Megjelent az Élet

A

z Úr előtti leborulással és őszinte imádással kezdődik a 138. zsoltár. Talán itt húzódik meg életünk minőségének a titka is. Ha megtanulunk mindennap, a nap kezdetekor leborulni, nem fogunk kiborulni.  Sokan keresik a kiegyensúlyozott élet titkát, szerintem itt található. Az is igaz azonban, hogy ma sok mindent le kell küzdeni ahhoz, hogy napunk kezdetén Urunkkal lehessünk együtt. Elsősorban úgy gondolom, önmagunkat kell legyőzni, a test vágyait, a gondolatok tervező szárnyalását, és tudatosan Istenre irányítani őket.

Nincs csodálatosabb, mint belekerülni Isten lényének a jelenlétébe, elmerülni szeretetébe, ujjongani kegyelmén és feltöltődni mennyei levegővel. A zsoltáros hangsúlyozza, teljes szívből magasztalja az Urat. Istennel nem lehet fél szívvel együtt lenni, Ő egész lényünket kívánja. Ha a mennyei atmoszférába helyezkedünk, távol maradnak a gondok, akkor nem jut el hozzánk a telefon csöngése, nem szűrődnek be az utcai zajok, nem vonz a konyha, a hírek semmi, csak egyedül Jézus, csak egyedül Ő. Ha betölti lényünket Jézus, akkor mi is csak Róla fogunk énekelni. Mert, ami betölti a szívünket az fog szavakba formálódni is. Amiről szívesen és sokat tudunk beszélni az a fontos, az tölti ki az életünket. Akit szeretünk arról beszélni is tudunk. amennyiben Urunk szerelme betölti lényünket, nem lesz nehéz Róla beszélni.

Az Úrral való közösség a rendszeres csendesség lehetőséget kínál Isten nevének magasztalására, tetteinek dicséretére. Amikor ilyen lelkülettel megyünk és feltárjuk problémáinkat is és Tőle várjuk a segítséget, akkor mi is megtapasztaljuk, hogy lelkünkbe erőt önt az Úr. Figyeljük meg a zsoltárost, számára magától értetődő, hogy nem fog hozzá semmihez, amíg Istennel meg nem beszélte. Minden kérdésben Hozzá vezet az első útja és Tőle vár tanácsot.

„Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet” (7) – szól a szentíró. Tehát fölötte sem volt mindig kék az ég, és nem ragyogott fényesen a nap. De ezekben az órákban sem keseredik el, bízik az Úrban. tudja, hogy nincs az a mélység, amiből Isten ne tudná kimenteni, nincs az a gyenge állapot, amelyben meg ne eleveníteni a Mindenható. Mi is kerülhetünk emberileg lehetetlennek látszó helyzetbe,. Érezhetünk mi szorultságot egészségi állapotunkban, anyagi helyzetünkben, emberi kapcsolatainkban, de az Úr kinyújtott jobb keze megsegít.

Újszövetségből János első levelét kezdjük olvasni. Kedves irat ez a számomra, mert Jézus lényének megtapasztalt mélységeibe vezet. Szinte átéljük Urunk jelenlétét és eggyé válunk lényével. Vessünk egy pillantást János személyére. Ő egy Galileai halászember volt. Egy halászati vállalkozó apjával és testvérével, Jakabbal. Nem valami finom és gyöngéd lelkületű lehetet, mert az Írás mennydörgés fiainak nevezi Jakabbal együtt.  

Az Úr Jézus azonban ennek ellenére elhívja, és a Vele való áldott közösségben János lénye átalakul. Jézus személye jellemformáló erő, képes a legdurvább emberi természetet átformálni és csodálatos alkotássá tenni. Így János sem kerülhette ki az átalakulást, mennydörgésből, szeretett tanítvánnyá szelídült. Legyünk minél többet az Úr áldó jelenlétében, hogy mi is átformálódjunk. ha ezek a Galileai emberek nem jelentettek az Úr számára legyőzhetetlen problémát, akkor a mi természetünkkel, akaratunkkal is megbirkózik. azonban lényeges, hogy nem erőszakkal formál, hanem szeretetével.

János e levél írásakor már igencsak túl van a gyermekéveken, már közel jár a százhoz. Mégis most veti papírra mindazt, amit megtapasztalt Jézus tanítványaként. Amit a Mester életében látott most elmondásra kerül. Jó, hogy idős korában írt, mert azt üzeni számunkra, hogy Isten az idős embernek is szán feladatot, el tudja mesélni mindazt, amit Isten cselekedett az életében. A hosszú életút alatt sok tapasztalat halmozódik fel, ami a következő generáció számára bátorítás és segítség is lehet.  Vannak olyan dolgok, amiket már csak János tud elmondani, hiszen a kortársak, tanítványtársak, a szemtanúk már rég elmaradtak. Ő azonban komolyan veszi a lehetőséget és felelősségteljesen adja tovább a rá bízottakat. Az idős tanítvány élettapasztalatával a fiatalabbaknak segíthet a csapdák elkerülésében, amennyiben ők komolyan veszik a bizonyságtételt és készek tanulni mások hibáiból. Ha figyelünk az Úrra, nem kötelező a különféle emberi szakaszok nyavalyáiba beleesni.  Gyakran azt látom, hogy mindezek ellenére mi is mindenbe beleesünk, így életünk nyafogással és nem felszabadult bizonyságtétellel telik.

Néhány gondolat még az első négy versről. János nem az iskolában megtanultakat mondja el, hanem az Élet iskolájában elsajátítottak, a lényét átjáró tapasztalatok áradnak belőle tovább. felismeri, hogy nem azért láthatta, hallhatta Jézust, hogy magában tartsa, hanem engedje, hogy rajta keresztül mások felé is áramoljon az Élet. Mert Jézusban az Élet jelent meg a földön. Mikor keletkezett az élet? – kérdezi a ma ember. Az élet ma is keletkezik, de csak ott, ahol Jézus Krisztus megjelenik. Nélküle nincs igazi élet, csak vegetálás. Élek, vagy vegetálok?

A krisztusi ember önzetlen, és nem magának való, hanem az vezérli, hogy „nektek is”, legyen közösségetek az Atyával, örömötök teljes legyen, és örökéletetek legyen.

Vezessen minket, ma is, a  „nektek is” szemlélete.

Áldó hatalmak oltalmába rejtve

1. Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

2. Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.

3. S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

4. És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked!

5. A csend köröttünk mélyen szerteárad. Hadd halljuk azt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked!

Isten áldásával.