Van bocsánat

A

z ablakon kinézve látom, hull a hó. A fehér hó látványa felidézi bennem Ézsaiásnál olvasható ígéretet: „ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek” (Ézs 1,18). Hát nem nagyszerű így kezdeni a napot, hogy még a természet is hirdeti Isten kegyelmét. Persze tudom, a hó hideg, és fázunk, mint Micimackó. Meg, aztán söpörni is kell, sok gondot okoz a közlekedésben, felborítja terveinket. De, nézhetek rá másként is. Dalolhat öröm a szívemben, mert Jézus a legjobb barát. Ezzel már meg is érkeztünk a 130. zsoltárhoz, amelynek szerzője szintén vallja, hogy Isten egy olyan Barát, akit mindig fel lehet keresni. Úgy halad Jeruzsálem felé, a templom felé, hogy őszintén viszi életet. A mélységből kiált, vagyis vannak bajok az életében, de ezeket feltárja az Úr előtt. Úgy jön, hogy nem hallgatja el a problémákat, hanem hiszi, hogy bármilyen helyzetből lehet kiáltani. Nem kell előbb rendbe rakni dolgaimat, hiszen ha eddig nem sikerült, ezután sem fog. de oda mehetek velük az Úr Jézushoz. Még egy leprás, akit kora társadalma kitaszított magától, mert fertőző volt, még ő is odamehetett, és megtapasztalta megtisztulást. Melyikünknek nincs szüksége tisztulásra?

Mennyire átéli a zarándok a bűn súlyát (3), rám terhelődött-e már valaha is, bűneim súlya? Nagy dolog az, amikor egy ember átéli: „veszendő, utolsó bűnös vagyok, Csontomban kárhozat tüze sajog, segítség, segítség elpusztulok”. Szükséges ide eljutni, de nem elég, hanem tovább kell haladni, és meg kell hallani, amit az ige mond: „Az Úrnál van a bocsánat” (4). Ez a megoldás, Istennél van bocsánat bűneimre. Ezért jó, hogy a hó látványa elénk hozza az igét és átmelegedhet a szívünk, bármilyen fekete is a lényem, tisztább lehetek a hónál. Jézus Krisztus kiontott vére a garancia erre a tisztaságra. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1János 1,7; 8).

Irigylésre méltó az az Isten után való vágyakozás, ami a zsoltáros szívéből előtör. Jobban várja az Urat, mint az őrök a reggelt. Ez bizony kifejezhetetlen mélységű vágyakozás. Valamikor én is végeztem őrszolgálatot. Bizony nagyon félelmes volt egyedül, kint a sötét éjszakában, felelősséggel a vállon, ebben a helyzetben rettenetesen vártam, csak eltelne már a szolgálat, jönne már a váltás. Szégyenkezve kell megvallanom, hogy nem mindig ezzel a vággyal készülök az úr elé, csak olvashassam már igéjét, csak átéljem közelségét. Adventben vagyunk, had kérdezzem meg: Várod-e az Urat? Jobban várod-e a gyógyulásodnál, az ajándéknál, pihenésnél, családi ünnepnél. Vágyol-e, csak Vele lenni?

Még egy lezáró gondolat: Bízzál, Izráel, az Úrban. Ezt mondja nekünk az ige mára. Ha sötéten látod a napot, ha rossz híreket kaptál, ha aggódsz valakiért, mert emberileg, nincs remény a gyógyulásra, akkor tekints fel az égre, nézz Jézusra, és bízzál az Úrban. Nála van a segítség, az Úrnál van a bocsánat, megoldás.

Az újszövetségi igénk (Jakab 2,21-26) folytatja a tegnap megkezdett gondolatot. Arról volt szó, hogy az élő hitből tettek fakadnak, olyan természetes módon, mint ahogy az élő fán gyümölcsök teremnek. A gyümölcs jelzi, hogy él a fa, és teszi hasznossá mások számára. A gyümölcsnélküli fa is él, de gazdája számára, nem hoz hasznot, mert a gyümölcsfa, nem dísznövény.  Tehát az élő hitből tettek fakadnak, azért van itt a hívő ember, hogy hite nagy tettekre serkentse. Pál apostolban úgy működött a hit, hogy mindenütt változást, az emberi életekben megnyilvánuló pozitív változást idézett elő.

Sokszor vitatkoznak, vajon meglehet –e tudni, hogy valaki megtért vagy nem. A szerző világosan kifejti, ha valaki új életre született, akkor az jelekben, tettekben nyilvánul meg. Jézus a fügefán, számon kérte, hogy nem volt rajta jele a gyümölcsnek (Máté 21,19), a gyümölcstelen fa, csak foglalja a helyet. A szőlővesszőről pedig ezt mondta: „Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi” (János 15,2).

Ábrahám életét látva, megállapíthatjuk, hogy az élő hit, odaszánásban, áldozathozatalban nyilvánul meg. A hit szeme Istenre tekint, ezáltal képessé válik önmaga és vágyai megtagadására, ha kell még az Úrért való halálra is. Urunk munkálja ki bennünk is ezt a tettre kész hitet.

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.

2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát.

3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.

Isten áldásával.