Immánuel: Oltalom

z Úrnak mindenre gondja van, arra is, hogy maradjanak írásos emlékek a pusztai vándorlásról, a táborozásokról (4Móz 33,1-56). Mindezek majd erőforrássá válnak a későbbiek során. Az is benne van, hogy Mózesnek is volt adminisztratív feladata, volt, amit fel kellett jegyezni, meg kellett őrizni az utókor számára. Isten munkáját mi adjuk tovább. Ma már annyi mindenről számot adunk, ne múljon el az életünkben elvégzett munka sem nyom nélkül.

A vándorlás a kivonulással, a szabadulással kezdődött, mert minden ott kezdődik. Szabadítás nélkül nincs új élet. Amíg nem ismerem meg az Urat, nem is kell vándorolnom, nem kell menekülnöm, mert a bűnben, a világban jól érzem magam. A gonosz sem háborgat, mert az övé vagyok. A probléma mindig akkor kezdődik, amikor az Úr szavának akarok engedelmeskedni, amikor követni szándékozom Őt. Sátán nem akar elengedni, azonban az Úr Jézus hatalmasabb, és kifizette a váltságdíjat, ezért el kell engednie. De mindent megpróbál, hogy visszaszerezzen, elbizonytalanítson. Sátánnak végül is nem én kellek, hanem el akarja érni, hogy ne legyen üdvösségem. Istentől akar elszakítani, és ha ez sikerül, eldob magától, enged a mélybe zuhanni. Annak örül, ha az ember elkárhozik. Az Úr Jézus azonban meg akar menteni a gonosz kezei közül és a kárhozatból.

Amikor az Úr letöri a bilincset, induljunk el. Nem kell félni, mert övéi kezének oltalma alatt haladhatnak. Ez csodálatos, az Úr oltalmat biztosít a gonosz támadásával szemben. Ő ezt ma is biztosítja, de igénybe is kell venni. Megmaradni az oltalom alatt nekem kell. Fel is készít az ellenség minden támadásával szemben. Nemrégen olvastuk az efézusi levélből, hogy fegyvereket ad a kezünkbe, amelyekkel a gonosz minden támadását visszaverhetjük. Az ige a legerősebb fegyver, de mg kell tanulnunk használni. Az oltalomra szükség van, mert a nép zarándokútra indult. Nem start-cél győzelem volt ez, hanem a rajt és a cél között sok állomást meg kellett járniuk. A kerülőút bűneik következménye volt, de a lényegen nem változtat, vándoroltak. El sem tudjuk képzelni ezt a rengeteg letelepedést, majd felszedelőzködést. Kipakolni, bepakolni. És mennek, mert az Úr vezeti őket. És ebben az időszakban az Úr oltalmának felhőoszlopa vette körül őket. Menjünk bátran az Úrral, oltalma elég védelmet biztosít az ellenséggel szemben.

Az egyiptomi szabadítás istenítélet volt. A fáraónak és Egyiptom egész népének szembesülnie kellett a valósággal: a fáraó nem isten, sem azok, amiket istenként imádtak. Izráel Istene az egyedüli és élő Úr. Ezt akarta az uralkodó nehezen elismerni. A mai napig istenkérdése van az embernek. Nemcsak a fáraók idejében gondolták magukat istennek az emberek, hanem így van ez ma is. Nem változott az emberiség, mindent felhasznál annak alátámasztására, hogy az ember az isten, és rajta kívül nincs más. Azonban ez az ördög megtévesztése, ne higgyük el, és Isten meg fogja ezt a gondolkodást ítélni, megmutatja, mennyire nem vagyunk istenek. Ezt az életünk is mutatja, mennyi mindennel nem boldogulunk, és a szívünk hideg és sötét. Az Úr Jézus nélkül csak a külső változik, de a belső, a szív, marad olyan romlott, mint volt. Azonban ma még kereshetjük az Urat, segítségül hívhatjuk, és Ő kész meghallgatni és könyörülni rajtunk. A mi hűtlenségünk ellenére is hű marad hozzánk.

Mindennek a lényege és alapja: Krisztus is szenvedett. Amikor nehéz elhordozni, feldolgozni az Úrért viselt szenvedést, gondoljunk arra, hogy Ő is szenvedett (1Pét 3,18-22). Sőt, Ő előbb szenvedett, és mindezt bűntelenül és értünk tette. A célja az volt, hogy Istenhez vezessen minket. Ezért jött és adta az életét. Nélküle nem juthatunk Istenhez. És ez fontos, sokan gondolják, hogy a magunk erejéből, a saját útjainkat járva is Istenhez juthatunk. Nem, egyedül Jézus ismeri az utat, kézen fog és vezet. Ez az út nem más, mint a kereszt, enélkül nem tudjuk az Atyát megközelíteni. Csakis Jézus által van utunk Istenhez, Ő hidalta át az elválasztó szakadékot.

Az Úr Jézus Istenhez, tehát jó irányba akar vezetni. Aki hisz Benne, annak jó irányba tart az élete. Pontosan a nem hívők haladnak rossz felé. Gyakran a rossz, a széles utat tüntetik fel jó iránynak, de Jézus elmondta: a széles út a pusztulásba vezet. Akkor is úgy van, hanem ez látszik, hiszen ezen az úton sokan mennek, és bizony, gyakran a többséghez csapódunk. Úgy gondoljuk, amit sokan csinálnak, ami a többség véleménye, az jó is. Azonban biblikusan nézve ez nem igaz, kevesen járnak a jó, a keskeny úton, és Krisztus nyája is kicsiny. Ne létszám alapján döntsünk. Ne a többség véleményéhez igazodjunk. Nem minden jó, ami több szavazatot kap. Figyeljünk az Úrra, Ő biztos és jó Vezető. Ő akar életünk Vezetője lenni. Ne bízd magad másra, csak Őreá.

Jézus nem múlt a halála ellenére sem, mert megeleveníttetett a Lélek által, ezért Ő él. Az Úr Jézust nem haladta túl a világ, ma ugyanolyan korszerű, mint amikor itt volt a földön. Ahogy élt, és amit tanított, ma is élhető, sőt, ez az egyedüli élhető életforma.

Példát mutat a mentő szeretetre, utánamegy az engedetleneknek is. Ha évtizedeken keresztül nem figyeltünk Rá, még mindig keres, utánunk jön, meg akar találni. Bár meghallanánk a hangját. Milyen sokan évtizedeken keresztül találkoznak az igével, de nem találkoznak az Úr Jézussal. Ott vannak a gyülekezetben hányan, de nincs a szívükben Krisztus, nem menekültek meg, mert nem látják magukat elvesztettnek. A megoldás ott van, a bárka kész, de sokan úgy vélik, mint Noé idején, hogy nincs veszély, ezért nincs szükségünk a bárkára. A kereszt áll ma is, Isten mentőeszköze, de oly kevesen látják meg, hogy veszélyben vagyunk, és szükségünk van rá. A kereszt az élet megoldása.

A keresztség jelzi, hogy van menekülés, Jézus él. Halála által ment meg. A keresztség Isten kegyelmének és szeretetének a jele, és arra ösztönöz, hogy menjünk Hozzá, hívjuk segítségül, kezdjünk Vele új életet. Jézus halála által nemet mondhatunk a régi, bűnös életnek, és Ővele kezdhetünk egy egészen újat. Előttünk jár, és mutatja az utat. Példát adott, és kövessük ezt a példát. Ő a legjobb példakép, mert, amit elénk állít, azt maga is élte.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.