Más szívvel

A

zt látjuk ebből a szakaszból, mennyire fontos is, hogy jól ismerjük Istent (4Móz 27,1-11). Ezek a nők ismerték, és ezért volt bátorságuk odaállni Mózes és az egész közösség elé. Tudták, hogy az Úr nem feledkezik meg apjukról, és róluk sem. Mivel ismerték az Urat, ragaszkodtak a nekik járó örökséghez. Nem mondtak le arról, ami jár nekik, nem vonultak félre, hanem elkérték azt, ami az övék. Meglátták, hogy Isten nem tesz különbséget, fontos számára a nő is. Az Úr Jézus pedig teljesen felemelte a nőket, megérintette őket, gyógyulást, szabadulást és bűnbocsánatot ajándékozott nekik is. A bűn mindenkire kihat, nincs különbség férfi és nő között. Így a kegyelem is mindenki számára elérhető. Menjünk mi is bátran az Úr elé, ragadjuk meg az örökségünket. Mi az Örökség? Örök élet Jézus Krisztusban. Isten országának gazdagságát nekünk is meg kell ragadnunk. Mehetünk az Úr elé, adj nekem  örökséget, add meg Lényed mélyebb ismeretét, add, hogy az életem Rólad szóljon.

Mózes az Úr elé vitte ügyüket, nem maga döntött, nem a maguk törvényeit, szokásait alkalmazták, hanem megkérdezte az Urat. Jó látni, hogy Mózes nem rutinból cselekszik. Nem azt mondja, nem nagy ügy, a nők nem számítanak, nincs örökségük, hanem megkérdezi Istent. Ezzel nekünk is utat mutat. Nincs jelentéktelen ügy, nincs olyan kérdés, amit ne vihetnénk az Úr elé. Személyes életünk, családunk, gyülekezetünk minden dolgát vigyük Isten elé. Kérdezzük meg Őt, valóban úgy akarja-e, azt tartja-e helyesnek, amit mi annak tartunk.

Annyira megrendítő, hogy Mózes nem azonnal hozza meg a döntését, hanem Isten elé viszi. Mi gyakran azonnal meghoztuk a döntést, mert úgymond nincs idő sem végiggondolni, sem az Úr elé vinni. Azonban Isten népének az az útja, hogy járuljunk Urunk elé, kérdezzük meg, Ő mit és hogyan gondol. Semmi nem lehet magától értetődő az Úr gyermeke számára. Szánjunk időt Istenre, akaratának megismerésére. A gyülekezetben is így mennek dolgaink? Az Úr elé visszük az ügyet?

Hányszor a vezetők döntése, a pénz, mások elvárásai határozzák meg döntéseinket. Maga az Úr Jézus is félrevonult a pusztában egy-egy döntés előtt, és megbeszélte azokat az Atyával. Beszéljünk meg mi is minden előttünk álló dolgot. Akkor is, ha néha olyan egyértelműnek látszik is, mit kell tennünk. Azonban ne feledjük, nem minden Isten akarata, ami működik, ami simán megy. Előbb győződjünk meg, mit is akar az Úr, azután cselekedjünk.

Milyen jó, hogy ezek a nők bátran léptek, Isten igazat ad nekik. Jár nekik az örökség. Aki kér, az kap, mondta Urunk, és a zörgetőnek megnyittatik. Merjünk kérni nagy dolgokat Urunktól, merjünk kérni örökséget, megtérő életeket. Mert a mi örökségünk, mennyei kincsünk azok az életek, akiket odavezetünk a kegyelemhez. Nincs nagyobb érték az életnél, így az örök életnél.

Még az is figyelemre méltó, hogy Mózes nem saját zsebét, érdekét tartotta szem előtt. Nem akarta magának megszerezni más tulajdonát, Mózes szíve, és így a keze is tiszta. Élő kapcsolata van Istennel, ezért mindent jól tud kezelni. Milyen a szívünk, a kezünk? Mennyire fontos nekünk a pénz? Látom-e a másik érdekeit is, vagy mindig csak a magamét?

Pál a szolgákat szólítja meg, és ez nagy esemény, mert azt jelenti, a hívő szolgák egyenrangúak a szabad hívőkkel (Ef 6,5-9). Pál testvérnek tartja őket, és elmondja, hogyan éljék meg hitüket a rabszolgaság keretei között. Az evangélium áttöri az emberi társadalom kereteit és formáit, megváltoztatja szokásait. Az evangélium a szolgáknak, az elnyomottaknak is szól. Behatol a társadalom legsötétebb területére is, és belső szabadítást visz végbe. Egy rabszolga hallja az evangéliumot, befogadja Jézust a szívébe, és megtapasztalja, hogy Jézusnak ember ő. Olyan ember, akiért odaadta a saját életét. Eddig mindenki a rabszolga vérét ontotta, most Valaki a rabszolgáért ontott vért. Jézus a bűn rabszolgáiért ontott vért. Az evangélium felszabadító, újjáformáló erő. Most már új és más ember a rabszolga, odaülhet a gyülekezetben a szabad ember mellé, és ez nagy hatással bírt. Ma is az Úr szava szabadít fel mindenféle emberi hagyomány gúzsba kötő hatalma és a bűn leszakíthatatlannak tűnő bilincsei alól. Az Úr Jézus mindenek felett Úr. Ő mindenhol ránk talál. Szereti a legelesettebbeket, és azt akarja, hogy megtapasztaljuk bűnbocsátó hatalmát, és más szívvel éljünk tovább.

Nagyon fontos erre figyelni, más szívvel, mert ebből a levélből kitűnik, hogy a kegyelem megtapasztalása után nem változott meg azonnal a rabszolgák társadalmi helyzete, minden maradt a régiben. Vagyis csupán az ember változott. És ez a legnagyobb, amikor az ember változik. Másképpen éli meg ugyanazt a helyzetet, mint korábban. Erre bátorít Pál. Élj másképpen, ugyanazt a nehéz, gyakran embertelen és utálatos munkát most már végezze más szívvel. Hogyan? Úgy, mint aki a keresztet cipelő Jézust látja, és Neki akar immár megfelelni. Ha Krisztusnak végzem, más szívvel tevékenykedek, másképp állok a dolgokhoz.

Ne látszatra, mint akik embereknek akarnak megfelelni, hanem úgy, mint az Úrnak. Ez azt hozza magával, hogy a minőségre figyelünk oda. Ne csak túllegyünk rajta, hanem úgy végzem, hogy bizonyságtétellé váljon. Eddig az a rabszolga haraggal és kényszerből végezte a dolgát, most örömmel és imádkozva. Most nem az vezérli, csak túllegyek rajta, hanem az, hogy az Úr legyen megelégedve velem. Az ilyen változást észreveszik, és megkérdezik, mi okozza ezt, és akkor lehet az Úrról bizonyságot tenni. És ez a családunkban is végbemehet, az eddig elkerült feladatoknak nekifogunk, amiről úgy gondoltuk, ez nem a mi dolgunk, azt most elvégezzük. Erre oda fognak figyelni.

Az rabszolgatartóknak is ír az apostol, akik hitben vannak, ők is másként viszonyuljanak ezután szolgáikhoz. Legyenek irántuk jóakarattal, bánjanak velük emberségesen. Igen, az evangélium mindenkit átformál, újfajta magatartásra késztet. Itt látjuk igazán, hogy a Krisztuskövetés nem elmélet, hanem gyakorlat. Legyen ma is gyakorlattá, életté a hitünk.

 Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.