P
|
rédikátor
gondolatait olvasva szem előtt kell tartanunk, hogy ő ószövetségi ember, így
vannak dolgok, amiket ő még nem lát (Préd 6,1-12). Korából és abból a
kijelentésből indul ki, ami a rendelkezésére áll. Salamon idején jóval kevesebb
kijelentés volt Isten népe kezében, szinte csak a Mózes által kapott törvénnyel
rendelkeztek. Prófétai könyvek sem
léteztek még, így azután sokkal nehezebb volt jól és Isten akarata szerint
látni az élet dolgait. A prédikátor tulajdonképpen arról mondja el az átgondolt
véleményét, amit maga körül látott és megtapasztalt. Mi azonban már mindent az
Úr Jézusra tekintve látunk. Az Ő élete
az a tükör, amibe mindig beletekinthetünk.
Mert számunkra nem az a mérvadó, mit gondol ma a világ, hanem az, hogy mit
mond az Úr az élet összetevőiről. Arra hív, hogy Őt követve ennek a világnak a
dolgaihoz is az Ő útmutatásán keresztül tekintsünk.
A prédikátor még erőteljesen kötődik a földi javakhoz, szinte azokban
látja az élet értelmét, azonban mi már egy jobb után vágyakozhatunk, mennyei kincsek
után. Vagyis, ha Őt követem, gondoskodik
rólam, megadja mindazt, amire szükségem van, de nem ezekhez, hanem az Úrhoz
kötődik a szívem. Akik pedig az Urat követik, ha a földi értékeket elveszítik,
mert ezeket bármikor el lehet veszíteni, nem élik meg tragédiaként, mert az
Úrban mindennél drágább kincset találtak. Sőt, sokan Jézusért készek voltak
mindenüket odaadni.
A prédikátor is felismerte, hogy aki nem tud megelégedni, az nyugtalanná
válik, az nem lesz boldog. Olyan jó, hogy Krisztusban megelégedhetek. Ő
mindenre elég. De valóban így van? Mintha a mai ember és köztük a hívők is
nyugtalanok lennének. Miből látni? Mindig futunk, megállás nélkül, ezt intézni, amazt
megszerezni, mert mindig kell valami. Csábítanak a reklámok, vonzzák a
szívünket, pedig akik kínálják a termékeiket, csak a pénzünket akarják. Urunk
azonban minket akar, téged és engem, Neki az ember a fontos. Azért jött, hogy
megmentsen, és újra kapcsolatba helyezzen Önmagával és az Atyával. Az igazi,
teljes megelégedettség az Úrban található. Nincs nagyszerűbb annál, hogy Hozzá
tartozhatok és mindig Vele lehetek. Pál azért bátorít szüntelen imádkozásra,
mert tudja, hogy Isten állandóan rendelkezésre áll. Nem azért, hogy
kívánságainkat teljesítse, hanem azért, hogy Vele lehessünk. Jó az Úrral
végezni feladatainkat, meglátni, mennyire jelen van, és odafigyel minden
történésre. Dicsérjük Őt mindezért.
A prédikátor kérdésére mi már ismerjük a választ, Isten tudja, hogy mi a
jó az embernek. Ezért figyeljünk Rá, és
Ő megmondja, helyes irányba állít minket. Mi a jó? Ha megismerjük az egyedül
jót, Istent, Aki Jézusban eljött a földre. Mindennél jobb, ha a kegyelmet átélve
Isten gyermeke lehetek. A teremtéskor látjuk ezt, az első emberpár, amíg
hallgat a Teremtőre, boldog. Boldog, mert az Úrral lehet mindennap nap,
beszélgethetnek Vele, kapcsolatban, közösségben állnak Vele. Ez adja az életünk
stabilitását, biztonságát, az Úrhoz tartozom, és ezt mindennap Krisztusban
megélem. Akinek Isten valóság, annak a szíve nem fél, hanem mindig bizakodik.
Pál apostol is megtapasztalja a hatalom önkényét Félix alatt (ApCsel
25,6-12). Hiszen nem engedi szabadon őt, mert nem fizet. Mintegy jelzi a
helytartó, kezemben vagy, én megtehetem, tőlem függ az életem. Pál azonban nem
borul ki, és nem is keseredik el. Tudja, hogy az ő élete nem a politika, hanem az
Úr kezében van. Ha nem is látja pontosan, miként vezeti Rómába az Úr, de tudja,
hogy amit Ő megígért, azt el is végzi. Amit az Ő szavára kezdünk el, azt Ő be
is fejezi. Művéhez emberi eszközöket is felhasznál, néha akaratukon kívül is.
Mert Félix nem azért dönt így, mert Pál római útját akarja támogatni,
hatalmából kifolyólag tesz. Nem tudja, amit az Úr Jézus Pilátusnak mondott: semmi hatalmad nem volna fölöttem, ha nem adatott volna meg neked. Ne feledjük ezt
nehéz, ellenséges közegben sem. Ha úgy tűnik, valaki hatalmaskodhat Isten
gyermekein, az is csak azért van, mert az Úr megengedte, sőt, felhasználja
országa érdekében.
Azt is láthatjuk, hogy amikor kell, akkor az Úr a római hatalmat szolgája
védelmére használja fel. A zsidókkal szemben a római törvény által védelmezi az
apostolt. Pál a császárhoz fellebbez, mert a helytartó a zsidók kedvében akar
járni, nem szeretné elveszíteni a támogatásukat. Csak arra nem gondol, hogy így
az Úrral kerül szembe. Annyi érdek van a világban, el lehet tévedni benne, de
aki nem emberben, hatalomban, földi erőben, hanem az Úrban bízik, az nem téved
el. Az mindig határozottan látja a célt, és halad a keskeny úton. Ebben
természetesen benne van az a lehetőség, hogy a világ barátságát elveszítjük, és
akár ellenségeket szerezhetünk. Az Úr oltalom, övéit megőrzi, segíti és vezeti,
ellenségek ellenére is.
Az apostol nem azért fellebbez, mert fél a börtöntől, szenvedéstől vagy
a haláltól. Nem így akarja megúszni az ítéletet vagy késleltetni a meghalást. Kész
meghalni, ha az Úr elhozza az idejét. Ő
vágyakozik elköltözni és Krisztussal lenni, mert az jobb mindennél. De tudja,
hogy most még maradnia kell, még van feladata. Jó ilyen látással és hittel
rendelkezni. Ez a hit nem a láthatókra
tekint, tudja, hová tart. Tudom-e, hová tartok? Látom-e a célt, Isten országát?
Aki a célt látja, az a feladatait is felismeri. Pál az Úrra tekintve rendületlenül
halad előre. Pedig még mindig ott van Cézáreában. De meglátja, hogy eljött az idő a továbblépésre, és
ezt az Úr már készíti, mert Ő viszi tovább. Most váltja a menetjegyét a Rómába
tartó hajóra. Az Úrnak a figyelme
mindenre kiterjed. Nem kell azon rágódnia Pálnak, miből fizeti ki az
útiköltséget. Az Úr magára vállalta, és a római kasszára terhelte. Csodálatos
az Úr. Téged is így vezet, ne csüggedj el! Bízz Benne!
Az Úr csodásan működik
Az Úr csodásan működik
1. Az Úr csodásan működik,
De útja rejtve van;
Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyiben,
Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl,
Mi most még rejtve itt.
2. Bölcs terveit megérleli,
Rügyet fakaszt az ág.
S bár mit sem ígér bimbaja,
Pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja őt,
Annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr
Megfejti önmagát.
3. Ne félj tehát, kicsiny csapat,
Ha rád felleg borul,
Kegyelmet rejt, s belőle majd
Áldás esője hull!
Bízzál az Úrban, rólad Ő
Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt
Szent arca rejtezik!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése