Hit által, próbákon át az üdvösségre

A

z Úr ismeri az embert, az övéit is (4Móz 28,1-15). Nagyon jól tudja, hogy képesek vagyunk a mindennapi dolgokba úgy belemerülni, hogy közben elfeledkezünk Isten dolgairól. Izráelt is pont ez fenyegette, a vándorlás küzdelmei vagy majd a letelepedéssel járó gondok közben elfelejti az áldozatokat a megfelelő időben bemutatni. Azért kéri az Úr, vigyázzanak, vagyis jól figyeljenek oda az áldozatok bemutatására, mert olyan gyorsan a csendességről, az ige olvasásáról és az imádkozásáról mondunk le, amikor időhiánnyal küszködünk. Úgy véljük, ezek elhagyása által szabadíthatunk fel időt. Sátán belesuttogja a szívünkbe, Istent tedd félre. Az összepakolás, az elindulás vagy éppen a megállás, sátorverés feladatai fontosabbak, mint az Úrral való kapcsolat ápolása. Azonban meg kell tanulni, hogy Isten népe egyedülálló a világban. Ők nem egy vallást gyakorolnak a sok közül, hanem az élő, magáról bizonyságot tévő Isten képviselői ebben a világban. Elsősorban Róla kell bizonyságot tenni, felmutatni az Ő nevét és akaratát az embereknek.

Nekünk is vigyázni kell, minket is könnyen megkísért, hogy mindent helyezzünk Isten elé. Hányszor az istentiszteletről maradunk el, mert valami halaszthatatlan dolgunk van. A bibliaolvasásáról, a tanulmányozásról már ne is beszéljünk. Az ige azonban rámutat: ne így tegyünk, hanem minden körülmények közepette legyen az Úr az első számunkra. Mert, bizony, gyakran hangsúlyozzuk, hogy nekünk az Úr Jézus az első, mégis megtörténik, talán nem is ritkán, hogy mire az ige mellé ülünk, már sok egyéb teendőn túl vagyunk. Az első azt jelenti, hogy semmi nem előzi meg az Urat, semmi nem fontosabb vagy sürgősebb. A legfontosabb mindig az Úr, a Vele való kapcsolatban töltődök fel. Az Úr lábainál eltöltött idő nem időpocsékolás. Nincs nagyobb kegyelem annál, hogy az Úrral lehetünk. Csodálatos lehetőségeket kapunk, Ő maga fogad, beszél velünk, ad útmutatást igéje által, és felkészít a Tőle való feladatok elvégzésére.

A csendességben, a kapcsolatápolásban fontos a megszabott idő, a rendszeresség és a pontosság. Lehetőleg mindig igyekezzünk ugyanabban az időpontban az Úr elé állni, Őt keresni. Ebben gyakorolni, edzeni kell magunkat. A kiválasztott időpont egyedül az Úré. Vele töltöm, és jó, ha ez reggeli időpont. Nem mindegy, milyen szívvel, milyen erőforrással vágok neki a napnak. Jó, ha az ige lámpásként világíthat előttem.

Péter apostol első levelét kezdjük el olvasni, aki Jézus Krisztus apostolaként határozza meg magát (1Pét 1,1-12). Az Ő apostola, vagyis küldötte, Jézus Krisztus szólította meg, hívta el és küldte el szolgálatra. Az a Jézus, Akit személyesen ismert, és meglátta benne a Krisztust, Isten Fiát. Hogyan határozzuk meg magunkat? Kik vagyunk mi? Jézus Krisztus megváltott és elhívott tanítványát látjuk magunkban?

Bármerre megy Péter, mindenütt Jézust látja, Róla beszél, mert mindent Őáltala kapott. Jézusban nyert új, örök életet, Jézus az ember reménysége, ezért fáradhatatlanul megy, és viszi Jézust az emberek közé. Minden emberi problémára Őbenne van a megoldás. Ami elromlott ebben a világban, vagy elromlik a mi életünkben, azért van, mert nem ismerjük Őt, nem a követésében élünk, nem figyelünk Rá.

Ez a levél ma is Jézusról tesz bizonyságot. Elmondja, hogy Jézusra van a legnagyobb szükségünk, Nélküle nem igazán boldogulunk, nem tudjuk jól alakítani az életünket. És ez akkor is így van, ha ez a mai világ pont azt sugallja, elboldogulsz már Nélküle is. Mindenre van saját, emberi megoldás, nem kell már Jézus. De ez nem így van. Ha szétnézünk magunk körül, láthatjuk, mennyire nem így van, a sok nyomorúság, a bűn tombolása, az elromlott kapcsolatok, életek, háborúságok jelzik, hogy baj van, és ezt az Úr Jézus nélkül képtelenek vagyunk rendbe hozni.

A levél az Úr Jézusban hívő, de szétszórtságban élő tanítványoknak szól. Azoknak, akiket az Úr elhívott, és akik Vele élő kapcsolatban vannak. A kapcsolat fenntartása alatt kegyelem és békesség árad rájuk. Isten Krisztusban bőségesen árasztja ránk kegyelmét, és ebből fakadóan békességét. Aki megtapasztalja a kegyelmet, az megbékél Istennel, és ez a békesség egyre jobban szétárad benne és körülötte.

Áldott az Isten - kezdi levelét; mivel kezdek én? Én is tudom áldani az Urat mindazért, amit eddig megtapasztaltam, amit kaptam Tőle? Áldja Őt az újjászületésért, ez a legnagyobb ajándék, ez mindent felülmúl. Sőt, ez a kapcsolat, enélkül igazán nincs új, krisztuskövető élet. Újjászületés nélkül csak vallásosság van. Az újjászületés Krisztus Atyjának a munkája. Ő szül újjá, élő reménységre. Mi ez a reménység? Megbocsáttattak a bűneim, és így Jézus érdeméért örök életem van. Hozzá tartozom, Övé vagyok. Van célom, és ez nem az ebben a világban való kiteljesedés, hanem a mennybe való megérkezés, a hervadhatatlan örökség elnyerése. Ebben a világban minden elmúlik, de amit az Úr készített és ad, az nem múlik el soha. Az üdvösség örök érvényű.

Olyan jó olvasni: Isten ereje őriz az üdvösségre, tehát nem a magam erejére vagyok utalva, ha így lenne, nem tudnék célba érkezni. Ő őriz meg a sok veszély közepette. Mert van veszély, a gonosz vissza akar rángatni a széles útra, és az az út nem életre vezet. Nagyon megtévesztő, mert rengeteg ember jár rajta, és úgy gondolhatjuk, hogy ha sokan mennek egy irányba, az jó út, az jó helyre vezet. De nem így van, csak a keskeny út vezet az életre, és az Úr őrző hatalmára van szükségünk, hogy e világban való vándorlásunk során le ne térjünk róla.

Az üdvösség készen van, csak át kell venni. Nem valamikor lesz elérhető, már készen van, minden készen van, és ez Isten oldalát jelenti. Az Ő részéről készen van az üdvösség, de nekem kell azt átvenni, majd élni Isten gyermekeként.

A keskeny úton, az Úr követésében vannak próbák is, azok a nyomorúságok, üldözések, amiken keresztülmennek a tanítványok, megmutatják, mennyire szeretjük Őt. A próbák alatt derül ki, mi van a szívünkben, milyen is a hitünk. Meddig tart a hitem? Csak addig, amíg minden rendben van? Amíg minden nagyszerű, vagy tovább megyek a nehéz időben is, mert ismerem az én Uramat, tudom, hogy jelen van Ő? Nem hagy cserben, és ha az én erőm kicsiny, az Ő ereje hatalmas. Ő ma is képes nagy dolgokat cselekedni, népe életét előre vinni. 

Milyen célt akarok elérni? A hitem célja az üdvösség? Hányszor megelégszünk kevesebbel. Vallásos érzelmekkel, egy közösséghez való tartozással, vallásunk továbbadásával, a kultúra, a keresztyénség értékeinek megőrzésével, és nem tekintünk tovább az örök életre. Mert az a cél. Ha ennél lejjebb tesszük a mércét, és csak a földi boldoguláshoz kell a Krisztus, a hitünk nem ér semmit, írja egyik levelében Pál. A mi reménységünk Jézus feltámadása által örök életre szól. És ez a reménység és hit nem csupán elméleti, hanem átformálja gondolkodásunkat és életvitelünket. Az egész Szentírás az életről, az Isten akarata szerinti életről szól. A megélt hit válik bizonyságtétellé.

Bár bűn és kín gyötör

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem

esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed

örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-

jomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-

galmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -

gatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -

gyon.

Isten áldásával.