I
|
zráel többször volt nehéz, emberileg
reménytelen helyzetben (Zsolt 126,1-6). Leigázták és elnyomták őket. Mert
Isten népét a gonosz nehezen tudja elviselni. Azonban Isten nem hagyja
magára. Amikor úgy gondolták, nincs
segítség, akkor az Úr hatalmasan cselekedett. Megmutatta, hogy Neki semmi sem
lehetetlen. A zsoltáros álomként élte meg a szabadítás pillanatát, hihetetlen
volt, hogy még onnan is van felfelé vezető út. De nem maguknak vagy a szerencsének tulajdonítja mindezt, hanem az
Úrnak egyedül. Ő fordította jóra Sion sorsát. Nem én változtattam meg az
életem, hanem az Úr fordította azt meg. Ebben hálaadás is van. Hála az Úrnak.
Így tekintsünk vissza mi is Urunk munkájára, hálával és örömmel. Vállaljuk fel,
hogy Ő változtatta jóra az életünket.
Benne van az a reménység
is, hogy ma is bízhatunk Benne. Ez a csodálatos életváltozás ma is
megtapasztalható. Csak forduljunk Hozzá hit által. Ne féljünk senkitől, csak
bízzunk Benne egyedül. Újra Hozzá könyörög a szentíró, fordítsd jóra sorsunkat.
Ezután is Tőle várja az élet áldását, a jobbra fordulást. Hiszi, hogy van
megoldás, a kiszáradt életeket is élővé tudja tenni. Mert, aki meghallja a
hívást, és Hozzá megy, annak ad élő vizet, és belsejéből élő víz folyamai
áradnak. Ő tud megújítani.
A zsoltáros nagyon látja a
lényeget, azt, amit ma nem igazán vesznek észre az emberek (127,1-5). Isten
nélkül, az Ő jelenléte, a Belé vetett élő hit nélkül, minden hiába. Hiábavaló
kifulladásig rohanni és hajtani. Ha nem Vele és nem a dicsőségére tesszük
mindazt, amit teszünk, nem ér semmit. A világ nagyra értékelheti törekvésünket,
de Isten nélkül semmit nem ér, amit elérünk vagy megszerzünk. Ő adja meg
mindennek az igazi értékét. Az élet értéke Isten. Hiába korán kelni és későn
feküdni. Hiába a munkának élni, mert az embert nem a munka teszi emberré, hanem
az élő Istennel való élő kapcsolat.
Egy egészen más életvezetést ajánl a
zsoltár, mint amit ma gyakorlunk. Akit szeret az Úr, annak álmában is ad
eleget. Nem tétlenségre bátorít, hanem élettapasztalatot közöl. Mindennél
többet jelent, ha szeretjük az Urat, ha gyermekévé válok, mert Ő gondoskodik a
gyermekeiről. Hasonló ez, mint majd az Úr Jézus tanít: keressétek először Isten
országát és igazságát, és majd ezek is ráadásul megadatnak nektek. Isten
országában, ami szükséges, az adatik. Az Atya gondoskodik. Hisszük-e mi ezt
igazán? Gyermeki bizalommal várjuk-e, hogy Ő gondoskodjon rólunk is? Szabad Tőle
kérni az élethez szükséges dolgokat. Bátran feltárhatjuk Előtte szívünket, és
ami valóban kell, azt megadja. Isten azt akarja, hogy ne rokkanjunk bele a
megélhetésbe, és az élet ne arról szóljon csupán, mit eszünk, iszunk, mibe
ruházkodjunk. Hanem örüljünk Neki és egymásnak. Isten boldog életet kínál,
azonban ezt megszerezni nem tudjuk, de megkaphatjuk kegyelemből. Ad eleget,
igen, Ő eleget ad. Nem többet és nem kevesebbet. Áldott legyen a Neve.
Ajándékról is beszél, ide
sorolja a gyermekáldást. Igen, a gyermek is ajándék. De minden ajándék. Isten
drága ajándéka. Adjunk a gyermekeinkért is hálát. Ő adja, nem a mieink ők.
Azonban azt is látni kell, hogy nem kap meg mindenki minden ajándékot. És aki nem
kap gyermekáldást, az sem kevesebb, mert a Fiút mindenkinek adja az Úr.
Az Úr, mielőtt a keresztre megy,
hatalmas imában járul az Atya elé (Jn 17,1-15). Nem magára teszi a hangsúlyt,
hanem a tanítványaiért jár közben. Őket teszi Isten kezébe. Azt kéri, hogy Isten
őrizze meg az övéit ebben a világban. Nem a bajoktól, hanem a gonosztól kéri az
őrizetet. Nem azt jelenti ez, hogy minden mindig jól fog menni, hanem azt, hogy a
gonosz nem akadályozhatja meg az evangélium hirdetését. A gonosz le van győzve.
A tanítványok nem a világból valók, azért gyűlöli őket a világ. De az Atyának
gondja van ránk. Isten őrizete alatt él az egyház. Amíg betölti küldetését,
amíg a feladatára koncentrál, nem szűnik meg, és nem távolíthatják el a
földről. Amíg világít a lámpa, addig itt lehet, és amíg a só ízt ad, addig itt
a helye. Mert ezekért a tulajdonságokért állít a világba az Úr. Tegyünk
bizonyságot az emberek között Őróla.
Az életünk lényege: megismerni
Istent és az Ő Fiát, az Úr Jézus Krisztust. Ezért élünk, ez ad értelmet a
létezésünknek. Nem céltalanul bolyongunk a világban, nem más lények üzenetére
kell várnunk, hanem kereshetjük Őt. Keresed
már? Ez a törekvésed: mindennél jobban meg akarom ismerni Istent? Hogyan
ismerhetem meg? Ha megismerem Jézust. Őbenne lett emberré, és aki Hozzá megy, az
Benne az élettel fog találkozni. Jézus által örök életet nyerünk.
Olyan csodálatos, hogy az
Úr könyörög értünk. És ere a közbenjárásra nagy szükségünk van. Nélküle olyan
tehetetlenek vagyunk. Szinte semmit sem érünk. Mert a világ nem akar az Úrról
hallani. Azonban Ő könyörög a tanítványokért, és ennek eredménye a hatékony
élet. Igéjét adta nekünk, bízta ránk. Az a dolgunk, hogy hirdessük, hogy belejuttassuk a vetőmagot a talajba. A többi az Úr dolga.
Lelki próbáimban, Jézus
légy velem
1. Lelki próbáimban, Jézus
légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem ha bánt,
vagy nyereség kísért, Tőled
elszakadnom ne hagyj semmiért.
2. Ha e világ bája engem
hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé ál-
lítsd szenvedésidet, Vérrel
koronázott, szent keresztedet.
3. Tisztogass bár bajjal
olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e
test erőtlen: te oltárodon
Keserű pohárral, hittel áldozom.
4. Ha halálra válik testem
egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső
harcon rád bízom magam:
Örök hajlékodba fogadj be, Uram!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése