Az ajtó előtt

Á

ldjuk Urunkat, mert a gyermekei ma is abban a hitben élhetnek, hogy ellenkezőjére fordulhatnak a rossz dolgok is (Eszt 9,1-19). Isten ma is ugyanaz, és ma is munkálkodik. Hatalma csodálatos. Lehajol népéhez, és megkönyörül rajta. Mi az, ami miatt keseregsz, amire úgy tekintesz, nem lehet itt már semmit sem tenni, jöjjön, aminek jönnie kell!? Igénk azt üzeni, ne add fel! Keresd Őt, és várj Rá! Mert Neki van lehetősége megfordítani az események menetét. Sem a zsidók, sem ellenségeik nem gondolták, hogy másként lehet, mint amire készültek. A király kiadta a rendeletet, minden megy a maga útján, ez az ügy már nem vehet más fordulatot. És ekkor az Úr népe érdekében cselekszik. Megmutatja, nincsenek lezárt területek, változtathatatlan emberi döntések. Ő Mindenható Isten.

A halál napja élet napjává változott. Nagy szabadítást éltek át Isten gyermekei. Megláthatták, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Soha ne engedjünk a csüggedésnek, az Úr nem hagy magunkra. Átveszi a kezdeményezést. Gyakran a háttérben végzi munkáját, és mi már csak az eredménnyel szembesülünk. Ez az esemény Isten szabadításáról szól. Az életünkben végbement pozitív fordulatok, életváltozások mind Istent dicsérik. Ő fordította jóra az életünket. Sokan átélték ezt az Újszövetség idejében, bénák, akik nem gondolták, hogy valaha is járni fognak, vagy vakok, akik szintén lemondtak már a látásról. És akkor találkoztak az Úr Jézussal. Megtudták, hogy Ő Isten Fia, és hittel mentek Hozzá. Ha kellett, kiáltoztak, mert tudták, hogy Ő segíthet, Ő megfordíthatja életüket. Ilyen hittel és kiáltással jöjjünk ma Hozzá. Csakis Ő segíthet és adhat igazi megoldást.

A szabadítás örvendezővé tette őket. Ünnepet szenteltek Istennek. Tehát itt nem a bosszúról van szó, hanem a halától való megmenekülés öröméről. Mi is adjunk hálát Istennek a halál fölötti győzelméért. Jézus feltámadása által legyőzte ezt az ellenséget is. Nem vagyunk már reménység nélkül. Krisztus a mi reménységünk.

Számunkra már a problémamegoldás más. Krisztus tanítványaiként a megbocsátás a feladatunk. Hiszen mi magunk is Isten bocsánatából élünk. Naponta tapasztaljuk meg, hogy az Úr felénk nyújtja kegyelmi pálcáját. És mindezt nem kiválóságunkért, hanem az Úr Jézus keresztáldozatáért teszi. Adósságunkat elengedte, mert az Úr vérével teljesen eleget tett. Így azután mindig abból induljunk ki: nekem többet engedtek el, mint amivel nekem tartozik a másik.

A Jakab-levél címzettjei nagyon várták az Úr Jézus visszajövetelét (Jak 5,7-12). Várták, mert szerettek volna Vele lenne. Nincs nagyszerűbb annál, mint majd színről színre látni az Urat. Azt, Akit szeretünk, Aki megváltott a kárhozatból, és mindig együtt lenni Vele. Benne van az is, hogy ha az Úr már jönne, lezárná a történelmet, véget érnének a küzdelmek. Mert amíg itt van a gyülekezetet, küzdelmes az élete. Támadják, hiszen sátán mindent elkövet, hogy ne hangozzék a jó hír. És mindeközben igyekszik az életünket hiteltelenné tenni. Azonban a Krisztusban való hit nem kimenekülés az életből, vagy a harcok elkerülése. Egyetlen menekülési irány létezik: Őhozzá, a karjaiba. A harcok és küzdelmek idején is mindig Vele lehetünk.

Mivel itt feladatunk van, világítanunk kell, és sózni, azt kéri Urunk, hogy legyünk türelemmel az Ő eljöveteléig. Türelmesen, Őreá nézve éljük hitvalló életünket. Ne engedjünk a türelmetlenségnek, mert az Úr ismeri mindennek rendelt idejét. Akkor nem leszünk türelmetlenek, ha végezzük szolgálatunkat, és mindig szemünk előtt van: az Úr azt akarja, hogy mindenki megtérjen és éljen.

Az evangélium szolgálata magvetés. A drága igét hintjük, és bizony, a talaj nem csak jó. Az Úr példázata is arra mutatott rá, hogy a talaj nagyon szennyezett, sok minden az elvetett mag ellen dolgozik. Az Úr hinti a magot, de a világ sok akadályt támaszt. Nézzünk a szívünkbe, és meglátjuk, mennyi minden azon van, hogy ne fogadjuk be az Úr igéjét, ne legyen belőle élet és cselekedet.

Ő az ajtó előtt áll, tehát itt van a közelünkben. Ez azt jelenti, hogy mindent az Ő jelenlétében tegyünk. Ne gondoljuk, hogy Ő nem lát. Megítéli az életünket. Látja ahogy megéljük a különböző élethelyzeteket. Ezeket a tanítványokat üldözték, börtönbe vetették, sokat szenvedtek a hitükért. Jakab bátorítja őket, tartsanak ki a hitben, a szenvedésben. A szenvedés megélése is lehet bizonyságtétel.

A prófétákat és Jóbot állítja elénk példaként. Sokat szenvedtek, mert kitartottak az Úr szava mellett. Gyakran az árral szemben kellett úszniuk, magukban voltak meggyőződésükkel, még sem tagadták meg az Urat. Kitartottak, mert ismerték az Urat. Tudták, hogy amit Ő megmondott, az meg is fog történni.

Jóbot is nehéz próba érte, de ő nem az emberi véleményekre figyelt, és nem engedte, hogy szenvedése eltávolítsa az Úrtól. Betegségében is Őt kereste, kitartott, vállalva a fájdalmas gyötrődést, és nem adta fel, amikor azt tanácsolták neki. Ne adjuk fel, menjünk az Úrral tovább. Ne a jelen gyötrelmeire nézzünk, hanem előre, arra, ami vár ránk.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.