Elég volt!

A

z Úr ismét beszél Mózeshez, és szól hozzánk is (4Móz 34,1-29). Jó azzal indulni, hogy beszélő Istenünk van. Olyan Gazdánk, Aki megszólít. A hangsúly ezen van, Ő szólít meg. Mindig is arra törekedett, hogy elérjen bennünket. A bűnesetet követően is mindig igyekezett felvenni velünk a kapcsolatot, és az Úr Jézus teljesítette ki ezt a legjobban. Emberré lett, és így közvetlenül szólít meg. De nemcsak megszólít, hanem van mondanivalója. Ez a lényeg! Ma is azért keres, mert van üzenete, van, amit el akar mondani. Ráadásul szavában erő, csodálatos erő van. Nem szavak halmazát önti ránk, néha csak egy szó, egy fél mondat, de az tele van energiával. Szava megújít, feltölt és utat mutat.

Istennek vannak parancsai, amiket meg kell tenni. Nemcsak vigasztal, bátorít, hanem feladatot ad. Ehhez azonban szaván keresztül megkapjuk a képességet is. Az Ő szava igéjén keresztül jut el hozzánk. Olvassuk az igét, és Ő szól, és mindezt az engedelmesség igényével teszi. Mózesben mindig ott a készség megtenni Isten akaratát, de jelen van-e énbennem is? Kész vagyok-e mindig tenni, amit mond?

Isten kijelöli örökségük határait, már előre elmondja, melyik lesz az a terület, ahol letelepedve élhetnek. Nem homályos, hanem világos, körülhatárolható dolgokat mond az Úr. Fontos, hogy kapnak örökséget, ez azt jelenti, hogy Istentől kapnak ajándékot. Mert az a föld ajándék. Nem ők szerzik meg, hanem kapják. Isten ajándékozó, legnagyobb ajándéka Jézus Krisztus. Mi már Ővele és Őbenne kapjuk meg mindazt, amire szükségünk van. Az Úr nem árul zsákbamacskát, előre megmondja, milyen lesz az a föld, mi fog ott rájuk várni. Nekünk is megmondja: aki hisz Jézus Krisztusban, annak örök élete van. Nem zsákbamacska ez, majd lesz valami, hanem konkrét ígéret. Ezt kell megragadnunk Jézusban. Már most Isten gyermekeként élhetem napjaimat. Hozzá tartozhatom, és ez biztonságot jelent. Nemcsak ere az életre, hanem a halál utánra is. „Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Rm 8,39). Ezt maga az Úr ígéri, ha Övé az életem, ha teljesen Rábíztam magam, semmi nem választhat el a szeretetétől. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet mélység, nehéz pillanat az életünkben, hanem azt, hogy ezekben is jelen lesz az Úr. Ő nem hagy cserben.

Fontos üzenet az is, hogy a haza területét az Úr  kijelölte ugyan, de azt nekik kell birtokba venni. Be kell vonulni, és el kell foglalni a területeket, meg kell küzdeni az őslakosokkal. Így van ez ma is, Isten országát nekem kell birtokba venni, az ígéretekből nekem kell élni. Időnként harcot is jelent megélni mindazt, amit az Úr mond. A régi természetünk ellenáll, hitetlenkedést csöpögtet belénk, úgy sem fog az sikerülni, mondja. Azonban ne hallgassunk rá, hanem fogadjuk hittel, amit az Úr mond. Higgyük, hogy ma is megteheti mindazt, amit az igében látunk, és amit már korábban a saját életünkben is elvégzett. Isten fölött nem telik az idő, Ő ugyanaz mai is.

Igénk bizonyságot tesz arról, hogy lehet másképp élni, mint ahogyan a világ él (1Pét 4,1-11). Az Úr az Ő szenvedése által kiszakít a bűn hatalmából, és képessé tesz egy új, más életre. Azok tapasztalják meg ezt, akik hisznek, akik Rábízzák magukat. Az emberek többsége környezete mintáit követi, úgy egyszerűbb, problémamentesebb, ha alkalmazkodik a környezethez, a többséghez. Azonban a hívőket kivette az Úr ebből a régi életvezetésből, új irányba állítja őket. Most már nem az emberi vágyak irányítanak, nem azok kielégítése a fő cél, hanem Isten akarata.

Bizony, elég volt, írja az apostol, de valóban elég volt? Valóban megláttam, hogy elég a bűn vonzásából, elég volt már a test hatalma alatt élni, és nemet mondok a régire, és igent Jézusra? Így van ez az én életemben? Már nem az emberi vágyak irányítanak, hanem Isten akarata? Ma is így indulok a dolgaimra? Azt kérdem, mit akar az Úr, vagy arra figyelek, mit is akarok én?

Ha a tanítványok már nem a világ mentalitását követik, azt észreveszik. Lehet, hogy ezért támadni fognak, megvetésben lesz részünk, azonban a szabadság örömöt ad. Krisztusban élni öröm és békesség, a zaklatások ellenére is. Krisztus követése bővölködő élet, akkor is, ha a környezet nem így látja, vagy néha mi sem így érezzük. A világ szerinti bővelkedés a kicsapongó, korlátok nélküli életet jelenti.  A bűnben való élet a szabadság a nem hívők számára, azonban az Úr rámutat: a szabadság az, amikor tudok nemet mondani. Megtehetném, hogy most is úgy élek, ahogy korábban, lehetőségem volna a rosszra, de Jézust választva már képes vagyok különbséget tenni. Az új élet jellegzetessége, hogy képessé válok nemet is mondani. Nemcsak meglátom, mi a rossz, hanem már el is tudom utasítani.

Mindennek vége pedig már közel van, ez nagyszerű bátorítás. Ne add fel, mert közel van a negatívumok vége. Krisztus a győztes, a gonosz vereséget szenvedett a Golgotán. Azonban gyakran úgy látjuk, nem lesz már vége a küzdelmeknek, nem változnak meg a dolgok. Péter azt kéri, közel a változás, csak nézz Jézusra! Várjad Őt! Hogyan? Bölcsen és józanul, vagyis az ige szavában bízva. Ne a körülményekre tekintsünk, hanem arra, amit az Úr mond. És mindezt tegyük imádságban. Az ima összeköt az Úrral, beszélek Vele, és Ő is szól hozzám. Tehát kapcsolatban vagyok, így bármit suttogjon a gonosz, vagy bármit sugalljanak az érzelmeim, el tudom őket utasítani, mert én most az Úrral beszélek. Mivel kapcsolatban vagyok Vele, bizonyos, hogy Ő él, és mivel él, nagyobb minden fölém tornyosuló problémánál.

Az Úrral kapcsolatban lévő élet szolgáló élet. Továbbadja mindazt, amit az Úrtól kap, reménységet hirdet, Jézusra mutat, mert Ő a reménység. Aki Krisztusra néz, aki állandó kapcsolatban van Vele, az vendégszerető, a másikat befogadó, mert ez is szolgálat. Amíg közösségünk van a másik emberrel, bárhol is legyünk, addig lehetőségünk van bizonyságot tenni. Egy csésze kávé mellett, vagy a buszon ülve, de nem magamba fordulva, Krisztust adhatom tovább. Ami lehetőséget ad az Úr, ahhoz erővel is megajándékoz. A szolgálat mindig az Ő erejéből táplálkozik.

ÁLDÓ HATALMAK

1.  

Áldó hatalmak oltalmába rejtve

Csak várjuk békén mindazt, ami jő.

Mert Isten őriz híven reggel, este,

Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

2.  

Ha gyötri, bántja szívünket a régi,

És múlt napoknak terhe ránk szakad,

Megrettent lelkünk vigaszodat kéri,

Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.

3.  

S ha szenvedések kelyhét adod inni,

Mely színig töltött, keserű s nehéz,

Te segíts békén, hálával elvenni,

Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

4.  

És ha az úton örömöt adsz nékünk,

Ha szép napod ragyogva ránk nevet,

Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk,

Hogy életünket szenteljük Neked!

5.  

A csend köröttünk mélyen szerteárad.

Hadd halljuk azt a tiszta éneket,

Amely betölti rejtett, szép világod,

Hol téged dicsér minden gyermeked!

Isten áldásával.