M
|
élységből kiált az Úrhoz a zsoltáros,
és ki nem élt még át nehéz helyzetet (Zsolt 130,1-8)? Ilyenkor keressük a
segítséget. Hívjuk a gyorsmentőt, amikor nagy a baj, és várjuk, hogy segítenek
rajtunk. És azokban a válságos pillanatokban nagy mélységet élünk át, tudjuk,
mi tehetetlenek vagyunk, csak az orvos segíthet. Azonban igénkben nem ilyen vészhelyzetről van
szó. A zsoltáros életválságát a bűn okozza. A bűn által kialakult állapot a
mélység. Úgy éli meg, ha most meghal,
nem tud Isten előtt megállni, hanem kárhozatra jut, elveszik.
Az élet legnagyobb mélysége
a bűn nyomorúsága, amikor rám telepszik, elveszett ember vagyok. Isten előtt
képtelen vagyok megállni, és ezért a halál az osztályrészem. Van, amikor a bűn
életválságban éri el tetőfokát. A tékozló fiú egészen a disznók vályújáig jut
el, de ott rádöbben, hová jutott. De azt is meglátja, miért van ott. Elment
otthonról. Akkor kerülök mélységbe, amikor elmegyek az atyai házból. A
mélységből kiált a fiú is, ott éli át, hogy csak az Atya segíthet rajta.
A zsoltáros az Úrhoz kiált,
felismeri: nem mindegy, kihez kiáltok, kitől várok segítséget. Az Úrnál van a
megoldás. Szabad az Úrhoz fordulni a legmélyebb gödörből is. Szabad Őt hívni,
és ez a kegyelem, hívhatjuk Őt. Nem azt mondja, magadnak kerested a bajt, oldd
meg, ahogy tudod, hanem meghallja a kiáltást. Bármilyen helyzetben legyünk is,
kiáltsunk az Úrhoz!
Ki maradhat meg, ha az Úr
számon tartja a bűnöket? A válasz: senki. De az Úrnál van a bocsánat, ez
nagyszerű felismerés, az Úr megbocsát. Igen, megbocsát, amikor van mit
megbocsátani. Hol van megbocsátani való? Ahol van bűnbánat. Ha látom, hogy
vétkeztem az Úr ellen, és ezt megvallom, átélem Isten megbocsátását. Mindez az
Úr Jézusért történik. Ő fizette ki adósságomat, Ő váltott ki a bűn és a gonosz
hatalmából. Élete volt a váltságdíj. A gonosz csak akkor enged szabadon, ha
fizet valaki értem, és az Úr fizetett, bőségesen, saját életét adta oda. Nem
ezüsttel vagy arannyal, hanem vérével fizette ki megváltásomat. Áldjuk és
magasztaljuk Őt ezért.
A mélységben várakozással
telik az idő. Az Urat várja ez az ember. Kire várok én? Kitől várom a
szabadítást, mai gondjaim megoldását? És hogyan, milyen szívvel várom az Urat? A
zsoltáros jobban várja az Urat, mint az őrök a váltást. Így vágyakozom
Istenre? Ennyire Utána vágyik a lelkem? Úgy várja, hogy bízik ígéretében.
Amikor egy bibliai szereplő Istenhez kiált, és várja a segítségét, ezt nem
érzelmi alapon teszi. Nem azt mondja, Isten jóságos, és megsegít, hanem ismeri
Istent és az Ő igéjét. Bizalma Isten ígéretén alapszik. Az igébe kapaszkodik.
Uram, hát ezt jelentetted ki a Bibliában, és én erre hivatkozom. Nem érdemlem a
segítséget, a szabadítást, de mivel megígérted, ezért kiáltok. A gazdag Ő, meg
tud váltani nem az anyagi bővelkedés ígéretét vetíti előre. Itt Isten
gazdagsága a megváltásra vonatkozik, ki tudja fizetni a váltságdíjat. Nem fogja
azt mondani, ez már sok, ennyit nem adok, vagy ennyim már nincs. A legnagyobb árat fizette ki, egyszülött Fiát
adta oda a keresztre, hogy aki hisz, annak örök élete legyen.
Az Úr az övéit nem hagyja
elveszni. Az Ő kezében, az Ő követésében biztonságban vagyunk. Ne félj, ha
Jézust követed, Ő megment, nemcsak egy földi élethelyzetből, hanem az örök
életre. Előlépett, hogy magára terelje a figyelmet, a tanítványok elfutnak, Ő
pedig megindul értük és helyettük a keresztre. Mennyire más Ő, mint a világ,
mint az emberi vezetők. Azok magukat mentik. Vészhelyzet esetén az ország első
emberét helyezik biztonságba először, az Úr azonban a tanítványait helyezi biztonságba,
Ő pedig elindul a veszélyzóna felé. Így szeret az Úr, magára vállalja
büntetésemet.
Simon Péter és egy másik
tanítvány - ő valószínűleg János volt. Mennyire szerény és alázatos az apostol,
nem hívja fel magára a figyelmet. Nem húzza elő a képet, nézzétek, én ott
voltam még a főpap palotájában is. Nem is posztolja azonnal a Facebookon.
Bizonyságtételként mondja el. Nem kell mindenkinek tudni, hogy ő is ott volt.
János bement a palotába,
Péter kint marad, várja az engedélyt. Amikor az ajtón belülre kerül, váratlan
kérdéssel találja magát szembe. Azt gondolta, titokban maradhat, és ez a csapda,
amikor rejtve akarjuk Jézust követni. Ne tudják meg, hogy Hozzá tartozom. De
nem lehet eltitkolni, ha az övéi vagyunk. Váratlan kérdés: Nem a tanítványa
vagy ennek az embernek? És mivel nem számított rá, megrémül. Félti magát, az
életét. Mindjárt megtagadja Jézust, nem
vagyok, mondja. Mindig tanítványnak vallom magam? Hányszor mondom: én nem
vagyok az?
Az is lehet, nem is az
életét féltette először, hanem csak a meleget. Jó volt a hidegben a tűznél
állni. A test kívánsága fölébe kerül a lélek vezetésének. A test erőtlen. Hányszor
helyezzük mi is előbbre az Úrnak való szolgálatnál, nevének vállalásánál a
kényelmet. Csak el ne sodródjunk a tűztől. Inkább Jézus mellől sodorjanak el,
mintsem feladjam a nehezen megszerzett meleget, a jólétet, a kényelmet. Péter
nem az Úrra nézett, hanem a melegre. Jézust faggatják, csúfolják, ő a tűznél
melegszik. Hol vagy te? Az idegen tűz, a világ tüze, a világ kínálata mindig
veszélyes. Amikor a világ között keresi Isten gyermeke az oltalmat, a
kényelmet, eltávolodik az Úrtól. Mit választok: a melegedést, vagy az Úrral
való együtt szenvedést?
Szenvedésben engedelmes
Szenvedésben engedelmes,
kísértésben győzedelmes
Jézus Krisztus, légy
kegyelmes.
Rám a bűn mint tenger árad,
kísértésnek tüze támad.
Nincs segítség, csak
Tenálad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése