Az Ő nyomdokain

M

indazok a parancsok, amelyeket Isten átadott Mózesnek, az egész népre vonatkoznak (4Móz 30,1-17). Nem Mózes kegyességi életét szabályozzák csupán, hanem egész Izráelét, és Mózes továbbadja. Az ige mindenkinek szól. Nem egy ember számára küldte Isten, hanem mindenkinek. Így szól az Úr Jézus eljövetele is mindenkinek, „mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). A világot szerette Isten, és azért döntött úgy, hogy odaadja egyszülött Fiát, mert mindenkit örök életre akar megmenteni. Ez azt is jelenti, hogy téged is szeret, megszólít, mert nem akarja, hogy elvessz. Azt sem akarja, hogy eltékozold az életed, hanem Jézust megismerve élj tovább. Krisztusban igazi szabadság és öröm található. Nem azt jelenti hinni Benne, hogy semmit sem szabad, hanem azt, hogy megtaláltam az igazi kincset, az élet értelmét, és most már aszerint igazgatom dolgaimat. Krisztusban igazi segítséget, támogatást kapok. A segítség az ige, ami mutatja a helyes utat, segít jól dönteni.

Isten szava átfogja a teljes életünket. Kiterjed a férfi és a nő kapcsolatára, a család mindennapjaira is. Az Úrnak ez a terület is fontos. A család is éljen Isten jelenlétében, legyen az Úr a mindennapjaik középpontjában, szenteljenek Rá minél több időt. Éljünk együtt Isten jelenlétében, töltsünk Vele időt. Már a tegnapi részben olvasott csendeshét is erre hívta fel a figyelmünket, töltsünk az Úrral minél több időt. Ezt megtehetjük családként, de egyedül is.

Mai igénkben ez az egyedüli elköteleződés jelenik meg. Amikor egy férfi vagy nő teljesen az Úrnak szenteli magát egy időre, és megtartóztatja magát. Ennek is az a lényege, hogy azt az időt az Úrral töltsem, fölfelé figyelve keressem akaratát. Szívünkre helyezi még az Úrnak tett fogadalmaink megtartását, ha elhatároztam, hogy Vele töltök egy időszakot, azt tartsam is meg.

Az Újszövetség pedig még teljesebben átfogja az élet minden területét (1Pét 2,18-25). Megszólítja, és új magatartásformát kínál. Aki Krisztusban van, a maga helyén már másképp éli meg a dolgokat. Most a rabszolgákat szólítja meg az apostol, és ez jelzi: a krisztusi életmód nincs helyszínekhez kötve. Nem mondhatjuk, egyik helyen élhető a a krisztusi alapelv, a másik helyen nem. Mert a rabszolgaság olyan terület, ahol emberileg nem lehet példamutató életet élni. Ott embertelenül bánnak a szolgákkal, sőt, munkaeszközt látnak bennük. De akiben a Krisztus megszületett, az új természet részesévé válik, és már Jézus magatartása válik mérvadóvá. 

Magunktól képtelenek vagyunk a szívtelen, kegyetlen főnöknek engedelmeskedni, nem telik a megbocsátás, de az Úrban másképp viszonyulunk az emberekhez. Ahogyan Jézus megbocsátott, úgy válik késszé a megbocsátásra, a zúgolódásmentes szolgálatra a rabszolga. Benne megy végbe változás, és ez válik bizonyságtétellé.

Eltűrni sérelmet, igazságtalanul szenvedni - még a hívők szótárába sem nagyon fér bele. Nem is gondolunk ilyesmire, gyakran mi is a visszavágást, de legalább a panaszkodást tartjuk jogosnak. Az ige Jézusra mutat, aki Benne hisz, az éljen úgy, ahogyan Ő. Az vállalja a szenvedést is, ahogyan a Krisztus is szenvedett. Az Ő nyomdokait kövessük, és ez a nyom a szenvedés felé vezet. Jézus nem kerülte el a szenvedést, és mindig jogtalanul szenvedett, de értünk vállalta.

Az Ő nyomdokait kövessétek! Milyen nyomokat hagyott Ő, mi az, amiben követnünk kellene? Nem cselekedett bűnt, nem viszonozta a szidalmat - ezen az úton járok én is? Ebben követem Őt? Rábízta Istenre az ítéletet, nem akart visszafizetni, hanem megbocsátásért imádkozott. Krisztus nyomában az élet jár, a megbocsátás, az újrakezdés elősegítése. De vajon mi ezt éljük-e? Ez árad-e a mai tanítványok, az egyház életéből? 

Felvitte a fára bűneinket, eltörölte az adóslevelet, hogy Isten kegyelméből élhessünk. Tiszta lapot nyit az Úr a Benne hívők számára. A múltat eltörli, és elindulhat egy olyan csodálatosan új, ami csakis az Ő követésében lelhető meg. Ilyen nincs máshol. Elmarad a bosszú, a megfizetés, kihullnak a kezekből a kövek, és esélyt kap az, akiből nem néztünk ki már semmit.

Az Ő sebei gyógyulást hoznak a bűn mindenféle marására. Nincs az a nyomorúság, amire Jézus sebei, értünk hullott vére ne hozna gyógyulást. Keressük Őt, menjünk Hozzá, kérjük kegyelmét, gyógyító szeretetét. Az Úr ma is szaván keresztül munkálkodik az életünkben. Aki hittel hallgatja, az gyógyul, az más emberré lesz.

Az Isten Bárányára

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.

A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,

A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.

Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,

Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-

miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,

Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.

Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát

rebeg.

Isten áldásával.