Isteni természet

M

alakiás próféta könyve következik, ő Isten követe, ezt jelenti a neve (Mal 1,1-5). És ebben benne van, hogy Isten küldte őt népéhez üzenettel. Mert a próféta nem a maga nevében beszél, hanem a rábízott üzenetet adja át. Mindig ez a követ feladata, megbízója nevében jár el, őt képviseli. Mi is az Úr követei vagyunk. Minden Krisztusban hívő ember követ, az a feladata, hogy Ura üzenetét adja át. De vajon ezt tesszük-e? Mondjuk-e mindenkinek azt, amit ránk bízott a mi Urunk? Azért bízza ránk, mert azt akarja, hogy mindenki meghallja. És ha egy hozzájuk hasonló ember hirdeti, talán odafigyelnek rá.

A babiloni fogságból Zerubbábel vezetésével hazatérő, az újjáépítést megkezdő nép között munkálkodik Malakiás. Nekik hirdeti Isten szavát. Meglepő, amit olvasunk: Izráel ellen. Isten a népe ellen beszél, méghozzá most, amikor nemrég tértek haza? Igen! Miért? Mert nem ismerik fel Isten munkáját az életükben, és nincs bennük hála. Szeretlek benneteket – mondja az Úr, de ők azt kérdezgetik: Miből látható ez? Mi is gyakran így vagyunk, miből látszik, hogy szeret az Úr? Abból, amit tett értünk. Kiválasztott, és elhívott a maga népévé. Szeretetéből elküldte a földre a Fiát, Jézust, majd adta a keresztre, hogy megmentsen bennünket. Ahogyan a zsidók nem látták meg Isten szeretetét abból, hogy megszabadultak a fogságból, és nekikezdhettek az újjáépítésnek, úgy mi sem ismerjük fel, mindabból, amit tett értünk. Isten szeretete gyakorlati.  Ott látható a kereszten. Kell-e ennél több? Nem, mert nem is lehet több annál, amikor valaki a fiát adja értünk.

A kiválasztásuk is jelzi Isten szeretetét. Az, hogy ők lettek  Isten népe, és nem Ézsau leszármazottai. Isten elhívása jelzi, hogy szeret és terve van velem. Szeretete a nem méltókhoz is odafordul, mert Jézusban mindenkit hív. De erre nekünk kell válaszolni. Amikor hív, induljunk el Felé. Bizony, mi is feltesszük a kérdést: miből látható, hogy Isten szeret? Azonban csak fel kell néznünk, és meglátjuk a keresztet. A kereszt demonstrálja Isten szeretetét. Aki feltekint rá, az meg is tapasztalhatja. A kereszten függő Jézusban Isten a bűnösnek kegyelmet ad. Magához fogad, akármerre is jártunk eddig. Már ne kérdezgessük, miből látható, mert ott a kereszt. És ameddig a kereszt áll, addig megtapasztalható Isten szeretete. Ennél többet nem lehet adni. Kérjük, hogy vegye le az Úr a hályogot a szemünkről, és forduljunk az Úrhoz bűnbánattal.

Az Újszövetségből is új könyv kerül ma sorra, Péter második levele (2Pét 1,1-11). Ez azt üzeni, volt már egy első, de nem volt elég. Nem, mert megálltak a növekedésben. Ezért Péter ismét ír. Nem fárasztó számára újra írni, mert így tovább tudja segíteni őket.

Péter vállalja, hogy korábban ő Simon volt, egy kegyelemre szoruló bűnös, aki csak nehezen hitt az Úr szavának. Nem több ő azoknál, mint akiknek ír. Jézus kegyelme által lett Simonból Péter, azaz kőszikla. De ez jelez nekünk is, az Úr Jézus új emberré tud formálni. Lehetünk mi a szüleinktől örökölt emberből krisztusivá.

Azonban Péter nem az apostolt, a „titulust” teszi első helyre, hanem a szolgát.  Ha el is hívta őt az Úr, és követévé is tette, ő csak szolgának tudja magát. Igen, ő Jézus Krisztus rabszolgája, akinek a Gazda szabja meg az életét. A tanítvány mindig szolga, bár mi ezt nem szeretjük. Mi valakik akarunk lenni. Látszódni akarunk, ha lehet, jobban, mint Jézus. Azonban Ő arra hív el, hogy szolgáljuk Őt.

Nem tartja magát többnek másoknál, azt üzeni, mindenki az apostolokkal azonos minőségű hitet kapott. De vajon felismertük-e ezt? Használjuk-e a mindennapokban hitünket? A Krisztusba vetett hit ma is hat, csak használnunk kell. Ráépíthetünk a hitünkre, és megtapasztaljuk, hogy az Úr ma is cselekszik.

Isten ajándékozó Isten. Legnagyobb ajándéka az Úr Jézus Krisztus, aki által üdvösséget nyerhetünk. Ő mindent megtett, hogy örök életünk legyen. Ezt az ajándékot csak át kell vennünk. Időnként úgy élünk, mintha semmink se lenne. Megtorpanunk, mint Saul Góliátot látva, pedig mindent megkaptunk Jézusban, amire a győztes élethez szükségünk van. Mert a megajándékozás nem a világ kínálatának megszerzését jelenti, hanem az igazi életet. Az üdvösséghez, a célba éréshez biztosítja a szükséges eszközöket az Úr. Azonban ezek az ajándékok Jézus megismerése által lesznek a miénk. Minél jobban megismerjük Őt, annál erősebbé válik a hitünk.

Isteni természet részeseivé válthatunk Jézus által. A megromlott természetünket lecseréli a sajátjára. Csakis isteni természettel boldogulunk és élhetünk az Atya tetszésére.

Az isteni természet által kerülhetjük el a világ romlottságát. Saját természetünk elbukik, mert nem tud a kívánságnak ellenállni. A világ kínál, nagyon sok mindent elénk ad, mert tudja, hogy mi megkívánjuk azokat. Az Urat is megkísértette sátán, de őt nem a kívánság vezérelte, hanem az ige, Isten akaratának a megcselekvése. Az Úr nemet mondott a kísértőnek, ezért tud nekünk is segíteni.

Ahhoz, hogy célba érjünk az örök országba, növekednünk kell. Mégpedig az Úr megismerése és az ige megélése, megcselekvése által. A növekedés azt jelenti, hogy láthatóvá válik rajtunk a krisztusi természet. Így világosan kitűnik, kihez tartozunk.

Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok.:/: Mindenem vagy, árva let-

tem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak

remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat:

Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-meg-

érzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Meg-

váltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykö -

rébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösség -

gé lesz reményed, Égi látássá hited.

Isten áldásával.