Elvégeztetett!

I

smét felszólítást kapunk, adjunk hálát az Úrnak, magasztaljuk Őt (Zsolt 136,1-26). A magasztalásban az Úr Lényéért való hálaadás, a Neki való öröm fejeződik ki. Megtapasztalom az Úr valóságát, és erre rezonál a lelkem. Magasztalom, mert Ő van. Nélküle nem volna élet a földön és én sem lehetnék. Csodálatos, amikor ezt meglátom, amikor betölt az Úr fensége.

Magasztaljuk Őt, mert jó. Lehet, ezzel sokan vitatkoznak, de jóságát mutatja, hogy még mindig ad időt a megtérésre, az új életre. Magasztalhatom, mert lehajolt hozzám, és kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. A bűn a legnagyobb fertő, és nem hagy benne, hanem kiemel. Magasztalhatom jóságát, mert a szabadítástól fogva folyamatosan hordoz. Törődik gyermekével. Mindent megadott, amire szükségünk van, nem volt olyan helyzet, amiben magunkra hagyott volna. Ha nem ezt tapasztaljuk, az nem azért van, mert elfeledkezett övéiről. Hanem azért, mert szava ellenére a mindennapi élet dolgai kötnek le. Azon aggódom, mit fogunk enni, mibe ruházkodunk, és miből élünk meg. Világosan elmondta, hogy aki ismeri Őt, az ne aggodalmaskodjon ezek miatt, hanem először az Ő országát és igazságát keresse, a többi megadatik.

Magasztalhatjuk kegyelméért, az egész zsoltár Isten kegyelmét magasztalja, ami Izráel népe életében is felragyog. Isten kegyelme, hogy még élnek. Az egyiptomi rabszolgaságból való szabadítás idején ragyogott fel igazán Isten kegyelme. A magatehetetlen nép kiáltott, az Úr meghallotta kiáltását, és a világbirodalom hatalmából kiszabadította övéit. A magát istennek tartó fáraó sem tarthatta vissza azt a népet, amelyet az Úr megszólított és kihívott. Magasztaljuk kegyelméért, amikor az Úr megszólít, a bűnnek el kell engednie. Az Úr hatalma nagyobb, ha meghallom szavát és indulok, senki nem tarthat vissza.

A mai napon van miért hálát adni, hiszen a kegyelem a maga teljességében és mélységében ragyog fel a Golgotán. A mai nap a kegyelem napja, beragyog a kereszt fénye a sötét világba. Bárcsak meglátnánk ezt. Isten elküldte Fiát a világunkba, majd a keresztre adta értem és értünk. Ez a kegyelem! Vállalta bűneink büntetését, hogy mi szabadok lehessünk. A kegyelem azt jelenti, el van engedve a halálos ítélet. A kereszt mutatja meg, hogyan történhetett ez meg. Valaki más halt meg helyettem. Ez a Valaki az Úr Jézus Krisztus.

Az Úr Jézus elindul a megfeszítés helyére (Jn 19,17-30). Felveszi a keresztet, amin meg fog halni, és maga viszi. Elénk jön a tanítás: aki utánam akar jönni, vegye fel a keresztjét és kövessen engem. Ő nemcsak beszélt, hanem valóban felvette a keresztet, de ez nem ékszer, nem dísz, hanem kivégzőeszköz. Azt várja, hogy én is vegyem fel a keresztemet, amin én halok meg. Pál apostol is megfeszíttetett a Krisztussal együtt, és már nem ő élt, hanem élt Benne a Krisztus. A kereszt nem csupán szimbólum, hanem a Krisztussal való meghalás helye. Amíg nem veszem fel a keresztet, addig az én akaratom valósul meg. Tanítványnak lenni azt jelenti, már nem az én, hanem Krisztus akarata megy végbe, bennem és általam. Felvettem már a keresztet?

Pilátus tudattalanul is az igazságot írja. Jézus a zsidók királya. Ő az a Messiás, akit vártak. Ő az egész emberiség Királya. Az élet és az ige összhangban tesz erről bizonyságot. Jézus a Király! De meghódoltam már Előtte? Felismertem, hogy Ő az én Királyom is? Átadtam már Neki az életemet, vezesse, irányítsa akarata szerint, igéje által? Mert ott kezdődik, Ő a király, és én ezt elfogadom, és örömmel lépek be országába. Olyan király Ő, Aki alattvalóiért odaadta az életét. Annyi mindenkit szolgáltunk már, eljött a lehetőség, hogy a bűn, a sátán és az emberek szolgálatából megszabadulva Jézus szolági legyünk. A kereszt tövében megy végbe a szabadulás és a gazdacsere. Ne maradj meg a gonosz igájában, hanem vedd fel Jézus igáját!

Érdemes odafigyelni Isten precizitására. Mindvégig, még a kereszt körül is gondja van az Írás beteljesedésére. A fájdalom sem bénítja le. Mert Istennek fáj az ember szeretetére adott reakciója. Fáj Neki, hogy megöltük Jézust, az Ő Fiát. Sok ige teljesedik be, azért, hogy aki később vizsgálja az igét, felismerje, hogy minden Isten akarata szerint történt, és Jézus valóban a Megváltó. Az én személyes Megváltóm akar lenni. Ezt nekem kell meglátni, és így elfogadni Őt Uramnak. Jézus a szőlősgazda Fia, az örökös, Akit meglátva megölnek a munkások. Mert az örökség fontosabb a Gazdánál. Ilyen a mi világunk is, az örökség fontosabb, a pénz, a jólét, a hatalom, hírnév fontosabb a mi Urunknál. És ennél mélyebb nincs, az örökségért megöltük a Gazdát.

Urunk a kereszten haldokolva sem magára gondol. A szörnyű kínok közepette anyja és a szeretett tanítvány kerül látókörébe. Rábízza Máriát Jánosra. Borzalmas kínokat szenved az Úr, és nem befelé fordul. Nem jajgat, nem szid senkit, és azt sem mondja, nagyon szenvedek, most nem foglalkozok senkivel. Mennyire Úr Ő a szenvedések felett is, nem azok irányítják, hanem kézben tartja. Ha nekünk fáj valamink, nem tudunk másokra figyelni. A fájdalom teljesen átveszi az irányítást. Keressük az egyedüllétet, és teljesen magunkkal vagyunk elfoglalva. Urunk nem így tette. Figyeljünk Rá, és engedjük, hogy az Ő Lénye és ereje formáljon bennünket is.

Elvégeztetett, mondja, mielőtt meghal. És ezzel jelzi, a megváltás kész. Az ember megszabadítása elvégeztetett. Van út a mennybe. És ez az út nem emberi tettek által nyílik meg, hanem kegyelemből. Elvégeztetett! Diadalkiáltás ez! Elvégezte, amiért az Atya küldte. Hiába vetett be mindent a sátán, nem tudta megakadályozni a kereszten bemutatott áldozatot. Kereszt nélkül nincs esély. Elveszettek vagyunk. A kereszt jelzi, jöhet a leggonoszabb is, van kegyelem, van esély, az új és örök életre.

Ó, Krisztusfő, te zúzott

1. Ó, Krisztusfő, te zúzott, Te véres szenvedő,:/: Te töviskoszorúzott Kigúnyolt drága fő,

Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, kö-

szöntelek!

2. Ékességed, te drága, Melytől máskor szepeg :/: Világ hatalmassága, Köpés mocskol-

ta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki

rútította el?

3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; :/: Uram, e szenvedésért Lelkemben

ég a vád. Feddő szót érdemelve itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugá -

rozzék felém.

4. Itt állok - ó, ne vess meg - A gyötrelmek helyén; :/: Amíg ki nem hűl tested, El nem

mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyug -

tató helyed.

5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, :/: Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar

velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned

pihenjek el.

6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, :/: A kínban, mit halál hoz, Állj mellém,

Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Le-

gyen vigasztalás.

7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, :/: Véssem szívembe mélyen Ke-

reszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lel-

kem - Így halni: jó halál.

Isten áldásával.