Dicsérem az Urat

D

ávid, Urat dicsérő énekét olvassuk ma (Zsoltár 145,1-13). Verseken keresztül képes Isten nevét dicsérni. Elgondolkodtam az én dicséretemen, mennyire szegényes, felszínes és elsietett. Bezzeg embereket különösen, ha érdekünket szolgálja, hosszan tudunk méltatni. A zsoltáros, nemcsak néha vet oda egy dicsérő szót Istenének, hanem mindennap áldja Őt. Azt jelenti, hogy mindennap szán időt az Úrral való közösségre. erre hív minket is Urunk, ezt szeretné, ha rendszeresen, mindennap elé állnánk, és Önmagáért dicsérnénk. Hosszútávon, csak szívből lehet valakit dicsérni, és szeretni, ehhez azonban személyes ismeretre, tetteinek megtapasztalására van szükség.

Mivel dicsérhetem az Urat? Nem elsősorban a négy fal közti imádságommal, hanem a mások előtti bizonyságtételemmel. Az dicséri az Urat, amikor megvallom mások előtt, hogy a betegségemből az Úr gyógyított meg. Dicsérem Őt, amikor vállalom az életemben elvégzett munkáját, és nem magamnak tulajdonítom a sikert. Dicsérem az Urat, amikor egy élet megváltozásánál elismerem, hogy azt nem én vittem végbe, a gyülekezet növekedését, erősödését nem az én munkám okozta, hanem egyedül az Úr végezte el mindezt.

Dávid elmondja, hogy Isten csodálatos dolgain szokott elmélkedni. Mit jelent elmélkedni? Azt, hogy elcsendesedve engedem, hogy az Úr elém hozza az életemben elvégzett munkáit, felidézi tetteit, én pedig hálát adok értük. Jó így megállni az Úr előtt és végig gondolni életünk azon szakaszait, ahol világosan látható az Úr kegyelme, de eddig elsiklottunk felette, vagy csupán a magunk munkásságát láttuk.

Az elmélkedés segíthet abban is, hogy ne keseredjünk meg, különösen az idős emberek segítsége lehet. Hogyan? Belső csöndünk, csendes óránk idején felidézzük életünk eseményeit, de most nem a megrázó, fájdalmas dolgokra koncentrálunk, hanem tudatosan keressük a pozitív eseményeket.  József, amikor Egyiptomban rabszolgaként élt, meglátta, hogy ott bárhová kerül is, vele van az Úr. Nekünk is meg kell látnunk, a rosszban is a jót.  Ha fáj a lábam, adjak hálát, hogy még van lábam, ami fájhat. Homályosodnak a szemeim, köszönjem meg, hogy eddig jól láthattam, hiszen vannak nem látó embertársaink is. Így tovább, keressük meg azt, ami jó és legyünk hálásak érte Istennek.

Az 1jános 3,7-12 – ből ezt emelem ki most: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (8). De hogyan viszi ezt végbe az Úr?  Én úgy látom, hogy a mindenkori tanítványok által, így mi általunk is. Amikor Pál apostol és munkatársai elindultak Missziós útjaikra és vitték az evangéliumi életformát az megváltoztatta emberek életét és társadalmi szokásait is. Bátran vállalták a maguk korában Isten akaratát, és rendjét akkor is, ha a környezetük megütközött rajta, illetve, ha bolondnak tartották ezért őket. Hirdették az evangéliumot és szolgáltak mindenki felé komolyan véve Uruk parancsát: „Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte” (Lukács 6,35). amennyiben mi is ezek szerint vezetjük életünket, az ördög épületéből kihullik egy-egy tégla.

Ma mesélte valaki, hogy az egyik ismerőse, amikor ő a rendelkezésére bocsátott a számára a mindennapi élethez nélkülözhetetlen eszközt, nem hitte el, hogy nem kell érte fizetnie. Már természetesnek vette, hogy mindenért fizetni kell, és nem is gondolta, hogy megkaphat valamit úgy, hogy nem várnak érte fizetséget.  Nagy ereje van, amikor tudunk önzetlenek lenni, lemondani a másik javára. Bizony szégyenkeznie kell a mai tanítványok jó részének, mert sokszor sem egymás felé, sem az egyház számára nem tudunk csupán szolgálatból elvégezni dolgokat. Milyen szomorú, amikor az istentisztelet megtartása is pénz kérdése, csak akkor megyünk elvégezni a szolgálatot, ha megfizetik. Ha nem kapunk honoráriumot, akkor nem hirdetjük az evangéliumot. Vajon ki fizetett az Úr Jézusnak kilométerpénzt, ki térítette meg szolgálati útjait, kitől kapott szolgálati járművet, vagy szolgálati lakást?  Mégis ment az elveszettek után, és életét adta váltságul sokakért a kereszten. Amennyiben merjük a jézusi életformát vállalni egyházban és a társadalomban egyaránt sok területen lerombolódhatnak a sátán munkái. Mert Urunk azért állította övéit a világba, hogy általuk győzelmeket arasson a sötétség erői felett.

Dicsérjétek az Urat!

1. Dicsérjétek az Urat! Áldjátok ő szent voltát! Dicsérjétek menynyekben, Hol országol kegyesen Az ő nagy dicsőségébe'! Dicsérjétek hatalmát, Melyből dicső nagy voltát Minden veheti eszébe!

2. Dicsérjétek őt kürtben, :/: Ékes éneklésekben; Hegedűkben, lantokban És hangos citerákban Az Úrnak zengedezzetek! Sípokban, orgonákban :/: És más szép muzsikákban Örvendjetek az Istennek!

3. Az Urat cimbalmokban :/: És egyéb szerszámokban Mindnyájan dicsérjétek, Citerát pengessetek, Az Úr szent nevét dicsérvén! Minden lelkes állatok, :/: Istent magasztaljátok: Dicsőség Istennek! Ámen.

Isten áldásával.