A
|
prédikátor könyve végére ér, és summázza
gondolatait, rámutat a lényegre (Préd 12,1-14). Arra jutott, hogy legfontosabb
Istent megismerni. Az az ember dolga, azért van ebben a világban, hogy keresse
Őt, és amikor rátalált, Neki éljen. Mindez nem kényszerű és savanyú dolog,
hiszen, aki igazán megismeri és átéli az Ő szeretetét, az nem is vágyakozik másra,
mint Vele és Neki élni. Minél inkább feltárul előttünk Isten Lényének mélysége,
annál inkább érezzük, hogy nincs jobb dolog, mint Hozzá tartozni. Hála Neki, hogy
mind a mai napig ad lehetőséget a Vele való találkozásra. Mindent megtesz, hogy
megismerjük és megszeressük Őt.
Ha figyeljük az Úr Jézus életét, lehetetlen nem szeretni azt, Aki egészen
más, mint mi. Benne nincs egy porszemnyi rossz sem. Bármerre jár, helyreállítja
azt, amit a gonosz és általa az ember tönkretesz. Mert bizony, a mi lábunk sok
mindent széttapos. Ő azonban helyrehozza ezeket. Egyedül Neki van erre hatalma,
és az Ő Lényéből csakis élet áramlik. Jézushoz hozhatjuk elrontott életünket, Ő
az, Aki nem küld el, és nem mondja, nincs számodra megoldás. Ő úgy szeret,
ahogy vagyunk, de ez nem a rosszban való megmaradásra ösztönöz, hanem hív
egy új életre. Jézus emel ki a bűn mocsarából, és tesz képessé Isten tetszésére
és a magunk javára élni.
Mindez arra ösztönöz, hogy Vele éljük az életünket. Mert ha Őreá
figyelünk, akkor jó döntéseket hozunk. Vezetése alatt képessé válunk a
rosszra nemet mondani. Tudjuk, hogy Isten irányt szabott, azt akarja, hogy a
Tőle való jó és keskeny úton járjunk. Aki rálép, az minden dolgát Isten félelmében
igazítja. Ez nem tesz mogorvává, hanem felszabadít az igazi örömre. Örülhetünk
Őbenne, és ha úgy látjuk, ezen az úton vannak korlátok is, akkor azokban nem
akadályt, nem a boldogságunk gátját látjuk, inkább segítséget, védelmet. A
korlát megőriz a lezuhanástól, és segít, amikor elfáradunk, és belekapaszkodhatunk.
Az Úr korlátai lehetővé teszik, hogy örömünk ne pillanatnyi, hanem állandó
legyen. Sátán pillanatnyi örömöket kínál, amiknek a nyomában fájdalom és
szenvedés jár. Isten félelme távol tartja az életmódunkból, a bűn
következményéből származó bonyodalmakat.
Istennel járva nem a félelem dominál bennünk. Tudjuk, hogy eljönnek a nemszeretem
esztendők, de mindezt Vele élhetjük meg. Egyrészt tudom, hová tartok. Ez nagyon fontos.
Aki Krisztusban van, az hazafelé tart. Benne vagyok? Hazafelé tartok? Megvan
ez a bizonyosságom? Tudom az igéből, hogy Ő megvásárolt a gonosztól, saját
élete árán, és így az Úr Jézus tulajdona vagyok?
Ez azt is jelenti, hogy ebben a világban minden az elmúlás felé tart, lesznek
nemszeretem és ezért nehéz pillanatok, de Ő ezekben is velem van. Krisztusban
átélhetem, hogy már nem a nehézségekre nézek, hanem Őreá. És aki Őreá néz, az
örömre derül. Krisztusban öröm van a szívünkben. Örüljetek az Úrban mindenkor,
írja Pál apostol. Ez az öröm Belőle fakad, Neki örülök. És ő ezt börtönben
vetette papírra.
Pál szolgálata célba ért. Pedig nem úgy tűnt, hogy eljut Rómába (ApCsel
28,16-31). Annyi akadály lépett fel útközben, és most mégis itt van. Sátán meg
akarta Pált akadályozni, hogy Rómába jusson. Mindent megtesz, hogy gátolja az
evangélium terjedését. Ő az ember vesztét akarja, mégpedig örök vesztét. Azon
fáradozik, hogy már a földi életünk pokol legyen. Tönkremenjen bennünk és
körülöttünk minden, a végső cél pedig a kárhozatba taszítás. Az evangélium
azonban mindezt meg tudja akadályozni. Benne az ember hatalmas segítséget kap.
Pál ezt a megmentő hírt vitte, de a gonosz Pált el akarta veszíteni. Azonban,
amikor az Úr küld, sátánnak nincs esélye. Pál mindenkor Jézusra nézett, még a
tengeri vihar idején is, vagy amikor belemart a vipera. Jézusnál van az
ellenméreg a bűn minden marására. Bármilyen sebet kapjunk is, ha Jézusra nézünk,
a méreg nem árt. Amíg szól az ige, van remény, addig rendbe jöhetünk,
gyógyulhatunk, szabadulhatunk, mert Ő mindent elvégzett. Nem kell már segítőt
vagy valamilyen gyógyanyagot keresni, Isten elküldte az Ő Fiában a megoldást.
Csak meg kell ragadni, Belé kell kapaszkodni. Túl sokat foglalkozunk a
nyavalyáinkkal, a betegséggel, a rossz dolgokkal. Pedig itt a segítség. Ez
pedig nem más, mint maga Isten.
Pál is tapasztalja, hogy az ördög megvakít, ne lássuk Jézusban a
megoldást. Inkább, ha baj van, Őt okoljuk. Jó kis trükk ez, és sokaknál
beválik. Ha betegség támadja meg, vagy belép a halál az életébe, azt mondja,
Isten adta a betegséget, Ő vette el azt, akit szerettünk. A gonosz nem engedi
meglátni, hogy bűneink miatt történnek ezek. Elszakadtunk Istentől, leváltunk
az Élet forrásáról, és annak ez a következménye. És ha Istenre hárítunk, ha Őt
tesszük felelőssé, már nem kérjük segítségét. És ez a gonosz célja. Bízz
magadban, inkább támaszkodj saját erődre, tudásodra, de ne higgy Istennek.
Azonban az Úr vigyáz az evangéliumra, és célba juttatja. Pál is tudja,
Jézusra van szüksége zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt. Ezért akarja
hallgatóit Jézusról meggyőzni. Ő az a Szabadító, akire várt a világ. Már
eljött, itt van, csak Hozzá kell fordulni. Lássuk meg Őt, és hívjuk segítségül.
Jó azt is meglátni, hogy amikor a zsidók felkeresték Pált, Ő nem a jeruzsálemieket
vádolta, hanem Isten országáról tett bizonyságot. Nem ellenségeivel
foglalkozott, és nem az igazát kereste, hanem feltárta előttük Isten országát.
Azon fáradozott, hogy ők is belépjenek oda, ahol Ő van. Azt akarta, hogy ezek
az emberek átéljék Isten kegyelmét, és így új életre, üdvösségre jussanak.
Tegyünk mi is bizonyságot az Úr munkájáról, mert ez hozhat változást. Pál
bizonyságtételét az élete is hitelesítette. Mindenki látta, hogy amit hirdet, az őt is átjárta, és azért él. Pál egyszerűen élt. Nem földi ambíciók hajtották.
Nem akart meggazdagodni, nem pénzkeresetet jelentett neki a szolgálat. Ő Isten
országát élte az emberek elé. Megmutatta, milyen Krisztus uralma alatt élni.
Bár bűn és kín gyötör
1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör:
Kétségbe nem
esem.
2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De
kegyelmed
örök.
3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni,
Hát segíts ba-
jomon!
4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva
van, Hogy ir-
galmad enyém.
5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem
gyötör: Meghall -
gatod imám.
6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám
szeret na -
gyon.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése