Szokás

A

z Úr csodálatosan megfordította népe sorsát, és emellett nem mennek el csak úgy, hanem ünneppé nyilvánítják (Eszt 9,20-32). Amikor Isten cselekszik az életünkben, felemel a bűneinkből, és halál helyett élet vár ránk, az nagy ünnep. Emlékezetes nap, amit meg kell örökíteni. Az Ószövetségben Isten minden életfordító és hatalmas tettét rögzítették és továbbadták. A következő generációt is motiválja, ha hallják, hogyan vezette övéit az Úr, és miként gondoskodott róluk. Az Úr kegyelme, amikor a sírás örömre fordul, és ilyenkor tele van hálával a szív. Fejezzük is ezt ki, adjunk hálát Urunknak, dicsérjük Őt, hisz oly sokszor átéltük már munkáját. Nincs nagyobb esemény annál, mint amikor az Úr meghallja kiáltásunkat, és megszabadít. De nincs ezzel vége, Ő tovább is vezet. Jelen van és formál. Ígéretei ma is állnak, csak vegyük azokat komolyan. Amikor az igét kézbe vesszük, átéljük, hogy Ő jelen van, szól hozzánk. A következő, hogy mindazt, amit mond, vegyük valóságosnak. Isten ma is azt mondja, amit korábban. És amit ígér, azt meg is teszi.

A mai napon is hálás lehet a szívünk, mert megfordította, új irányba terelte életünket a reformációval. Hatalmas munkát kezdett meg az Úr, kezünkbe adta igéjét, és elindított a kereszt felé. Ez nagyon fontos, mert az a hely az élet forrása. Fény árad belőle ma is, megvilágítja utunkat, reményt ad, aki odatalál, az kegyelmet nyer. A kereszt tövében hullnak le a terhek, ott gyógyulnak testi és lelki sebeink. A kereszten minden elvégeztetett. Megváltásunk befejezve, és annak eredményéből, áldásából élhetünk ma is.

A kereszt az a fa, amelyet Isten utánunk dob, bele mélységeinkbe, és ennek segítségével a felszínre emel. Süllyedő életek reménysége a kereszt, új élet forrása. A keresztbe kapaszkodva megerősödünk a próbák és harcok közepette. Mordokaj és Eszter szabadulásuk csodás napját örömnappá nyilvánították. Ajándékokat adtak egymásnak és a szegényeknek. Ez a nap nem önmagukról, hanem Istenről szólt. Ünnep-e nekünk Isten munkájának a napja? Tegyük Őt napjaink középpontjává, legyen mindennél fontosabb a Vele való közösség. Ne engedjük, hogy bármi is megelőzze Őt.

Szokássá tették ennek a napnak megünneplését minden esztendőben. Új szokást alakítottak ki, mégpedig a hála és a dicsőítés szokását. Ez rajtam múlik, csak akkor adok hálát, amikor átélem Isten munkáját, vagy megjegyzem, és minden évben tudatosan megemlékezem róla? Születésnapunkról, névnapunkról megemlékezünk, mások figyelmét is felhívjuk rá. Beépült, szokássá vált az ezekre való emlékezés, egymás felköszöntése. Emlékszünk még arra, amikor az Úr átvette életünk felett az uralmat, amikor bevonult a szívünkbe, mint Király? Megemlékezünk arról a pillanatról, amikor Isten országának polgárai lettünk? Nagy eseményként kezelik, amikor valaki felveszi annak az országnak az állampolgárságát, amely néphez tartozik. Nagy esemény, hálára késztető tett-e az új életünk születése? János évtizedek múlva is emlékezett az Úr Jézussal történt első és egész életét meghatározó találkozásra. Legyen szokásunk az Úrral való nagy találkozások, életfordító események megünneplése.

Jakab most kérdéseket tesz fel, amelyekre azonnal meg is adja a választ (Jak 5,13-20). Ismeri olvasóit, és tudja, hogy szenvednek, mert mi mindig szenvedünk. Testünk olyan hatalmat gyakorol felettünk, hogy minden rezdülését észrevesszük. Sőt, annyira túlreagáljuk, hogy a sátán is észrevette, hogy szenvedések által elterelhet az Úr közeléből. Fájdalmainkra koncentrálunk, és olyankor semmi és senki sem fontos, csak mi magunk. Akkor nem vagyunk képesek másra figyelni, csak magunkkal vagyunk elfoglalva. És ez a célja sátánnak. Ne figyeljünk se Jézusra, se egymásra. Tehát a kérdés: szenved-e valaki közöttetek? Nem kell sokáig várnia a feleltre Jakabnak, mert már soroljuk is, kitől, mitől szenvedünk. De itt jön a meglepetés, nem együttérzéséről biztosít, és nem is sajnál, de még csak fájdalomcsillapítót sem javasol, hanem az imádságot adja a kezünkbe. Az Úrhoz terel, mert amikor imádkozunk, Vele vagyunk együtt. Az Ő jelenlétébe visz az imádság.

Új lehetőséget tár fel a szenvedő előtt, szabad és lehet imádkozni. Elrejtőzhetünk fájdalmainkkal az Úr szárnyai alatt. A zsoltáros is mindig az Úrhoz menekül, Nála keres oltalmat. És az ige is erre bátorít. Meg lehet élni másként a szenvedést, de az örömöt is, nem csak úgy, ahogy eddig tettük. Ha örömünk van, énekeljünk dicséretet az Úrnak. És ehhez nem kell semmilyen serkentő, mert ha tudom, hogy Ő az öröm forrása, akkor szívből fakad a hálaének. De énekelünk-e Urunknak? Gyakran mondjuk, mi nem tudunk énekelni, nincs rá tehetségünk. De ha szívünkben van az Úr, és betölt a hála, akkor nem az a lényeg, hogy művészek vagyunk-e. Az Úrnak tetszik, ha énekkel dicsérjük. És ez a dicsőítő éneklés nincs is istentisztelethez kötve. Hiszen itt egy emberről beszél az ige. Ha valakinek öröme van, énekeljen  dicséretet, akkor, amikor örül, és ott, ahol van. Dicséretet énekelhetünk mindennapi munkánkat végezve, de a nemszeretem feladatok is könnyebbek lesznek, ha közben énekelünk.

Betegség idején is szabad és lehet először imádkozni, vagyis Urunk elé vinni a problémát, és kérni segítségét, beavatkozását. Nagyon lényeges, hogy hitből fakadjon az imádság, vagyis, valóban hiszem, hogy az Úr ma is meg tudja tenni, amit kérek Tőle. Hányszor csak rutinból mondjuk, amit mondunk, de nem hisszük, hogy amit kérünk, az meglesz. A hitből való imádság jellemzője, hogy várom is Isten munkáját.

Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Ez is fontos, egymásért is gyakoroljuk az imádságot. Legyen az az első, hogy az Úrnak mondjuk el problémáinkat. Merjünk imádkozni, azzal a hittel, hogy az Úr felsegíti a másikat.

Illést állítja példaként elénk Jakab, rámutat: ő is hozzánk hasonló ember volt, imádkozott, és nem volt eső, majd ismét, és lett eső. Azonban ezt az Úrtól való megbízásból tette. Amikor az Úr ránk bíz dolgokat, higgyük, hogy az meg is valósul. Illés is ember volt, az eredmény nem tőle függött, hanem Istentől. Ő kért, és Isten adta meg. Ez így működik ma is, én kérek, és az Úr ad majd, a maga idejében.

"Imádkozzatok és buzgón kérjetek!"

1. "Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta

szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt

ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg

az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.

Az ajtó előtt

Á

ldjuk Urunkat, mert a gyermekei ma is abban a hitben élhetnek, hogy ellenkezőjére fordulhatnak a rossz dolgok is (Eszt 9,1-19). Isten ma is ugyanaz, és ma is munkálkodik. Hatalma csodálatos. Lehajol népéhez, és megkönyörül rajta. Mi az, ami miatt keseregsz, amire úgy tekintesz, nem lehet itt már semmit sem tenni, jöjjön, aminek jönnie kell!? Igénk azt üzeni, ne add fel! Keresd Őt, és várj Rá! Mert Neki van lehetősége megfordítani az események menetét. Sem a zsidók, sem ellenségeik nem gondolták, hogy másként lehet, mint amire készültek. A király kiadta a rendeletet, minden megy a maga útján, ez az ügy már nem vehet más fordulatot. És ekkor az Úr népe érdekében cselekszik. Megmutatja, nincsenek lezárt területek, változtathatatlan emberi döntések. Ő Mindenható Isten.

A halál napja élet napjává változott. Nagy szabadítást éltek át Isten gyermekei. Megláthatták, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Soha ne engedjünk a csüggedésnek, az Úr nem hagy magunkra. Átveszi a kezdeményezést. Gyakran a háttérben végzi munkáját, és mi már csak az eredménnyel szembesülünk. Ez az esemény Isten szabadításáról szól. Az életünkben végbement pozitív fordulatok, életváltozások mind Istent dicsérik. Ő fordította jóra az életünket. Sokan átélték ezt az Újszövetség idejében, bénák, akik nem gondolták, hogy valaha is járni fognak, vagy vakok, akik szintén lemondtak már a látásról. És akkor találkoztak az Úr Jézussal. Megtudták, hogy Ő Isten Fia, és hittel mentek Hozzá. Ha kellett, kiáltoztak, mert tudták, hogy Ő segíthet, Ő megfordíthatja életüket. Ilyen hittel és kiáltással jöjjünk ma Hozzá. Csakis Ő segíthet és adhat igazi megoldást.

A szabadítás örvendezővé tette őket. Ünnepet szenteltek Istennek. Tehát itt nem a bosszúról van szó, hanem a halától való megmenekülés öröméről. Mi is adjunk hálát Istennek a halál fölötti győzelméért. Jézus feltámadása által legyőzte ezt az ellenséget is. Nem vagyunk már reménység nélkül. Krisztus a mi reménységünk.

Számunkra már a problémamegoldás más. Krisztus tanítványaiként a megbocsátás a feladatunk. Hiszen mi magunk is Isten bocsánatából élünk. Naponta tapasztaljuk meg, hogy az Úr felénk nyújtja kegyelmi pálcáját. És mindezt nem kiválóságunkért, hanem az Úr Jézus keresztáldozatáért teszi. Adósságunkat elengedte, mert az Úr vérével teljesen eleget tett. Így azután mindig abból induljunk ki: nekem többet engedtek el, mint amivel nekem tartozik a másik.

A Jakab-levél címzettjei nagyon várták az Úr Jézus visszajövetelét (Jak 5,7-12). Várták, mert szerettek volna Vele lenne. Nincs nagyszerűbb annál, mint majd színről színre látni az Urat. Azt, Akit szeretünk, Aki megváltott a kárhozatból, és mindig együtt lenni Vele. Benne van az is, hogy ha az Úr már jönne, lezárná a történelmet, véget érnének a küzdelmek. Mert amíg itt van a gyülekezetet, küzdelmes az élete. Támadják, hiszen sátán mindent elkövet, hogy ne hangozzék a jó hír. És mindeközben igyekszik az életünket hiteltelenné tenni. Azonban a Krisztusban való hit nem kimenekülés az életből, vagy a harcok elkerülése. Egyetlen menekülési irány létezik: Őhozzá, a karjaiba. A harcok és küzdelmek idején is mindig Vele lehetünk.

Mivel itt feladatunk van, világítanunk kell, és sózni, azt kéri Urunk, hogy legyünk türelemmel az Ő eljöveteléig. Türelmesen, Őreá nézve éljük hitvalló életünket. Ne engedjünk a türelmetlenségnek, mert az Úr ismeri mindennek rendelt idejét. Akkor nem leszünk türelmetlenek, ha végezzük szolgálatunkat, és mindig szemünk előtt van: az Úr azt akarja, hogy mindenki megtérjen és éljen.

Az evangélium szolgálata magvetés. A drága igét hintjük, és bizony, a talaj nem csak jó. Az Úr példázata is arra mutatott rá, hogy a talaj nagyon szennyezett, sok minden az elvetett mag ellen dolgozik. Az Úr hinti a magot, de a világ sok akadályt támaszt. Nézzünk a szívünkbe, és meglátjuk, mennyi minden azon van, hogy ne fogadjuk be az Úr igéjét, ne legyen belőle élet és cselekedet.

Ő az ajtó előtt áll, tehát itt van a közelünkben. Ez azt jelenti, hogy mindent az Ő jelenlétében tegyünk. Ne gondoljuk, hogy Ő nem lát. Megítéli az életünket. Látja ahogy megéljük a különböző élethelyzeteket. Ezeket a tanítványokat üldözték, börtönbe vetették, sokat szenvedtek a hitükért. Jakab bátorítja őket, tartsanak ki a hitben, a szenvedésben. A szenvedés megélése is lehet bizonyságtétel.

A prófétákat és Jóbot állítja elénk példaként. Sokat szenvedtek, mert kitartottak az Úr szava mellett. Gyakran az árral szemben kellett úszniuk, magukban voltak meggyőződésükkel, még sem tagadták meg az Urat. Kitartottak, mert ismerték az Urat. Tudták, hogy amit Ő megmondott, az meg is fog történni.

Jóbot is nehéz próba érte, de ő nem az emberi véleményekre figyelt, és nem engedte, hogy szenvedése eltávolítsa az Úrtól. Betegségében is Őt kereste, kitartott, vállalva a fájdalmas gyötrődést, és nem adta fel, amikor azt tanácsolták neki. Ne adjuk fel, menjünk az Úrral tovább. Ne a jelen gyötrelmeire nézzünk, hanem előre, arra, ami vár ránk.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.

Most

I

sten csodálatosan megfordította a dolgok menetét (Eszt 8,1-15). Hámán elbukott, Isten népe megmenekült. Dicsérjük Urunkat, és bízzunk Benne teljes szívből, mert ma is így munkálkodik. Az egyik pillanatban még elveszni látszik minden, a másikban, szinte váratlanul megoldódik a probléma, eltűnnek az akadályok. Ne engedjünk a kétségeknek, a csüggedésnek akkor sem, ha még csak a veszélyt látjuk szemeink előtt. Urunk jelen van, mert Ő nincs távol tőlünk. A nehéz szakasz által is formál. Megtanít Rá várni, és felfelé nézni. Mert még a verem mélyéből is lehet felfelé tekinteni. Sőt, csak oda nézhetünk, Isten mennyei világa felé fordíthatjuk arcunkat. És ha Őreá nézünk, örömre derülünk.

Az Úr Mordokaj életét is elrendezte, mindezt úgy, hogy nem neki kellett beszélnie magáról. Jó látni, hogyan irányítja az Úr az élet dolgait. Soha nem kell félnünk emberektől, számunkra hatalmasságoknak tűnőktől sem, mert Előtte nincs zárva egyetlen ajtó sem. A világbirodalom vezetőjéhez is van bejárása. És oda is, ahová mi nem tudunk bejutni. Bízzuk Rá ügyeinket, és Ő majd elrendezi. Mordokaj nem sürgette az eseményeket, és mégis megoldódott minden.

Azonban még nincs vége, nem elég, hogy Hámán meghalt, Mordokaj sorsa jóra fordult. Nem feledkeznek meg népük többi tagjáról sem, akiket a kiadott rendelet miatt halálos veszedelem fenyeget. Nem elég, hogy én megmenekültem. Ők közbenjárnak a népük tagjaiért. Járjunk közbe népünk tagjaiért. Könyörögjünk a nagy Király előtt értük.

Eszter leborul a király lábához, és sírva könyörög. Ez lényeges mozzanat. Üzenete van. Így keressük Urunkat, boruljunk lábai elé, és úgy kérjük bocsánatát. Sokan így járultak az Úr elé, amikor segítségét kérték. Mert a Király elé csak így járulhatunk, leborulva és kegyelmét kérve. Jó látni a király kinyújtott aranypálcáját, mert ez az Úr keresztjére utal. Isten királyi, kegyelmet gyakorló pálcája a kereszt. Jézusban mutat ránk, és ad kegyelmet.

Eszter alázata is megragadó. Nem parancsot ad a királynak, hanem elmondja neki, amit szeretne, és rábízza, ha a király előtt is helyes, amit kér, akkor engedélyezze. Így mehetünk mi is Urunk elé, ezzel az alázattal tárjuk Elé kéréseinket. Uram, ha Előtted is kedves, ha Te is jónak látod, akkor add meg. Így visszük Elé életünk dolgait, terveinket? Megkérdezzük, hogy helyesnek látja-e azt, amit mi tenni szeretnénk?

Jakab nyitogatja a szemeket, és segít átértékelni az életet (Jak 5,1-6). Eddig sokan szereztek, csak a gyarapodás volt szemeik előtt. Közben elfeledkeztek az irgalmasságról, nem látták meg a másikat. Érzéketlenné váltak a másik ember nyomorúsága iránt. Most rajta, sírjatok, ez azt jelzi, most még lehet változtatni. Most még tarthatunk bűnbánatot. Ha valami teljesen elsodort az Úr útjáról, most, amikor az Ő szavát halljuk, még vissza lehet térni Istenhez. Az Úr előtt a most a lényeges, mert ez az idő a miénk. Mindig a mostot kell megragadnunk. Amikor halljuk az igét, megcselekedhetjük azt.

Jézusban minden a helyére kerül. Meglátjuk mindennek a valódi értékét. A világ kincsei megavulnak, de vannak örökkévaló értékek. Ezek nem értéktelenednek el. Az Úrtól való szeretet, irgalom, jogosság nem értéktelenedik el. Javainkat azért kapjuk, hogy velük szolgáljunk. Nagy kísértés a gazdagság, mert egyre több felé hajt. Nem tudunk megelégedni, és megfeledkezünk Isten országának ügyéről. Fontosabbá válik a földön kincset gyűjteni, mint lelkeket menteni.

Az is fontos Isten előtt, hogy milyen úton gyarapodunk anyagilag. Mások kárára, vagy úgy, hogy senkit sem károsítottunk meg? Zákeus az Úr előtt ismerte fel, hogy vagyonának egy része mások megkárosításából származik. A szentíró korában a bérek kifizetésével trükköztek, de Isten meghallja az elnyomottak, a kizsákmányoltak, becsapottak kiáltását. A bűnbánat magával hozza az elmaradt bérek rendezését. Az igazi bűnbánat tettekben nyilvánul meg.

Az Úr Jézus földi szolgálatával elkezdődtek az utolsó napok, és ez az időszak a kegyelem korszaka. Azonban ez az időszak is le fog telni. Arra adatik, hogy megismerjük az Úr kegyelmét, és az Ő hatalma alatt egy minőségileg megváltozott életet éljünk. Ez az élet már odafigyel a mellette lévőkre is. Az Úr megtisztítja szívünket az önzéstől.

Most, most még ifjú korodban

Most, most még ifjú korodban

Add át Jézusnak szíved,

Míg öröm, remény, vidám kedv,

Ifjúság, erő tied.

      Fenn ragyogva élted napja,

      Jöjj az Úrhoz szaporán,

      A Megváltó szent ügyéért

      Munkálkodj későn, korán.

Hogy Jézus szíved lakója,

Ne csak szád, de életed

Prédikálja, s hogy tanácsát

Te is híven követed.

      Fenn ragyogva...

Búban úgy, mint jó napokban,

Add időd, erőd neki,

S hogyha küld, siess örömmel

Országát terjeszteni.

      Fenn ragyogva...

Isten áldásával.

Hű Barát

M

egdöbbentő, de valós képet kapunk az Isten nélküli emberről (Eszt 6,1-7,10). Ha valaki beleköp a levesébe, mennyire boldogtalan, és azt a személyt el kell távolítani. Akkor fog vígan továbbmenni, ha az okvetetlenkedőt eltávolítják az élők sorából. Mielőtt Hámánon és a feleségén felháborodnánk, vegyük észre, hogy ez a gondolkodás ma is megtalálható. Különféle gyilkosságokról hallottunk már, amik azért történtek, mert az áldozatok belenyúltak olyan dolgokba, amivel sértettek valakit, és gátolták a további emelkedését. A világ módszere: távolítsd el azt, aki az utadba állt.

Azonban pont azon az éjjelen, amikor Hámánt a felesége terve megvidámítja, Isten nem engedi a királyt aludni. Kerüli az álom, és ő ezt az álmatlanságot jól használja fel. Lehet, hogy nem véletlenül leszünk időnként mi is álomtalanok? Elképzelhető, hogy Isten akkor szólít meg? Hiszen napközben nincs Rá időnk, Ő pedig akar jelezni. Nem szeretné, ha úgy menne el az életünk, hogy nem kapunk lehetőséget az Úr szavának meghallására. A király felhasználja az ébrenlétet, mert ugyan Isten ébresztget, de fel is kell kelnünk. Talán pont azért ébreszt az Úr, hogy vegyük kézbe a nevezetes történetek könyvét, az üdvtörténet okmányát, a Bibliát. Éli főpap visszaküldte aludni azt a Sámuelt, akit Isten felébresztett. Nem véletlenül nem tudunk aludni, Isten szólít, de felkelni, a Könyvet kézbe venni nekünk kell.

Újra azt láthatjuk, hogy Isten munkálkodik a háttérben. Hámán elkészíti tervét, már a fa is készen van, azonban nem valósul meg a gonosz szándéka. Mordokaj és a zsidók félnek, emberileg nem látszik a menekülés útja, azonban Isten akkor is munkálkodik, amikor mi azt nem látjuk. Ott is munkálkodik, ahol mi nem is gondolnánk. Előtte nincs zárva a király hálószobája sem. Bejárása van a legmagasabb politika színterére -  hisszük-e ezt?

Hámánt teljesen elnyelte az önteltség, a hatalmi vágy, ki mást akarna kitüntetni a király, ha nem őt? Mi van a szívemben? Nem emelem mások fölé magam? A tanítvány helye mindig Jézus lábainál van. Az odaborulás megvéd a gőgtől és a hiúságtól. Jézus jelenlétében jól látom magam. A kitüntetést azonban az kapja, aki erre nem törekedett. Mordokaj az Úrra bízta magát. Ráadásul Hámánnak kellett a nagy méltóságot átadnia Mordokaj számára. A vacsorán pedig a király előtt lelepleződik Hámán lénye. Mert ha nem látjuk meg az Úr jelzéseit, letelik az idő.

Isten népe fölül elhárul a veszély. Jó látni, hogy a legveszélyesebb ellenségtől sem kell megijedni. Az Úrnak van hatalma megoltalmazni. Ne engedjünk a félelmek sötét fellegeinek, hanem vegyük észre mögöttük Isten napját. Mert a nap akkor is világít, amikor a felhők eltakarják.

Jakab levele megmutatja a problémát: mi igyekszünk megszerezni, elérni dolgokat, és ez gyakran harcokhoz vezet (Jak 4,1-17). Az ige azonban más lehetőséget tár elénk. Istent keresve megláthatjuk: lehet kérni is. Már korábban is beszélt a szerző az Istentől való kérésről. Akkor elsősorban a bölcsességre tette a hangsúlyt. Az Úrtól való bölcsesség megmutatja, hogy szabad mindent kérni. Urunk is erre bátorította a tanítványokat. Kérjenek, és megkapják. Hallunk zörgetésre való biztatást is, és ezt azért mondja az Úr, mert saját tapasztalatból tudja, hogy így van. Lázár sírjánál mindenki láthatja, hogy az Atya meghallgatja a Fiút. De más helyzetekben, például az ötezer ember megvendégelésekor is ezt látjuk. Az Úr Jézus feltekint az égre, fohászozik, Isten pedig cselekszik.

Nem mindegy, ki a hívő ember barátja. A világ, vagy az Úr? Aki a világ barátságát választja, az hűtlenné válik az Úrral szemben. Az Úr Jézus Krisztus az Övéit barátainak nevezi. Hát kell más barát? Nem igazán megtisztelő, hogy az Isten Fia barátjának tart? És ha Ő a barátom, akkor nem kell tartanom semmitől. Mert ha Ő velünk, ki lehet ellenünk - írja Pál apostol.

Jézus olyan barát, aki nem hagy cserben, és akiben soha nem csalódunk. Emberi barátok gyakran pont akkor hagynak magunkra, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk. Az Úr Jézus pedig pont akkor lép mellénk, amikor mindenki elhagy. Ezt tapasztalta meg Pál is, amikor a börtönben mindenki magára hagyta, az Úr Vele volt (2Tim 4,16-17). Barátainkról, példaképeinkről gyakran kiderül, hogy nem azok, akiknek mutatják magukat. Jézus soha nem mutat mást, mint Aki Ő valójában. Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Komoly figyelmeztetés: aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. A gyülekezet nem azért van jelen, hogy a világ barátja legyen, hanem azért, hogy a világba belevigye Isten országának valóságát. Megmutathatjuk, hogy lehet másképp élni és intézni a dolgokat, mint ahogy a világ teszi.

A világ beszippantó tevékenységével szemben az Úrhoz való közeledés ad védelmet. Minél inkább keresem Őt, annál inkább megtapasztalom jelenlétét. Az Úr közelében pedig ellent tudunk állni az ördögnek. Szabad és lehet sátánnak nemet mondani. Ne fogadjuk el az ajánlatait, bármilyen tetszetősek is.

Isten gyermeke megtanulja, hogy nem ő szervezi az életét, hanem az Úrra bízza. Azt teszem, és akkor teszem, amikor Ő azt akarja. Tudom, hogy az életem is az Ő kezében van. Nem én rendelkezem vele, ajándékba kaptam, és egyedül Ő tudja, lesz-e holnapunk. Ezért a mai napot adjuk Neki, és éljük meg az Ő dicsőségére.

JÁROM A JÉZUS LÁBNYOMÁT

Járom a Jézus lábnyomát mind a sírig én,

Az égi Jeruzsálemből árad rám a fény.

Bár vihar dúl, nem sötétül el fenn az égi jel,

Felnézek hittel Jézusra: Ő sosem hagy el.

R.: Jézus hű barát, drága jó barát,

Gyermekeinknek hordja bánatát.

Bár vihar dúl ...

Nem vétem már el szem elől Jézus lábnyomát,

Nem térek ki a cél elől mellék útra át.

Szent igéje mindig bennem él: buzdít és vezet

Megmentett életem szolgál: hisz remél, szeret.

Mennyben ér véget nemsoká ez a keskeny út,

Meglátom Jézust trónusán, mint dicső fiút.

Dicsfénye betölti lelkem, s ez elég,

Örökre Ő marad nekem a Kezdet és a Vég.

Isten áldásával.

Van különbség

F

igyeljük meg, Eszter is imádkozott, három napig az Úr elé állt, és kereste akaratát (Eszt 5,1-14). Nem azonnal cselekedett, nem a királynői méltóságára épített, és nem arra gondolt: mint feleség majd megoldom. Isten akaratát és segítségét kereste. Mi azonnal tudjuk, mit kell tenni, felhívjuk az egyik ismerőst, vagy mi magunk keressük meg az illetékest, mert ismerjük. Napnál világosabb, hogy ki kell használni az ismeretséget. Eszter nem ezekre az emberi manőverekre alapozza tervét. Ő teljesen Istenre bízza magát. Időt szán az Úr tervének megismerésére. Tisztában van azzal, hogy időre van szükség Isten gondolatainak megismerésére és megértésére. Ez a világ pont ezt akarja elvenni, ránk kényszeríti az azonnali döntést, ne legyen időnk keresni az Urat. Állandóan menni kell, gyorsan dönteni: tesszük vagy nem, amit várnak, nincs idő gondolkodni, elcsendesedni, mert akkor lemaradunk valamiről. Meg kell tanulni, hogy ne engedjünk a körülmények sodrásának, hanem keressük az Urat. Szánjunk bőven időt Isten közelében lenni, megismerni akaratát.

Igénk azt is bemutatja, mi lakik abban az emberben, aki nem Istent keresi, hanem a maga vágyait engedi uralkodni élete fölött. Hámánt a hatalmi vágy teljesen átalakítja, azt gondolja, mindenkinél többet ér. Föl sem merül benne, hogy más még alkalmasabb, érdemesebb lenne a király kegyeire. Azonban a siker mögött keserű irigység húzódik meg. Jó az Úr előtt csendben megvizsgálni a szívünket, mi is húzódik meg bennünk? Milyen tartalmak vannak a felszín alatt? Mi az, ami megkeseríti az életemet?

Egy hívő ember látványa megkeseríti Hámán életét, elveszi örömét. Mi az, ami elveszi az örömünket? Hámán a haragnak engedett, a gonosz becsapta, és elhitette vele, ha Mordokajt eltávolítja, minden rendben lesz. Micsoda hazugsága a sátánnak, belesúgja a szívbe, akkor leszel boldog, ha a másiktól megszabadulsz.

Az énünk gyakran képtelen elviselni, ha valaki nem minket éltet. Amíg az én ül a trónon, boldogtalanok leszünk, azonban az Úr azért jött, hogy énünk lekerüljön a trónról, és Ő kerüljön a helyére. Ha az Úr Jézus foglalja el az első helyet, már nem emberek véleménye fog meghatározni. Bizony, a világ kínálata, a pénz és a hatalom elvakít. Megrendítő, hogy senki nem lát Hámán körül. Senki nem figyelmezteti. De hát hogyan is lássanak világosság nélkül? Mert lábunk előtt az ige a lámpás. Ha nincs jelen Isten igéje az életünkben, elbotlunk.

Továbbra is az Úrtól való bölcsességet látjuk, összehasonlítva az ördögi bölcsességgel (Jak 3,13-18). Az igazi bölcsesség felülről való Isten ajándéka. Ahogy korábban láttuk, mivel ajándék, ezt nem lehet emberi módszerekkel megszerezni. Kinek adja az Úr? Annak, aki kéri. De ki kéri? Hát az Ő gyermekei. Azok kérik a bölcsességet, akik megismerték az Úr Jézus kegyelmét, és így beléptek Isten családjába. Gyermekeit felkészíti az Úr az életre. A Tőle való bölcsesség nagyon fontos eszköz, mert nélküle becsapódunk, nem látunk a dolgok mögé, és így a külső, a csomagolás fog befolyásolni.

Jakab elmondja, hogy a felülről való bölcsességet mi jellemzi. Szelíd, békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalmas. A lényeg: egészen más, mint az a bölcsesség, amit a világ kínál. Akiben Isten bölcsessége jelen van, az másképp áll az élethez. Nem sodorja a világ, nem veszi át a módszereit, mert egész élete Isten kezében van. Ismerem Őt, tudom, hogy mint Atya, gondoskodik rólam. Ezért tudok szelíd és békeszerető lenni, mert az Ő békessége uralkodik a szívemben. Ha nehézzé válik az élet, nem nekem kell törtetnem, mindenáron gondoskodnom magamról. Mivel az Úrra vetettem minden gondomat, átélem, hogy Neki gondja van rám.

Azonban ezt a bölcsességet gondozni kell. Mivel felülről való, állandó kapcsolatot igényel az Úrral. Csak akkor nem veszítem el a békességem, ha kapcsolatban vagyok Vele. A kapcsolat pedig megerősíti bennem, hogy nem a körülményektől függök. Lehet gazdasági válság, tombolhatnak az elemek, Ő jelen van. És ha Ő jelen van, nem kell kapkodnom, kétségbeesnem. Az Úrral való kapcsolat azt is jelenti, nem a környezet hatása befolyásol, nem sodródom a világgal, hanem várok az Úrra.

Ábrahám életében láthatjuk, amíg a kapcsolat él, minden rendben, amikor nem figyel felfelé, megijed, félti az életét, lemegy Egyiptomba, ott hazudik, és egyre jobban összekuszálódnak dolgai. Később, amikor saját korának szokásait veszi igénybe, hogy gyermekáldásban legyen része, évezredekre szóló problémát hív létre. Izmáel gyűlölsége végig elkíséri Izráelt.

Amikor világi módszerek és indulatok irányítanak, az jelzés: még nem születtem újjá. Nem Isten Lelke vezérel, hanem az én hiábavaló természetem. Ha irigykedem, viszálykodom, akkor a régi természetem van még hatalmon. Nem halt még meg a kereszten az Úrral. Azonban erre még lehetőség kínálkozik, és átélhetjük, hogy Ő kezd el élni bennünk. Ha Ő él bennem, akkor az Ő indulatai fognak betölteni. Ő tud engedni, Urunk nem a maga érdekeit, hanem a miénket tartotta szem előtt. Ha Rá figyelünk, engedünk vezetésének, nyugodtabb, teljesebb lesz az életünk. Igénk rámutat: van különbség Isten gyermeke és a világ fiai között. Ez a különbség érzékelhető.

 A BÉKE MESSZE TŐLED

1.  

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

2.  

Csak Jézus ad nyugalmat, midőn a harc kemény.

Megfáradott szíveknek Ő éltető remény.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

3.  

Sok vérező sebéből üdv árad, isteni,

Ki Őt be nem fogadta, a jót nem ismeri.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

4.  

Te küszködöl magad csak, ha bűn szívedre tör,

S bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

5.  

Mi az igaz? Tűnődöl, s a kétkedés epeszt,

Jézus az út, igazság s az élet, Őt keresd!

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

Isten áldásával.

Tartsd tisztán a forrást!

A

 gonosz munkálkodik, Isten népét akarja elpusztítani, azt szeretné elérni, ne legyenek, akik Istenre mutatnak (Eszt 4,1-17). Ne legyen lámpás a sötétben. Amikor Isten gyermekei végzik a dolgukat, és jelenlétük bizonyságot tesz, az mindig zavarja a sátánt. Tehát, ami Ahasvéros idejében történt, az Isten népe bizonyságtevő életéről beszél. Mordokaj bátran elutasította a Hámán előtt való leborulást, nem igazodott a világhoz, ezért támadják őket. Ha csendben van, elkerülhetik az összeütközést. Merem én mindig vállalni Istent, az Ő akaratát? A bizonyságtétel nem csupán azt jelenti, hogy beszélünk az igéről, hanem azt is, hogy ahhoz tartjuk magunkat. Ha Mordokaj csak beszél Istenről, nem történik semmi, hiszen eddig is megtette. Ő azonban az életben is az Úr szavához tartotta magát. És ahhoz, hogy ne boruljon le Hámán előtt, nagyobb bátorság kellett, mint elmondani: hisz Istenben. Amikor nem hajol meg Hámán előtt, Mordokáj nem a többséghez igazodik, hanem Isten akaratához. És ez már veszélyes. Nem meghódolni a király első embere előtt, nemet mondani arra, amit mindenki helyesnek lát, ez már bizonyságtétel. Ebben a helyzetben mi talán azt gondolnánk, Hámánnal jóban kell lenni, sokat érhet még a befolyása, a segítsége. Segíthet a már hazamenteket támogatni, az itt maradottak hazamenetelét előkészíteni. De Mordokaj nem ezekre a hangokra figyel, ő nem emberektől várja a segítséget, hanem Istentől. Ismeri Őt, és tudja, itt is Úr Ő.

Amikor meghallja Mordokaj a király rendeletét, azonnal bűnbánatot tart, és az Úr elé borul. Őt keresi, tudja, hogy segítség csakis Tőle jöhet. A zsákruha és a hamu a bűnbánat, a tehetetlenség kifejezése. Mordokaj így vallja meg, ő nem tud mit tenni, de hiszi, hogy Isten még ebben a helyzetben is tud megoldást adni. Isten számára soha nincs lehetetlen. Bármilyen lehetetlen helyzetbe kerülünk, vagy olyan hírt hallunk, amivel nem tudunk mit kezdeni, ahol nincs emberi megoldás, vigyük hittel, bátran az Úr elé. Ha Érte ér támadás, Ő kisegít abból a helyzetből. Fontos a közösségi bűnbánat, a gyülekezet együtt kiáltson az Úrhoz. Együtt boruljunk az Úr elé, és kérjük kegyelmét. A zsidók éltek ezzel a lehetőséggel, készek voltak böjtöt és imahadjáratot folytatni. Felismerték, hogy legnagyobb fegyverük az imádság. Imádság által megváltoztathatók a megváltoztathatatlannak tűnő döntések is. Isten cselekszik, amikor az Övéi egy szívvel és egy akarattal kérnek Tőle. Élünk-e az imádság fegyverével? Ha élünk vele, nagy dolgokat tapasztalhatunk meg. Imádság által fordulatot vehetnek a dolgok, mert ha hit által kérünk, Isten cselekszik. Vigyük Elé azt a sötétséget, ami ma árad körülöttünk. Könyörögjünk az Úrhoz, hogy fordítsa életre azt, ami most halottnak látszik. Elevenítse meg gyülekezeteinket.

Eszter most döbben rá, miért is alakult így az élete. Most látja meg, Mordokaj üzenete által, hogy Isten előtte ment, Ő vezette a király palotájába. Nem azért lett királynő, hogy jobban éljen, mint a többi zsidó nő. Nem azt jelenti ez a helyzet, hogy őt jobban szereti Isten, hanem célja van ezzel. Mégpedig Isten népének a megmentése. Eszter közbenjárhat az övéiért. Milyen hatalmas Urunk van, amikor még senki nem sejt semmit, előreküld egy fiatal lányt, és majd általa menti meg gyermekeit. Fontos Eszter engedelmessége is. Bár most nehezen akarja érteni, és ez jelzi, milyen könnyű beleszokni a jólétbe. Mordokaj szavaira van szükség ahhoz, hogy a királynő felismerje, pont ezért az alkalomért lett királynő. Jó elgondolkodni: én miért kerültem oda, ahol vagyok? Csak azért, hogy jobban éljek? Miért kaptuk a szabadságot? Csak azért, hogy anyagilag előreléphessünk? Vagy azért, hogy ebben a helyzetben közbenjárjunk az elveszettekétr?

Jakab az előzőekkel egybehangzóan azt kéri, ne a szánkkal, hanem az életünkkel igyekezzünk bizonyságot tenni hitünkről (Jak 3,1-12). Mert bizony, beszélni sokkal könnyebb, mint megélni mindazt, amiről vallást tettünk. Csodálatosan beszélhetünk a felebaráti szeretetről, és közben nem látjuk meg a nyomorultat, vagy éppen félreállítjuk, amint a levél címzettjei is tették. Urunk is feltette a kérdést, mi könnyebb: azt mondani, hogy kelj fel és járj, vagy azt, hogy megbocsáttattak a bűneid? Könnyű kimondani: megbocsáttattak a bűneid, de van-e ezeknek a szavaknak fedezete? Amikor az Úr mondja, van, mert az élete is alátámasztja ezt. Meggyógyítja a bénát, és így hitelessé válnak előbbi szavai is. A gyógyulás jelzi isteni hatalmát. Mi is úgy szóljunk, hogy az életünk jelezze: amit hiszünk, az valóság, az valóban meg is történhet, mert az Úr megteheti. Saját életünk megváltozása, evangéliumi töltése mutatja másoknak, hogy a hitünk élő hit.

Szükséges ezért az Úr kezébe tenni a nyelvünket, a beszédünket. Az Úr fékezzen minket, és az ige az a zabla, mivel Urunk irányítja beszédünket és életünket. Szükség is van erre az Úrtól való irányításra, mert a nyelv vadállat az ige szerint. Egy olyan vadállat, amit csak az Úr képes megszelídíteni. Ő az igazi vadállatszelídítő. Ember nem képes megszelídíteni a nyelvet, csak egyedül az Úr.

Jakab rámutat: a nyelv halálos méreggel van tele. És ezt a mérget csakis az Úr kegyelme képes kitisztítani belőlünk. Tulajdonképpen a forrással, a szívünkkel van a gond, mert a nyelvünk azt szólja, amivel tele van a szívünk. Ha azt az Úr megtisztítja, és az evangéliummal töltődik fel, bizonyságtevővé válik az ajkunk is. Tehát a forrást vigyük az Úr elé, és kérjük, hogy tisztítsa meg. A saját forrásunkat, mert bizony, gyakran árad abból keserű is, meg édes is. De az Úr meg tudja tisztítani, és ha mindig Elé visszük, és olvassuk az igét, Ő folyamatosan tisztán tartja. Mert nem elég egyszer megtisztíttatni a szívünket, tisztán is kell azt tartani.

CSAK NYISD KI A SZÍVED

1.

Csak nyisd ki a szíved, és sose félj, mert él az Úr!

Csak nyisd ki a szíved, s kérd te is Őt, hogy Ő legyen Úr!

2.

Az Úr áldása van teveled és békesség.

Az Úr áldása van teveled és békesség.

3.

Salom haverim, salom haverim, salom, salom!

Löhitraot, löhitraot, salom, salom!

Isten áldásával.

Az élő hit cselekszik

M

ordokaj szép csendben elvan, nem hivalkodik azzal, amit tett (Eszt 3,1-15). Csak megtette, amit meg kellett tennie, amikor jelezte az összeesküvést, de nem akar a király behódoltjaként feltűnni. Nem vár ezért elismerést, úgy él tovább, mint eddig tette. Mordokajt nem változtatják meg a rendkívüli események, nem lesz tőlük más ember. Nem úgy Hámán, amikor a király kitünteti, és a legmagasabb polcra kerül, a gőg is nagy magasságba csap. Vizsgáljuk meg a szívünket Urunk előtt elcsendesedve. Mi van bennünk? Hogyan élünk meg egy elismerést? Maradok az, aki voltam, vagy gőgössé válok? Úgy gondolom, ezáltal különb, értékesebb ember lettem?

Benne van ebben a történetben, Hámán magatartásában az az üzenet, hogy a bennünket ért események nagy hatással vannak ránk. Formálják lelki alkatunkat. És ez a formálódás nem mindig azonnal észrevehető. Szépen csendben gyúrja át a személyiségünket. Ezért szükséges vigyázni. Mindig felfelé, az Úrra tekintsünk. Neki köszönjünk meg mindent. Mondhatnánk, ápolni kell lelkünket. A rendszeres igeolvasás, az Úrral való állandó kapcsolattartás rendbe rak.

Jó Mordokajt látni, nem hajlik a gerince, se a térde az elvárásoknak megfelelően. Ő mindig ugyanaz, Isten gyermeke. Megtanulhatjuk tőle, hogy lehet nemet mondani, nem kötelező meghajolni különféle vezetők és hatalmasságok előtt. Egyedül az Úr Jézus előtt hajoljunk meg. Boldog, aki mindig az Úr előtt hódol, és nem fél emberektől, nem alkalmazkodik hozzájuk. Mordokaj számára zsidónak lenni egyet jelentett az élő Istenhez tartozni. Ő nem nemzeti gőgből nem hajtott térdet, hanem azért, mert így Istent lopta volna meg. Számára az emberek tisztelete bálványimádást jelentett. Mordokaj nem fél, az Úrból merít erőt. 

Mordokaj tudta, hogy a többi zsidót is veszélybe sodorja, ha nem hajt térdet, mégsem hódol be. Megmarad szilárdan hite mellett. Ezt jó látni, mert mi olyan könnyen befolyásolhatók vagyunk. Hat ránk mások véleménye. Ne vedd azt olyan komolyan, térdet hajtasz, és mi történik? Ha nem teszed, mindenkit bajba sodorsz. Ne légy ilyen csökönyös, gondolj másokra is. Azonban látni kell, hogy vannak élethelyzetek, amikor akkor is ki kell tartanunk meggyőződésünk mellett, ha mások is bajba kerülnek. Sátán pont úgy akarja elérni célját, a fenyegetés által próbál eltántorítani a hittől, az Úrhoz való hűségtől.

Megrendítő, mennyire nem számít egy egész nép a királynak, nyugodtan kiszolgáltatja őket Hámán kénye-kedvének. Amikor a döntés megszületik, leülnek inni. Az Isten nélküli emberek így vannak, mások nyomorúsága fölött is mulatnak. A hatalom soha nem változik, annyiszor megtapasztalhattuk, az ember nem érték, csak eszköz a számára. Ezért ne földi hatalmakra, hanem Istenre bízzuk magunkat. Neki az ember az érték. Fiát adta érte a kereszten. Ez ad erőt, ebből meríthetünk nehéz helyzetekben is reménységet. Figyeljünk Urunkra, és kérjük kegyelmét, őrizzen meg általa a behódolástól, térdhajtástól.

Jakab a hit gyakorlati oldalára hívja fel a figyelmet (Jak 2,14-26). Krisztust követni nem elméleti dolog, hanem gyakorlat. Minél jobban megismerjük Urunkat, annál jobban érzékennyé válunk ennek a világnak a problémáira. Az Úr Jézus is szertejárt és jót tett. A hit, ha nem nyilvánul meg az életben, ha nem fejt ki hatást, olyan, mintha az éhezőnek nem adunk ételt. A hitet azért adja az Úr, és az új életet, hogy hatást fejtsen ki. A mi hitünk élő, mert az élő Istenre irányul. Az Úr Jézus Krisztus követőit mindig tettek kísérték. Ha az apostolokat, köztük Pált figyeljük, azt látjuk, hogy az evangélium hirdetése tettekkel párosult. Megváltoztak az életek, és ez megváltozott tetteket és életfelfogást eredményezett. Az Úr követői belevitték a maguk környezetébe Jézus mentő szeretetét. Odafigyeltek a testvérekre. Mi oda tudunk-e egymásra figyelni?

Ábrahám hite is cselekedetekben lett kézzelfogható, amikor Izsákot, a fiát felvitte a hegyre áldozatként bemutatni. Isten nem kérte az emberáldozatot, de Ábrahám készsége megmutatta hitének valódi tartalmát. Nemcsak mondta, hogy hisz, hanem tettekben is kifejezte: kész mindent megtenni, amit Isten mond. Ráháb hite is tettekben nyilvánult meg. Amikor megvallotta, hogy hisz Izráel Istenében, legyőzte félelmét, és befogadta a követeket a házába. Az élő hitnek látható jelei is vannak. Miben látszik meg a mi hitünk? Milyen tettek fakadnak a Krisztusba vetett hitünkből?

Testvérek, menjünk bátran

1. Testvérek, menjünk bátran, Hamar leszáll az éj,

E földi pusztaságban Megállni nagy veszély.

Hát merítsünk erőt A menny felé sietni,

Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az;

Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz.

Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva,

Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom;

Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton.

A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne;

Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres;

Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres.

Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük,

Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis;

Nehéz emelni rajta Még a keresztet is.

De egy út van csupán, Így hát előre bátran,

Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek;

Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg.

De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja,

Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős;

Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz.

Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni,

A bajt vállunkra venni E földi élten át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy;

Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy.

Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük:

A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára A földi vándorút,

És az örök hazába, Ki hű volt, mind bejut.

Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek,

S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Isten áldásával.

Hitben gazdag

E

szter fejére került a korona (Eszt 2,19-23). A csillag Ahasvérus udvarában is ragyog, úgy, hogy erre nem is készült. Nem ő akart királyné lenni, nem így tervezte meg, az Úr állította őt oda. Eszter engedte Isten akaratát megvalósulni, ahogyan majd később Mária is teszi. Amikor az angyal elmondja, mire választotta ki Isten, ezt válaszolja: Íme, az Úr szolgálóleánya, történjék velem a te beszéded szerint. Ez Isten ismeretét, a Benne való bizalmat fejezi ki, hiszen ilyen engedelmesség mindig következményekkel jár. Máriának és Eszternek sem volt könnyű meghozni a döntést, mégis Istenre bízzák magukat. Eszter élete eddig sikertörténet lenne, ma minden sajtótermék róla beszélne, pedig sok veszély rejlett ebben. A mindennapi nyugodt élet felborult, és amint láttuk, amilyen gyorsan felkerült a korona, olyan hirtelen le is kerülhet. Abban az udvarban élni nem életbiztosítás. Minden másképp fog alakulni, mint ahogy elképzelte, egy idegen világ ismeretlen és pogány közegében kell majd hitét is megélnie. Eszter elfogadja, hogy Isten kezében az élete, még nem tudja, miért is került oda, de majd a maga idejében minden kiderül.

Az Urat követni gyakran az eddigi életünk teljes megváltozását jelenti. Nem mindig így, mint Eszternek, nem az a jellemző, hogy a külső körülmények jobbra változnak, hanem legtöbbször rosszabbra. De, aki belép Isten országába, az megtapasztalja, hogy amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve el nem képzelt, azt készítette el az Úr az Őt szeretőknek. Isten országának gazdagsága, az Úr Jézus követésének boldogsága nem mérhető pénzben, világi érvényesülésben. Mindennél nagyobb kincs az Úrhoz tartozni. Hallani az Ő hangját, átélni, hogy Ő szeret és mindennap szól, nincs ehhez fogható.

Talán csodálkozunk, hogy Eszter nem beszélhetett származásáról, de ne feledjük, hogy ő egy idegen nép fia, Isten népének tagja, és nem a maga álmai beteljesítéseként került az udvarba, hanem Isten szándékából. Ő még nem tudja, mi Istennek a célja ezzel, és azért nem beszél magáról, mert majd eljön az idő, amikor a Mindenható felfedi, miért is helyezte oda őt. Eszter tud hallgatni, és ez fontos ma is, sok beszédünkkel megtörténhet, hogy akadályozzuk Isten munkáját. Meg kell tanulni, hogy csak akkor beszéljünk, amikor az az evangélium ügyét is előreviszi.

Mordokaj így él, csendesen, de mindig ott van, ahol lennie kell. Figyel az Úrra, és tudja, hogy mindig csak a következő lépést mutatja meg az Úr. A Tőle való világosság, amint a lámpa is, csak a közvetlenül előttünk lévő területet világítja meg. Isten szava nem reflektor, mindig azt teszi láthatóvá, ahol épp vagyunk. Csak ül a királyi kapunál, és megtud egy tervezett lázadást a király ellen, elmondja Eszternek, és később ezt használja fel az Úr. Van, amikor apró, jelentéktelennek tűnő dolgokon keresztül ad változást Urunk. Amiről úgy gondoljuk, nem a mi ügyünk, Isten kezében eszköz lehet megmentésünkre.

Jakab olyan nagyszerűen írja: dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus (Jak 2,1-13). Ő több, mint ember, megdicsőült, felment az Atyához, és ott uralkodik Vele együtt. Hitünket Őbelé vetjük. Jó erre gondolni, a dicsőséges Úrban hiszünk, és ez azt jelenti, hogy Ő ma is mindent meg tud tenni. Ugyanazzal a hatalommal rendelkezik, mint amikor a földön járt. Ő Úr, Akit mi örömmel szolgálunk. Aki igazán megismerte Őt, annak a szíve tele van örömmel és hálával, és azért követi Őt, mert ez a legjobb, amit tehetünk. Mivel Ő a benne hívők Ura, így az életben Őt képviseljük. Ahogyan élünk, az mindig Róla tesz bizonyságot. Ezt nem szabad elfelejtenünk, ahogyan élünk, az emberekhez viszonyulunk, az Jézusról beszél. Őt gyakran a hívőkkel azonosítják. Azért kéri Jakab, hogy ne legyünk személyválogatók a gyülekezetben. Nekünk is úgy kell kezelni a gyülekezeti alkalmat, hogy az Úr jelenlétében vagyunk, és itt az a fontos, hogy Érte legyünk ott, és az Ő segítségére várjunk.

Jakab meglátta, hogy beszüremkedett az Úr népe közé a vagyoni és a társadalmi alapon való megkülönböztetés. Aki jobb pozícióban volt, vagy vagyonnal rendelkezett, azzal másképp bántak. Megkülönböztették őket a többiektől. Jakab rámutat: ez nem helyes. Jó elcsendesedve végiggondolni: hogyan van ez ma közösségeinkben? Nem kísért-e meg minket is ez a szemlélet? A gyülekezetben, az istentiszteleti helyen nem az a lényeg, ki honnan, hanem hogyan érkezik. Nem a vagyon tesz különbbé az Úr előtt, Ő arra figyel, milyen szívvel jövök. Azt várja, hogy bűneinket megbánva, egyedül az Ő kegyelmében bízva jöjjünk.

De be mer ma jönni az istentiszteletre egy nyomorult, elhanyagolt külsejű ember? Reménységet jelent-e számára Isten népének közössége? Úgy jön-e ma hozzánk az elrontott életű vagy perifériára került ember, mint az Úr Jézushoz? Megkapja-e azt a reménységet, hogy itt rendbejöhet, mert Jézus ma is a bűnösök barátja? A gyülekezet a megkegyelmezett bűnösök közössége. Azonban ettől eltértek, talán már ők is úgy gondolkodtak, a gazdag pénze jól jöhet. Ő tud támogatást adni. Azonban Urunk nem így gondolkodott, Ő a világ szegényeit, az egyszerű, a kegyelemre szoruló embereket hívta el. Hívja a gazdagot is, csak legtöbbször ők úgy gondolják, maguk is képesek megoldani gondjaikat. Jézus a gazdag ifjút vagyona nélkül hívta, és nem részesítette külön figyelemben, csak azért, mert gazdag.

Mire hív az Úr? Hitben való gazdagodásra. Mit is jelent ez? Olyan hitre hív, amely arany és ezüst helyett Jézus nevére támaszkodik, és megtapasztalja annak erejét. Ez a csodálatos, Isten gyermeke hitben lehet gazdag és erős. Erre hív el az Úr, és így küld a világba, hogy az Ő bűntől szabadító, életet talpra állító hatalma jelenjen meg általunk. Miben vagyok gazdag? Hitben?

Ne feledjük, hogy a nevünket Róla kaptuk. A keresztyén Krisztushoz tartozót, krisztusit jelent. Ezt a szép nevet képviselhetjük, Krisztust mutathatjuk fel a ma emberének. Ne engedjük, hogy torzképet kapjanak Róla, vagy azt mondják, Jézus sem különb, mint a világ fiai. Urunk azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. És ma is áll, amit mondott, nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.

Ragyogj, csillag!

T

alán azt kérdezzük, de hol van ebben a történetben Isten (Eszt 2,1-18)? Ahasvérós királyról olvasunk, akit nem nevezhetünk Isten gyermekének. Azt kell azonban mondanunk, hogy Isten itt van, jelen van, mert ha nem is hangzik el még a neve, Ő munkálkodik. Előtte jár népének, és készíti szabadításukat. Jelen pillanatban még a veszélyt sem látják. Nyugodtan élnek, teszik mindennapi dolgaikat, de az Úr látja az eseményeket, és előttük jár. Az Úr Jézus azért mondta, hogy kövessük Őt, mert előttünk jár az élet útján, és vezet. Ehhez szükséges, hogy mindig a nyomában maradjunk. Jelen van az életünkben, alakítja az eseményeket. Mégpedig mindent úgy tesz, hogy abból bizonyságtétel születhessen. Amikor még semmi különöset sem veszünk észre, éljük az életünket, belemerülve dolgainkba, a jólétbe, Ő már készíti a segítséget, a szabadulást. Nagyon tudja, hogy a gonosz nem tétlenkedik, és eljön a pillanat, amikor segítségért fogunk kiáltani. Ilyen helyzetekben gyorsan zavarba kerülünk, nem tudjuk, mit tegyünk, de elég hittel felfelé tekinteni, mert az Úr már elkészítette a megoldást. Ha figyelünk és engedelmeskedünk, meg is tapasztaljuk azt.

Folynak az új feleség keresésének előkészületei, és közben egy zsidó férfi kerül elénk. Sokat nem tudunk róla, de az bizonyos, hogy ott az idegenben, a fogságban is élő kapcsolatban volt Istennel. Mindabból, amit tesz, árad Isten jelenléte. Számára az Úr ott is jelenvaló. Nem azt mondta: mi fogságban vagyunk, távol Jeruzsálemtől és a templomtól, és így távol Istentől is. Ő tudja, hogy Isten Mindenható, az egész föld az Ő teremtése, és ezért Őt nem lehet otthagyni, Ő jelen van. Babilon sem esik kívül hatásköréből. Hiszem-e mindig, hogy Isten mindenütt jelen van, kapcsolatban lehetek Vele állandóan? Istennek nincs lehetetlen, soha nem kerül olyan helyzetbe, hogy ne tudna cselekedni. Másrészt az övéit nem hagyja cserben.

Mordokaj figyel az Úrra, ezért felismeri, mit kell tennie. Talán pontosan nem is tudja, miért kell Esztert, ezt az árva zsidó lányt elvinnie a válogatóra. Mit keres a pogány udvarban az Úr leánya? Milyen esélye lehet neki egyáltalán? De megy, és teszi, amire az Úr indítja. Eltanulhatjuk Mordokaj feltétel nélküli engedelmességét. Hiszi, hogy az Úr tudja, mit miért kell tenni. Mordokaj nem próbálja megérteni, amit az Úr kér, hanem teszi a dolgát. Bizonyára nem tudja, miért van szükség erre, de elviszi Esztert, és figyel tovább. Állandó összeköttetésben van Istennel, ezt majd fogjuk később is látni. Mindig világosan látja, mit kell tennie. Uram, segíts, hogy én is mindig ilyen világosan lássam akaratodat. Tégy késszé a Neked való engedelmességre.

Eszter árva lány. Mordokaj neveli. Bizonyára másképp képzelte el az életét. Nem készült arra, hogy a király felesége legyen. Isten nem mutatja meg előre tervének a menetét. Mindig csak egy lépést, és gyakran az sem világos azonnal. Azt kéri, jöjj, kövess engem, de, hogy merre vezet az út, azt nem mondja meg ott helyben. Az a lényeg, hogy mindig a nyomában haladjak, ne térjek le se jobbra, se balra. Eszter a nagybátyján keresztül Istenre bízza magát. Nem tiltakozik, nem beszél saját tervéről, hanem engedelmesen teszi, amit mondanak neki. Az események pörögnek, és egyszer csak ott találja magát Eszter a király palotájában. Nem mondja, hogy én oda nem megyek. A csillag bevilágít a sötétségbe. Hadd világítson a csillag ma is környezetünk sötétségébe. De ehhez a világ Világosságára kell figyelnünk. Addig ragyogunk, amíg Felé fordulunk.

Jakab tovább segíti a gyülekezet tagjait (Jak 1,19-27). Fontos dologra mutat rá: legyenek gyorsak a hallásra, és itt elsősorban az Úr szavának meghallásáról van szó. Ne azt hallják meg, amit az emberek mondanak, mert az haragra vezérelhet. Hangolódjunk az Úr üzenetére, legyen bennünk készség Istent meghallani. Ne engedjük, hogy az óemberünk, régi természetünk hangja irányítson. Régi természetünk azonnal haraggal, sértődéssel válaszol, azonban az Úrnak nem ezek az eszközei. Isten fegyvertárában nincs jelen a harag. A harag nem viszi előre Isten országát, nem a kegyelemről tesz bizonyságot. A harag a mi kezünkbe akarja adni a döntést és a cselekvést. Legyünk késedelmesek a szólásra, bizony, nem egyszerű feladat ez, szeretünk azonnal megszólalni, és gondolkodás nélkül véleményt alkotni. Igénk azt kéri, halljuk meg gyorsan a másikat, de ne legyünk azonnal készen a tanáccsal. A választ kérjük el az Úrtól. Isten gyermeke nem a maga okosságait szólja, hanem az Úrtól kéri el a válaszokat.

Mindennél fontosabb az ige, hogy belénk legyen oltva. Vagyis, ne csak néha forduljak hozzá, hanem váljon életem részévé. Azt is jelenti ez, hogy a kegyelem által beleoltattatom Krisztusba, Benne vagyok, és így tudok megfelelő döntést hozni, jó gyümölcsöt teremni. A lényegre mutat rá Jakab: nem elég csak hallgatni az igét, hanem cselekvőjévé kell válni. Az igével való foglalkozás olyan, mint amikor tükörbe néz az ember. Ami kiigazítani valót látunk, azt meg is tesszük, és nem megyünk tovább úgy, mintha minden rendben lenne. Ha nem változtatunk, nincs értelme tükörbe nézni. Az ige Isten tükre. Megmutatja szívünk állapotát, és ajánlatos komolyan venni.

Ha belenézünk az ige tükrébe, ne feledjük el, amit látunk, amit az Úr mutat, hanem tegyük is meg. A Biblia nem elméleti könyv, azért mond az Úr benne dolgokat, hogy azt tegyük is meg. Mégis sokszor azt látjuk, hogy elolvassuk, meghallgatjuk, és megyünk tovább. Mintha csak valami érdekesség lenne az ige, pedig ez Isten üzenete. Gyakran lényegtelen dolgokat azonnal megteszünk. Ha a világ vár el valamit, már ugrunk is, és tesszük. Ha az ige mutat rá valamire, akkor azt elfeledjük, félretesszük. Adja az Úr, hogy inkább az Ő szavát tegyük meg azonnal. Minden más ráér, várhat. Ki az első az életedben? Isten, vagy az emberek?

BÍZOM BENNED, URAM JÉZUS

1.  

Bízom Benned, Uram Jézus,

Benned bízom egyedül,

Kit kegyelmed árja hordoz,

Az bizton üdvözül.

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

2.  

Mint a pásztor gyenge bárányt,

Úgy vezet folyvást kezed,

S annak, aki Rád tekint csak,

Elesni nem lehet.

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

3.  

Gondot is viselsz Te rólam,

Hordod minden terhemet,

Hogyne bízna szívem Abban,

Ki engem úgy szeret!

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

4.  

Bízom Benned, Uram Jézus,

Add, hogy mindig így legyen,

Bízzam Benned, bármi érjen,

És bízzam szüntelen!

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

Isten áldásával.