Áldás és élet

E

z a zsoltár is zarándokének (Zsolt 133,1-3). A templomba való felmenetelként énekelték, és erősítették egymást vele. A zsoltárok, de a mi énekeink szövege is vigasztalást nyújt és megerősít a mindennapi élet során. Jó énekkel dicsérni az Urat, mert az énekek nemcsak azért jók, mert hatnak ránk és megújítanak, hanem azért is, mert dicsérhetjük általuk az Urat. A zarándokok útközben Istent dicsérték, hálát adtak tetteiért, és rámutattak áldásaira. Útközben az Úrról énekeltek. Mit teszünk mi utazásaink közben, mit éneklünk vagy hallgatunk? Nem mindegy, milyen ének és zene jár át, mivel indulunk iskolába, munkába.

A zsoltárban megfogalmazódik a zarándoklatban és a  templomban együtt lévő nép egysége. Jó látni, hogy az Úr előtt vannak együtt. Az igazi egység mindig a Krisztusban jön létre. Az egység az Úr felé irányulásban jelentkezik. Mind Isten elé állnak, Őt keresik, Vele akarnak együtt lenni. Vágyakozom az Úrhoz? Szeretnék Vele lenni, átélni áldását, kegyelmét?

Az együtt laknak utal arra is, hogy az apa halála után nem költöznek el a gyermekek, hanem továbbra is együtt maradnak. Együtt élnek és dolgoznak, viszik tovább az áldást, az örökséget. Fontos ez az együtt lakozás, mert azt jelenti, hogy nem csak a magam élete érdekel, hanem odafigyelünk egymásra. Odafigyelünk a szülőkre is, és segítséget kínálunk idős napjaikra. Ez a zsoltár Isten rendjéről beszél. Isten rendet adott a világba, de a gonosz ezt szétdobálta, és ma már láthatjuk, mennyire megcselekszi ezt. Az a szándéka, hogy a családot zúzza szét teljesen, és ennek egyik eszköze a távoli munka, az ebből fakadó elköltözés, az állandó utazás. Ne legyenek egymással a családtagok. A mai társadalom pont ezt támogatja, vagyis szembemegyünk Isten akaratával.

Igénk jelzi: az igazi áldás akkor érkezik, amikor az Úr nevében együtt vagyunk. Amikor Isten és a másik ember is fontos a számunkra. Ha a pénz, a munka, a technika áll a középpontban, az áldás elmarad. Az Istennel való élő kapcsolat ajándéka az áldás. Az Úr Krisztus a forrása ennek. Az áldást Isten küldi. Nem belőlünk fakad. Ő küldi, és áldottak azok, akik Krisztusban élnek, az Ő útján járnak. Terelgessük családunkat is az Úr útjára. Tegyük első helyre az együtt lakozás fontosságát. Áldás és élet, az Úrral való kapcsolat gyümölcsei ezek. Ő maga az élet, a nagybetűs élet. Nélküle lehet sok mindenünk, de igazi élet és áldás nem.

Az üres, semmit sem érő vallásosság tárul a szemünk elé a mostani szakaszban (Jn 18,28-32). A zsidók Istenben hívő emberek voltak, nagyon ügyeltek vallásuk előírásaira, és ezért nem mennek be a római helytartó rezidenciájára. Nem mehetnek be, mert a pogányokkal való érintkezés tisztátalanná tenné őket, és akkor nem fogyaszthatnák el a páskabárányt. Azért üres ez a vallás, mert hiányzik belőle a lényeg, Isten, a Vele való élő kapcsolat és a Neki való engedelmesség. Milyen az én hitéletem? Jelen vannak-e a fentebb említett dolgok, vagy nálam is csak a külső szabályok a lényegesek?

Megdöbbentő: tisztátalanná válnak, ha bemennek a helytartóhoz, de előtte bántalmazták Jézust, majd meg fogják ölni. A gyilkosság nem bűn? Ölni, lopni, saját érdekeimért másokon keresztülgázolni, kihasználni nem bűn? Mi hogyan megyünk templomba az ünnepek alatt? Megmutatjuk magunkat, úrvacsorázunk, és aztán nyomorítjuk tovább egymást. Minden fontosabb, mint a másik.

Ha értenék a páskavacsora jelentőségét, rádöbbennének, hogy az Isten szabadításáról és a bűnbocsánatról beszél. Ha megbánom bűneimet és kegyelemért könyörgök, Ő megkönyörül, a bárány haláláért megbocsát. És ez a Bárány az Úr Jézus Krisztus. Hogyan állok az úrasztala elé? Bűnbánattal, leteszem mindazt, ami terhel, és úgy megyek tovább, hogy másképp csinálom, ami eddig Isten akarata ellen volt?

Értékrendváltozás megy végbe a szemünk előtt, Krisztust gonosztevőnek mondják. Az a gonosztevő, Aki senkit nem ütött meg, senkitől nem vett el semmit, csak jót tett. Ő mindig adott, Önmagát, bűnbocsánatot, gyógyulást, szabadulást. Mégis gonosztevő. Ahol Jézust elutasítják, ott borul az értékrend. A gonoszság jótettnek minősül, a krisztusi cselekedet, a Benne való hit pedig rossznak. És ezt látjuk ma is. Ha az Úr Jézus Krisztus és az Ige kikerül az életünkből, minden a feje tetejére áll. Elveszítjük józanságunkat és értékítéletünket. Azonban még itt van a Szentírás, általa megismerhetjük az Urat, és helyreállhat az életünk is. Krisztusban törlődnek bűneink, és új szívet és életformát kapunk.

Hagyjad az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot

ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, sze -

ret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem

csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S

megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ

nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt ka-

rod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel

öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyerme -

keid java.

5. BÍZZÁL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából

már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is

derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet.

Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled

azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Min-

denható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a

mennybe visz.

Isten áldásával.