tenni az Úr. Hitüknek volt fedezete, látta Jézus, és ezért cselekedett. Hitünk fedezete a golgotai kereszt.  Az én hitemet látva, cselekszik-e az Úr? Azonban nem a gyógyítás az első, hanem az egész élet mögött meghúzódó, lebénító bűn. Először a bűn kérdést kell rendezni. Mert lehet a test ép, ha a lélek beteg és megkötözött. Ezért Jézus a lelket, a belsőt állítja helyre bűnbocsánat által.

Tudunk-e örülni Jézus mások életében elvégzett munkájának. Örömet jelent-e amikor valaki megszabadul bűneiből és új életet kezd?

A végére még annyit, hogy ez az ember, másoktól függött, most önállóvá válik. Azonnal felkel. Nem marad tovább fekve, nem mondja, mi lesz, ha megterhelem a lábaim, hanem engedelmeskedik Jézusnak. Késlekedés nélkül teszi, amit mond neki Jézus. Így válik hordozottból, teherhordóvá. Lényeges, hogy most már neki kell vinni az ágyát. Ne várjon másra, hanem ami az ő dolga, ezentúl tegye. Ez a teljes gyógyulás.

Még lássuk meg, hogy a gyógyulás után nem a meggyógyult kerül a középpontba, hanem szépen kisétál a képből, és a Jézusban jelenlévő Istenre árad a dicsőség fénye. Ellentétben a leprással, aki a megtisztulása után maga került a reflektorfénybe, ő lett a sztár. Az Úr Jézustól származó szabadítás, gyógyulás, újjászületés mindig Istenre mutat, és soha nem az ember kerül a középpontba. Megtisztult életünk dicsőítse az Urat.

AZ ÚRNAK NAGY KEGYELME

1. Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk,

Mert reánk tör, hogy elnyelne

Gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve

S nincsen erőnk nékünk,

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk.

2. Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma,

Azért mihelyt napunk felkel,

Kezdjünk háladalba!

Szívünk és szánk szép énekkel

Krisztust magasztalja;

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma!

3. Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom,

Mi kell nékem földön-égen,

Ha ez egy jót bírom?

Éljek bármi nagy szükségben,

Még sincs miért sírnom:

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom.

4. Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

A sebükre balzsamot hoz,

Imáiknak szárnyat.

Föl, szívünk, a csillagokhoz,