Te kövess engem!

M

inden reggel az Úr szavát kívánja hallani a zsoltáros (Zsolt 143,1-12). Minden reggel Vele kezd, és ez számunkra is fontos. Kezdjem az Úrral, az Úr előtt a napot. Reggel mindjárt Őt keressem. Mert az Ő Lénye békességet ad, feltölt. Mielőtt bármilyen más befolyás érne, Isten szava juthat el a szívünkig.

Azért keresi az Urat, mert jobban meg akarja Őt ismerni. Ez is lényeges, ne csak eltöltsem az időt, hanem igyekezzem elmélyülni Isten ismeretében. Tegyem fel a kérdést, amikor az igét kinyitom: mit mond ez a szakasz Istenről? Milyennek ismerem meg Őt? Milyen újabb fontos kijelentést értek meg Istenről és az Ő munkájáról? Gyakran nem is keresünk ilyen feleletet. Nem igazán akarjuk jobban megismerni Urunkat.

Isten olyan a zsoltáros számára, mint az eső a kiszikkadt földnek. Az Úr szava öntözi meg a lelkünket, teszi termékennyé és üdíti fel. Az Úr Jézus is élő vízhez hasonlította az igét és az új életet. Ez a víz megelevenít, és másokat is újjá tesz.

Jó, ha észrevesszük lelkünk Isten után való epekedését. Sokan ezt a vágyakozást a világ kínálatával igyekeznek megelégíteni. Azonban a belső szomjúságot csak az élő víz képes eloltani, semmi más. Ezért imádságban forduljunk Isten felé. És aki elcsendesedik Előtte, aki szívből vágyakozik Utána, annak kijelenti magát.

Dávid Istent hűségesnek ismeri. Ezzel erősíti magát, ha az emberek hűtlenek is, Ő hű marad. Ha visszatekintünk Izráel népének életére, ebben erősödhetünk meg. Isten hűtlenségeik ellenére nem vetette el őket. Voltak nehéz időszakaik, de Isten mindig kínálta a kegyelmét a számukra. A fogságokból is hazahozta népét. Sőt, már oda küldte a bátorító reményteljes üzenetet a szabadításról. Ne féljetek, mert eljön a szabadulás ideje, letelik a fogság. Az Úr Jézus eljövetele is ezt hirdeti: letelt a rabság ideje, lehetsz szabad. Szabad magadtól, a világ hatalmától, a bűntől, a sátán uralmától. Jézus által beléphetünk Isten országába.

A zsoltáros Isten vezetését, akaratának a megismerését és annak teljesítését kéri. Taníts akaratod teljesítésére. Itt jó figyelnünk, mert addig még csak eljutunk, hogy megismerjük Isten akaratát, lássuk, mit is akar, de a nehezebb dió az annak való engedelmesség. Nem elég meglátni, mit akar Isten, hanem azt meg is kell tenni. Ezt is Urunktól tanulhatjuk. Ő mindig felfelé figyelt, és engedelmeskedett az Atyának.

Fontos a vezetés is, és ezt is az Úrtól kéri Dávid. Isten Lelkének a vezetésére hagyatkozik. Megtapasztalta azt is, milyen, amikor nem figyel Istenre, és a maga választotta úton akar haladni. De eljutott az alázatnak arra a szintjére, amikor elismeri, még neki is vezetésre van szüksége. Egyedül elvéti a jó utat. Annyi lehetőség kínálkozik még, és ezek gyakran megtévesztenek, ezért szükséges, hogy az Úr segítségét, vezetését kérjük. Az Úr Jézus a jó Pásztor, és Ő előtte megy a juhainak, azok pedig követik, mert ismerik a hangját. Aki ismeri az Úr hangját és figyel rá, az nem fog eltévedni.

Péter az Úrral van együtt, és ez nagyon felüdíti (Jn 21,20-25). Tagadása után ez az első bensőséges kapcsolata Mesterével. A feltámadott Úr rehabilitálta, a múlt meg van bocsátva. Ismét teljes jogú tanítvány. Ő pedig tiszta szívből vallotta meg, hogy szereti az Urat. Már nem jobban, mint a többi, csak úgy, ahogy szívéből, lényéből telik. Olyan Péteresen szereti, de szereti.

Jó együtt lenni az Úr Jézussal, átélni, hogy Ő meg én, csak Ő meg én. Nekem szenteli az idejét, és most más nem fontos, csak én. És ekkor Péter hátratekintve meglátja Jánost, ő is követi a Mestert. Hát még sem csak én vagyok most Vele? Péter ismét hibázik, mennyire nem él még teljesen benne az ige. Így vagyunk mi is, nem igazán él a lelkünkben Isten igéje. Miben hibázott Péter? Hátratekintett. Ez hiba? Igen. Megkapta a felszólítást, kövess engem, és ez azt jelenti, ne foglalkozz mással, jöjj utánam. Mindegy, hogy jönnek-e a többiek, vagy sem, ez ne befolyásoljon abban, hogy te követsz. Jézus korábban is beszélt arról, az  Ő követésében a hátratekintés semmilyen szinten nem opció. Ne a másikkal foglalkozz, ne tekints se hátra, se oldalra, mert elbizonytalanodsz, megtorpansz. Azért torpanunk meg, mert oldalra pillogunk, azt figyeljük, mások élete hogyan alakul.

Pétert is János kezdte el érdekelni. Már nem Jézus foglalkoztatta, hanem az, mi lesz Jánossal? Milyen utat fog megfutni. Ő hol szerepel ebben a történetben, és hogyan alakul majd élete vége. Az Úr helyreigazítja, mit tartozik rád. Van, ami nem rám tartozik. Nekem a saját történetemre kell figyelni, és nem a másikéra. Nem tartozik rám a másik útja. Az az ő története, neki kell azt az utat végigjárni, amin majd vezeti az Úr. Tehát ne figyeljünk hátra, ne nézzünk másra. Ne a másik története érdekeljen, hanem a sajátunk. Ez a világ ma erőteljesen belénk égeti a másikkal való foglalkozást. A média, a közösségi oldalak mindig mások életét hozzák elénk. Az lesz a lényeges, mit és hogyan csinál a másik. És ez megmérgez. Amikor a másikra figyelünk, mérgezetté válik a lelkünk. Miért? Mert olyanok szeretnénk lenni, mint ők, vagy azt szeretnénk megszerezni, amit a másik feltett egy oldalra. Oda akarunk elmenni, ahol a másik járt. Állandó feszültségben élünk így. Az Úr azt akarja, hogy Őt kövessük. Ne törődjek én a másik életének, gazdasági helyzetének az alakulásával, csak kövessem. Ez az én feladatom. Halld meg, neked mondja: Te kövess engem! Rám csak ez tartozik, kövessem Uramat.

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne

téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt

a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, bé-

kességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd talá-

lunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.