Mennyei levegő

C

sodálatos, hogy mindennap kézbe vehetjük a Szentírást, és általa Isten országának atmoszférája öleli körül az életünket. A körülöttünk lévő levegő sokszor fagyos, és a lelki köd is gyakran szívünkre és gondolkodásunkra telepszik. Azonban a mennyei levegő eloszlatja a ködöt és helyes irányba tereli gondolkodásunkat. A mai szakasz (Zsoltár 129) világossá teszi előttünk, hogy az élet nem habos sütemény. Izráelnek is sok küzdelmet és nyomorúságot kellett átélnie. A környező népekkel, a földel és önmagukkal kellett csatázniuk, hogy eredményt érhessenek el. Így van ez a mi korunkban is, meg kell tanulni harcolni, és legyőzni a felmerülő akadályokat. Izráel mindig szembenézett ellenségével, és vállalta a megmaradásért a harcot. Ezsdrás és Nehémiás idején a templom újjáépítése sem ment könnyen, belső és külső ellenségek, problémák hátráltatták őket az építésben, ők azonban Istenre figyelve, karddal a kezükben tovább folytatták a munkát.

Vannak, akik úgy gondolják, mindig mindent megkapnak készen másoktól, de ez nem így működik. Mások hajlamosak könnyen feladni a küzdelmet, belefáradnak és feladják. Ilyenkor környékezi meg őket az öngyilkosságra való hajlandóság is. Azonban ki lehet ebből az állapotból jönni. Először is el kell fogadni, hogy küzdelem nélkül nincs élet. Másodszor pedig komolyan kell venni, hogy ezekbe a küzdelmekbe nem kötelező egyedül belemenni. Izráel azért tudott megmaradni bűneik és ellenségeik ellenére, mert Istennel járták az utat.  „Szorongattak, mégsem bírtak velem” (2). Miért? Mert Izráel nem volt egyedül ezekben a harcokban, Isten mindig adott számukra szabadítót.

Nemcsak az  élet dolgaival kell megküzdenünk, a mindennapi feladatokban helytállni, és megélhetésünket biztosítani, hanem a legnagyobb küzdelmet önmagunkkal, óemberünkkel kell megvívni. Ezekben a küzdelmekben is az Úr tud győzelemre vezetni. Jézus Krisztus által leoldja rólunk kötelékeinket. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (János 8,36).

A Jakab leveléből olvasott rész rámutat, hogy a tanítványnak fel kell ismernie, hogy mikor mire van szükség. Az ige, a hit nem arra adatott, hogy visszaéljünk vele, és mögé bújva elhárítsuk magunktól a segítségnyújtás feladatát. Van, amikor először tenni kell, vagy életünkkel bizonyítani és csak utána jöhet a beszéd, a bizonyságtétel.   Vannak helyzetek, amikor előbb meg kell oldani a problémát és csak azután lehet hitre felszólítani. Jézus sem azt mondta a 38 éve bénának, hogy légy türelemmel még tovább, mert majd csak jön valaki, akinek még fontos vagy, aki segít neked időben belemenni a medencébe. Jézus cselekedett, embere lett ennek a betegnek és meggyógyította. Gondoljunk Péterre és Jánosra, amikor az ékes kapunál alamizsnát kér tőlük a sánta, nem azt mondják, ne haragudj, mi most nem tudunk rajtad segíteni, de ne add fel, majd jön más, ő dob majd a tányérodba valamit. Péter így szól: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” (ApCsel 3,6) Ők is előbb cselekedtek, mert felismerték, hogy az ő birtokukban olyan kincs van, amivel senki más nem rendelkezik. Az ő kincsük, a Jézus nevébe vetett hit. Vajon mi komolyan vesszük-e ezt a kincset és használjuk-e a mindennapokban? Nagy a felelősségünk, hogy mindig felismerjük, mire van abban a pillanatban szükség. Urunk adjon, ehhez érző szívet, látó szemeket és cselekvésre kész magatartást.

Csak a cselekvő hit, a a mindig helyén lévő szív, a bölcs döntést hozó értelem válik jó bizonysággá környezetünkben. Ahol nincs felelős cselekedet, ott a hitet halottnak látják. Jakab is azt mondja: „a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (17). A világnak élő hitű, cselekvő tanítványokra van szüksége. Miért mondja halottnak a hitet? Azért mert a halott nem tud semmit sem tenni. Aki él az cselekszik. Az élő hit cselekvőképes. Urunk ajándékozzon meg bennünket cselekvőképes hittel.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.
2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.
3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.
4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.