A
|
z előző
szakaszban Mózes állt az Úr elé, vitte oda az új helyzetet, és kért tanácsot Istentől (4Móz 27,12-23). Nem tudta, mit
is tegyen, mi Isten akarata abban a helyzetben. Nemhiába borult az Úr
elé, mert Ő válaszolt. Isten válaszol annak, aki kérdezi. Általában nem is
Isten válaszával van baj, hanem velünk. Mégpedig azzal, hogy elfogadom-e a választ?
Kész vagyok-e akkor is megtenni, ha mást vártam? És Mózes ezért volt Isten
áldott embere, mert saját elképzelését mindig alárendelte Isten akaratának,
akkor is engedelmeskedett, ha más választ várt.
Most az Úr szólítja meg Mózest, és ő hallja a szót. Nemcsak akkor nyitott
Isten felé, amikor bajban van, válaszra van szüksége. Akkor is elérhető, amikor
épp nincs kérdése, amikor minden rendben van, és simán mennek dolgai. Nemcsak
elérhető, hanem idős korban is engedelmes. Megteszi, amit mond, pedig ő ennél
többre vágyott. Ennek ellenére nem zúgolódik, nem mondja, ha nem mehetek be az
ígéret földjére, oda, ahová mindig vágytam, ami az életcélom volt, akkor nem
megyek fel a hegyre. Minek mennék, már nincs értelme, meg kedvem se hozzá.
Van-e ilyen feltétel nélkül való engedelmesség bennem?
Azt is megtudja Mózes, hogy lejárt földi életének ideje. Azért jó úgy látni,
milyen kegyelmes is az Úr, a lázadás ellenére sem veti el Mózest, és ha nem is
mehet be az ígéret földjére, de megnézheti. Úgy fejezheti be szolgálatát, hogy
látta a földet, és bizonyos az ígéret beteljesedésében. Még nem jött vissza az
Úr Jézus, milyen sokan várták és várják ma is. Azonban nem biztos, hogy az
életünkben visszajön, de Jézus által mégis az Ország polgárai lehetünk. Aki új
életet nyert, az Isten országának polgára, már most. A belépőt az Úr Jézus fizette
ki. És ha Övé az életem, mennyei polgárként élhetem meg földi pályafutásomat.
Mózesnek van egy kérése, Isten rendeljen utódot Izráel népe élére. Tehát
elkéri az utódját. Nem ő rendelkezik, nem a barátai közül választ, hanem Istent
kéri meg erre. Adjon Ő vezetőt, ezzel jelzi, ez Isten népe. Isten pedig Józsuét
jelöli ki. Isten úgy választja ki Józsuét, hogy ismeri, tudja, mi van benne.
Van benne lélek, ez azt is jelenti, hogy kapcsolatban van Istennel, bármikor
megszólítható. Rátermett ember is, mert ellenszélben is vállalja Isten
akaratát. Mer bízni Istenben, nehéz helyzetben is. Mi is gyakran nézünk szembe
választásokkal, új vezetőkre van szükség, de Istentől kérjük el őket?
Megkérjük-e Istent, hogy rendelje ki azt, aki tovább vezeti a gyülekezetet, aki továbbviszi az evangélium ügyét? Legtöbbször mi választunk, és ezt emberi feltételek
alapján tesszük meg. Mennyivel másabb lenne gyülekezeteink élete, ha engednék az
Urat választani, mert Ő nem azt nézi, ami a szeme előtt van, hanem azt, ami a
szívben.
Végére értünk az efézusi levélnek, és az apostol megerősödésre szólít fel
(Ef 6,10-24). Azt parancsolja, eddzük magunkat. Mert a hívő élet harc, és
csakis akkor tudjuk győztesen megvívni, ha gyakoroljuk magunkat benne. Erősödjünk meg az Úrban, az Úr Jézus Krisztus
hatalmas erejében. Krisztus katonái a hívők, ezért rendszeres kiképzésre van
szükségük. A megerősödés arra mutat rá, hogy Jézus nélkül semmit nem tudunk
cselekedni, a magunk ereje kevés. Dávid nagyon jól tudta ezt, és Góliát ellen
Isten erejére támaszkodott.
Az Úr Jézusnak hatalmas ereje van, ezt láthatjuk, ha az igébe tekintünk.
Legyőzte a bűnt, a betegséget, és a halált is. Reménytelennek látszó
helyzetekben mutatta meg csodálatos hatalmát, szavára a halál elengedte a
negyednapos Lázárt. Ebben az erőben bízhatunk. Jézus ma is ugyanaz. Semmit nem
veszített hatalmából.
Az Úr fel akar minket készíteni a harcra, fegyverzetet is biztosít, de
ezt nekünk kell birtokba venni és használni. Fegyverek nélkül nincs esélyünk,
mert a sátán nagyon ravasz. A világ
fegyvereit, módszereit alkalmazza ellenünk. Láttuk már Izráel életében is, ha
nem ment átokkal, akkor ment a pogány király szívélyes meghívója által.
Meghívta Izráelt a bálvány istentiszteletre, és ezt ők elfogadták. Akik elfogadták, azoknak ráment az élete. Így jön ma is sátán. Pénzt, hatalmat,
támogatást, világi módszereket, népszerűséget, szórakozást kínál. És sokan elhiszik, hogy ez veszélytelen. A gonosz ma is így jön, veszélytelennek,
modernnek tünteti fel kínálatát, és ha hallgatunk rá, bajba kerülünk.
Azonban nem vagyunk neki kiszolgáltatva, az Úr fegyverzetet kínál, teljes
fegyverzetet. Ahogyan a római katonának a sarutól a mellvérten át a sisakig
mindent magára kellett ölteni, hogy védelme legyen, úgy nekünk is mindent fel
kell ölteni magunkra, és használni kell, amit Isten kínál. Nagyon nagy szükségünk
van az igazság képviselésére. De itt nem emberek, felekezetek, politikai pártok
igazságáról van szó, hanem Isten igazságáról. Isten igazsága pedig maga az élő
Jézus Krisztus. Ragaszkodunk-e Hozzá minden
élethelyzetben, minden körülményben?
A megigazulás páncélját se hagyjuk le, ami azt jelenti, kegyelemből van
üdvösségünk, Jézus érdeméért. És ez Isten ajándéka. Jézusban igazulhatok meg. A
sisak pedig nem más, mint az üdvbizonyosság. Ha nincs üdvbizonyosságom, kiszolgáltatottá
válok. Van-e üdvbizonyosságom? Meggyőződtem-e már az igén keresztül bűneim
bocsánatáról, arról, hogy nekem személyesen megbocsátott az Atya? Ehhez
bűnismeretre is szükség van. Meg kell látnom, hogy teljes romlottságban
születek erre a világra. Beteg a szívem, és ezen semmi nem tud változtatni, csak
egyedül Isten kegyelme és az új szív. Ez azonban Őtőle származik, kegyelemből.
Aki átéli a megbékélést az Istennel Krisztus által, az tud békességet
vinni, megbékélésre felhívni. A hit pedig olyan, mint a pajzs, felfogja a
gonosz tüzes nyilait. Hittel mehetünk előre, és támadhat a sátán - úgy sem
sikerül, neked ez nem megy -, visszaverhetem hit által. Elmondhatom, nekem nem
megy, de Jézusnak, az én Megváltómnak igen. Ő a Győztes. Fontos tudnunk, hogy
a római fegyverzet, a katonai öltözet csak szemből adott védelmet, a háta
védtelen volt a katonának, mert a római katona nem menekült. Krisztus katonája
sem menekül el, mert mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk. Aki
menekül, elveszik, mert a háta védtelen. A mi oltalmunk az Úr Jézusban van, Ő sem menekült, hanem szembefordult
az ellenséggel, elment a keresztre értünk.
Van fegyverünk is, a Lélek kardja, az Isten igéje. Azért kaptuk, hogy
forgassuk. Minél többet olvassuk, annál jobban ismerjük, és akkor tudni fogjuk
használni is. A sátán ellen az ige és az imádság az egyedüli eredményes fegyver.
Forgassuk az igét, harcoljunk sok gonoszság, az embert tönkretevő bűnök ellen.
Ébredj, bizonyságtévő Lélek!
1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak,
:/: Kik bátran szólnak harcra
készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen
messze szerteszét, Az Úr-
hoz gyűjtve népek seregét!
2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet
fényinél :/: Ó, bár sok szolga,
sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e
roppant, ért vetésre nézz: A munka
sok, a munkás oly kevés!
3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül
nekik, :/: Hogy veszni a pogányt
se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el
minél elébb, Hirdetve
szent neved dicséretét!
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése