Nem késik az Úr

A

z Úr tovább beszél népéhez a próféta által, és rámutat a problémákra (Mal 2,10-16). Letértek az útjáról, arról, amit a törvény jelölt ki számukra. Úgy gondolták, Isten hazahozott Babilonból, most már minden rendben van.  Hozzáláttak az újjáépítéshez, egyéni életük talpra állításához, és ebben a folyamatban gyakran nem az ige, hanem az egyéni érdekek vezérelték őket. Vajon nem így vagyunk-e mi is, gyakran saját szempontjainkra figyelünk, és már nem fontos, mit is mond az Úr. Ők a saját házuk építésével, megélhetésük biztosításával voltak elfoglalva. Csak arra figyeltek, hogy visszaszerezzék ősi tulajdonukat, minél hamarabb stabillá váljanak, és közben nem figyeltek egymásra. Becsapták egymást, ha az kellett az emelkedéshez, vagyoni növekedéshez. Az Úr azonban rámutat: ez nem Tőle van, ez nem az Ő útja. Az ige arról beszél, hogy ne kívánjuk a másikét, ne legyen hamisság a másikkal való kapcsolatunkban, de ők erre már nem figyeltek.

Kemény ítéletet mond az Úr, hűtlenné lett Júda - hát mivel? Nem hagyták el az Urat? Jó most komolyan figyelni az igére, mert gyakran azt gondoljuk, ha nem tagadjuk meg nyíltan az Urat, akkor mi hűségesek vagyunk. Járunk időnként istentiszteletre, és így rendben is van az Úrral való kapcsolatunk. Ezek az emberek nem tagadták meg Istent, bemutatták az áldozatot is, csak éppen a mindennapi élet dolgait, mint például a házasság, nem az igéhez igazították. Nem arra figyeltek, hogy a társuk hitben élő, Istent szerető legyen. A test szempontjai szerint döntöttek, idegen nőket választottak, mert a hozomány vagy a szépség motiválta őket. A pogány nők által hűtlenné váltak, és ezek a nők hozták az idegen isteneket, a pogány szokásokat. Amikor a világgal, a nem hívőkkel szövetségre lépünk, nagyon könnyen átvesszük az ő szokásaikat. Aszerint cselekszünk, ahogyan tőlük látjuk. És ezt az Úr nem fogadja el. Népe lámpás a világban, neki kell hatni a még nem hívőkre. A világnak kellene átvennie a mi szokásainkat. De formáló hatással vagyunk-e környezetünkre, vagy inkább mi igazodunk hozzájuk?

Ezen felül pedig gyakorivá vált a válás. A problémákat így próbálták orvosolni. Azonban Isten mindezt nem helyesli, és nem támogatja. Isten a hűség Istene, és ezt várja el gyermekeitől is. Hűség Hozzá és hűség a házastárshoz. Isten a házasságot támogatja, mert az szövetség a két ember között. Kötelez ez a szövetség a hűségre aziránt, akivel fiatalon összeházasodtunk. Az Úr a házasságban sem hagy magunkra, ha behívjuk Őt, akkor Vele még erősebbé válik a kapcsolat. Isten véleménye komoly, gyűlöli az elbocsátást. Mindez azt jelzi, Isten gyógyíthatónak látja az emberi kapcsolatokat. Ő az, Aki gyógyulást tud adni. Kérjük Őt, és keressük a Vele való közösséget. Jelenlétében formálódik a szívünk. A Tőle nyert új szívvel megláthatjuk: nem is mindig a másikkal van a probléma, hanem velem. Urunk adjon ilyen látást, és ha ezzel tisztában vagyok, másképp állunk a problémákhoz is.

Ahogy az életben haladunk előre, a feledékenység is megjelenik, és ez sok esetben pont Isten dolgaival kapcsolatban érhető tetten (2Pét 3,1-13). Sok mindenre emlékszünk, de az igére már kevésbé. Nincs bennünk, mit is mond az Úr az adott kérdéssel kapcsolatban. És ha nincs bennünk Isten szava, ha nincs világos igei látásunk, könnyen hozunk rossz döntést. Jó mindig az igéhez fordulni, felidézni, mit is mond. Mi már előnyösebb helyzetben vagyunk, mint Péter olvasói. Nem kell csupán a memóriánkra hagyatkozni, hanem kézbe vehetjük a Bibliát, és megkereshetjük az Úr válaszát. Mert van, amiben világos választ adott, és ha megkeressük és úgy értjük, ahogy mondja, nem fogunk eltévelyedni.

Különösen fontos az utolsó időkkel kapcsolatos kérdéseket az ige fényében vizsgálni. Olyan könnyen levesszük tekintetünket az isteni lámpásról, és a világ szavára figyelünk. Ha így teszünk, kételyeink támadnak. De aki meggyőződött az Úr szavának hitelességéről, az nem rendül meg a világ gúnyolódásától sem. Az Úr el fog jönni, az időpontját nem tudjuk, ezért legyünk készen. Az idő múlása nem késést jelent, vagy azt, hogy nem lesz abból semmi, hanem lehetőséget ad a megtérésre. Az emberek többsége nem az Úr útján jár, azonban Ő meg akarja őket menteni. Értük is adta az életét. Azért nem jött még vissza, hogy elcsendesedve gondoljam végig: én már az Övé vagyok-e? A mai nap az én időm, arra, hogy leboruljak Előtte, megbánjam bűneimet, és átvegyem kegyelmét.

Nem késik az Úr, hanem hosszútűrő, és ezért adjunk hálát. Milyen könnyen elveszítjük türelmünket, és mi lenne, ha az Úr is így tenne. Legyen szemünk előtt, hogy nem késik Ő, ezért készüljünk a Vele való találkozásra. És jó, hogy nem csak majd a visszajövetelekor lehetünk Vele, hanem már most, minden nap.

Ne megúszásra törekedjünk, hanem keressük az Úr kegyelmét. Most még rendezhetjük Vele életünket, kezdhetünk újat, és élhetünk az Ő dicsőségére. De eljön majd az ítélet napja is. Azonban mi várhatjuk Urunkat, Aki magára vette ítéletünket.

Magára vette szennyes ruhámat

Magára vette szennyes ruhámat ,

Így békíté meg Istent, Atyámat,

Így békíté meg, így békíté meg Istent, Atyámat,

Kín, mi Őt érte, nekem volt szánva,

De Ő felvitte a Golgotára,

De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára.

Szerelmes szíve szakadt meg értem,

De eltörölte mind-mind a vétkem,

De eltörölte, de eltörölte mind-mind a vétkem.

Jézus, Te drága, mit adjak Néked?

Összetört szívem hozom elébed.

Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed.

Isten áldásával.