Isten követői

I

sten népe tovább vándorol, Moáb határán tartózkodnak, egyre közelebb a célhoz (4Móz 22,1-41). Hírük megelőzte őket, és Moáb királya megrémült Izráeltől. Egy egyszerű nomád nép riadalmat kelt, de nem ők, hanem Isten látható hatalma. Ők Istentől rémültek meg. Meglátták, ez a nép Istenüknek köszönheti a fényes győzelmet, az előrehaladást. Milyen jó, amikor látszódik Isten munkája az életünkben. Amikor nem vesznek félvállról, mert átélik, hogy jelen van a Mindenható Isten. De vajon láttatom-e Őt?

Moáb királya annyira emberi, megrémül, és úgy gondolja, ártással, átokkal lehet megszabadulni ettől a néptől. Mennyire távol van Istentől, nem is jut eszébe, hogy lehet másképp is. Megismerni, Istene előtt leborulni. Ha meglátnák, hogy Izráel Istene az Úr, akkor nem elpusztítani akarnák őket. Ha felmutatjuk Isten hatalmát, ha megjelenik a hívők életében a többlet, akkor talán nem eltávolítani akarnak majd minket, hanem komolyan venni a hitünket, az életünket.

Bálámhoz küldet a király, akinek van kapcsolata Istennel, az én Istenemnek mondja Őt. Az meglepő és követendő, hogy Bálám nem ad azonnal választ a követeknek, hanem keresi Isten akaratát. Ma gyakran azonnal megadjuk a feleletet. Nem gondoljuk át, menni kell, vagy rám bízatott-e az a feladat, vagy sem. Bálám Istenre vár, pedig pénzt is hoztak, de ő nem dönt, hanem vár. Tudok én várni? Ki merem mondani, hogy az Úrtól várom a feleletet? Ismert ember volt Bálám, mégis várt az Úrra.

Isten ad is választ neki. Nem hagyja őt bizonytalanságban, nagyon egyértelműen beszél, ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott. És ő át is adja az üzenetet a követeknek, és tartja magát Isten akaratához. Azonban a politika nem adja fel. Moáb királya nem képes elfogadni az elutasítást. Politikust és pénzt visszautasítani, azt nem. Újabb támadást indít. Még tekintélyesebb emberek és még több pénz. Moáb királyának meggyőzőeszköze a pénz és a hatalom. Ma is sokan ezt használják, így jön ez az egyház felé is. Pénzzel igyekszik az ellenfél elérni, amit tervez. Bálám elsőre nem fogadja el a pénzt. Felismeri, hogy nem fogadhatja el, mert olyat kell érte tenni, ami ellenkezik Isten akaratával. Isten gyermekének azt is végig kell gondolni, hogy mit várnak el a pénz fejében? Mi az, amit meg kell tenni? És az egyezik-e az igével, Isten akaratával?

Amikor a követek ismét megérkeznek, nem küldi őket azonnal vissza Bálám, hanem marasztalja. Isten nem változtatta meg akaratát, Őreá nincs hatással a pénz mennyisége, sem a követek pozíciója. Beszédében még tiltakozik az elmenetel ellen, de marasztalja őket. És itt bukik Bálám; amikor világos Isten akarata, nem állhatok le tárgyalni, hanem azonnal nemet kell mondani. Bálámra azonban a pénz gyakorolt hatást. Hamis udvariaskodásba kezd, mit szólnának, ha szó nélkül visszaküldeném őket? Ebben az esetben nincs helye az udvariasságnak. Bálám már a pénzhez, a tekintélyhez kezd el vonzódni. Pedig tudnia kell, hogy Istent nem lehet népe ellen hangolni, Isten nem akar átkot mondatni. Isten ma is azt akarja, amit tegnap. Változhat a világ körülöttünk, de Isten nem változik, senki igényéhez, elvárásához nem igazodik. Őt a pénz nem hatja meg.

Azonban Bálámot már nem lehet visszatartani, vonzza őt a pénz. Ebből láthatjuk, hogy ha az ellenséget beengedjük, ha tárgyalni kezdünk vele, veszítünk. Már az ajtóban el kell küldeni. Ezt mondta Isten Kainnak is, a bűn az ajtó előtt áll, de uralkodhatsz rajta. De csak addig, amíg az ajtó előtt van.

Isten nem akarja, hogy menjen, de engedi. Gyakran megtörténik, Isten nem akarja, de engedi, hogy menjünk a magunk útján. Mindent megtesz azonban, hogy rádöbbenjünk: rossz úton járunk. Bár nem könnyű minket meggyőzni, szemünket felnyitni. Fontos az is, hogy azért, mert Isten enged, nem jelenti azt, hogy ez az Ő akarata. Világosan megmondta, ne menj, ez az Én akaratom, és ezen nem változtatott. 

Az is elgondolkodtató, hogy mennyire vakká tesz a pénz utáni vágy, nem látja és nem hallja meg Isten követét. És ez elgondolkodtató. Olvashatjuk tovább az igét, de lehet, hogy eltompul a hallásunk? Már nem halljuk azt, amit Isten mond, csak azt, amit mi szeretnénk hallani? Végül már nem kell visszafordulnia, de csak azt mondhatja, amit az Úr ad a szájába. Tulajdonképpen minden hívőnek mindig csak azt kellene mondania, amit az Úr ad a szájába. Azonban tele vagyunk alkalmakkal, szólni kell az igét, de egyáltalán elvárás ez magam felé, hogy csak azt mondom, amit a számba ad az Úr? Mindig Tőle kérem el a mondanivalót?

Legyetek Isten követői, mint szeretett gyermekek, vagyis Ő legyen a minta (Ef 5,1-15). Úgy figyeljünk Rá, mint, ahogy a  kisgyermek a szülőre figyel. Tőle lesi el, mit hogyan kell csinálni, miképpen kell viselkedni. Kitől tanulom el az élet dolgait? Mennyei Atyámra figyelek?

Mit jelent úgy szeretetben járni, mint Krisztus? Ő szeretett minket, szerette a bűnöst, és mentette. Szeressük a bűnöst, és tegyünk meg mindet, hogy megváltozzon az élete, megismerje a kegyelmet, és a hit útjára lépjen.

Ismét hangsúlyozza Pál az egykort és a mostot, látszódik a különbség a Krisztus megismerése előtti és az azt követő élet között. Látszódnia kell, mert ha nem, nincs új életem. Egy egészen újfajta életvezetést mutat a számunkra, amiben az Úr Jézus a minta. Most már a világosság gyermekei vagyunk, és éljünk is úgy. Mindenkor vizsgáljuk meg, mi a kedves az Úrnak. Valóban megvizsgálom, mindig keresem, mi is az, ami tetszik az én Uramnak? Jól gondoljátok meg, hogyan jártok, vagyis hogyan éltek, úgy, mint akik az Úrhoz tartoznak. Bölcsen, mint akik már Istentől tanítottak, akik az igére figyelnek. Most már nem kell pótszer, nem az alkohol ad ötletet, mert Isten elküldte Szentlelkét. A bor csak pünkösdig volt megoldás, és a különféle kábító hatású szerek is. Pünkösdkor eljött a Szentlélek, és Ő tölt fel. Mivel vagyok feltöltve: Szentlélekkel vagy alkohollal?

TÉGY FOGLYODDÁ, URAM

1.        

Tégy foglyoddá, Uram,

Akkor szabad leszek;

Késztess megadni önmagam,

Győzelmet úgy veszek!

Ha küzdve küszködöm,

A földre roskadok,

De ha karod lesz börtönöm,

Akkor erős vagyok.

2.        

Szívem gyáván remeg,

Úgy hajlik, mint a nád,

Amíg Benned nem lelte meg

Parancsoló Urát.

Míg láncra nem vered,

Boldogtalan, sivár;

De hogyha szolgád lesz Neked,

Akkor üdvöt talál.

3.        

Lelkem mindjárt alél,

Nem tölti tűz, se hit,

Míg benne égi tűz nem kél,

S szolgálni nem tanít.

Vezetni úgy tudok,

Ha Szentlelked vezet.

Zászlóm fennen csak úgy lobog,

Ha fúj leheleted.

4.        

Majd úgy uralkodik,

S nyer lelkem égi trónt,

Ha Néked hódol a porig,

Ha mindenről lemond.

Vész és vihar között

Úgy áll végig híven,

Ha Nálad békén kikötött,

S mindvégig ott pihen.

Isten áldásával.