A |
z utolsó előtti lépcsőre értünk (Zsoltár 133), amelyen megállva érdemes elcsendesedve végig gondolni azt, ami a szívünkben van, akik vagyunk. Életünket kívülről figyelve el lehet-e mondani, hogy milyen gyönyörűséges Jézus tanítványainak a közössége? Látszik –e rajtunk az áldás? A zsoltáros, amikor a grádicsról körbetekint, látja maga körül és a háta mögött a zarándokok nagy tömegét, akik egy akarattal haladnak a templom felé. Felemelő látvány lehetett, az Úr háza felé kígyózó tömeg.
Az egyet nem értésben élő testvérek látványa elkeserít minket, hisz a szívünk vádol, és ezt teszi a világ is, azt suttogva, mai tanítványok, nincs köztetek egyetértés. De mit is ért az ige, egyetértésen?
Nem azt, amikor az egyik ember a másikra erőlteti akaratát, és mivel úgysem tehet mást, megvalósítja a társa elképzeléseit. Itt nem arról van szó, hogy sikeresen meggyőzzük egymást, itt nem emberi érdekek egybehangzó elfogadásáról és meg cselekvéséről van szó. Az egyet nem értés, a széthúzás, Isten akaratának a meg nem értéséből támad. Saul halála után Júda Dávidot választotta királynak. A többi törzs azonban ragaszkodott Saul utódjához. Ők nem ismerték fel Isten akaratát, és ennek a következménye testvérháború lett.
Amikor azonban ők is felismerték, hogy Isten Dávidot választotta, és így egységes király lett Isai fiából, Izráel elindult a fejlődés útján. Begyógyultak a sebek, és közös erővel visszaverték az ellenség támadásait. Az egyetértés mindig Isten gyermekei között tud kialakulni akkor, ha közösen keresik, felismerik, majd elfogadják Uruk akaratát. Innentől kezdve tudnak egy irányba és egy cél felé tartani. Erre van nekünk is szükségünk.
A mi egyetértésünk Jézus Krisztusban valósul meg. Ő hív: Jöjj, kövess engem, és ha felállok az addigi helyemről és beállok Jézus mögé, a tanítványok sorába, akkor nyomait követve együtt haladhatunk a cél felé. Azonban, aki kilép az Úr mögül, békétlenséget okoz. Amikor én leszek a fontos, az foglal le, hogy vajon ki a nagyobb, eltűnik az egyetértés, a békesség, és viszály kerekedik belőle. Egyetértés csakis a Jézus akaratának alárendelt életek közt alakul ki. Ahol, nem az a fontos, hogy mindig az én elképzelésem valósuljon meg, hanem igyekszem felismerni és megcselekedni Jézus akaratát. Tehát az egyetértés Jézus nyomában haladva valósulhat meg. Ezen az útvonalon kapunk harmatot, áldást és életet.
A Jakab levél mai része (3,13-18) szintén a magunkba nézést, szívünk megvizsgálását hangsúlyozza. Azt kéri, hogy mindezt őszintén tegyük. Merjük elismerni szívünk tartalmát, akkor is, ha az nem hízelgő ránk nézve. Az önbecsapás nem visz előre, azonban az őszinteség magában hordozza a probléma megoldást. Hiszen gyógyítani ott lehet, ahol van betegség. Az egészségesnek nincs szüksége orvosra, mondja az Úr Jézus: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre” (Lukács 5,31-32). Életünk gyógyulása akkor kezdődik el, ha látjuk lényünk igazi tartalmát, és azzal Jézushoz jövünk. Úgy, amint vagyunk, sok bűn alatt.
Le kell lepleznünk a felgyülemlett sérelmeket, amelyek keserűséget okoznak. Meg kell vallani az Úrnak az irigységet és a civakodásra való hajlamot is. Ne engedjük, hogy ezek az indulatok elhitessék velünk, hogy az új emberhez is hozzátartoznak, együtt kell velük élnünk. Jakab leleplezi, és azt mondja: ez „testi és ördögi” (15). Az irigység, tehát a másik jobb helyzetének az el nem fogadása, illetve a saját életemmel való meg nem elégedettség, zűrzavart okoz.
Mindezt azonban ki lehet védeni, ha kérjük a felülről való bölcsességet. Ez a bölcsesség A Szentlélek jelenléte, vezetése. Amennyiben Ő vezeti az életünket, áldássá válunk. A Szentlélek nyomában, békesség, engedékenység jár. A Lélek tesz képessé arra, hogy tudjunk engedni, lemondani a magunk akaratáról, előnyéről. Ez az engedni tudás jellemezte Ábrahámot. Amikor szűk lett a legelő az ő juhai, és Lót bárányai számára, engedte, hogy unokatestvére válasszon. Lót, amellett döntött, ami a szemeit csábította, ami emberileg jó választásnak tűnt. Ábrahám azonban elengedte és rábízta magát Istenre. Ez látszólag rossz döntés volt, azonban Isten azonnal megmutatta számára azt a területet, amelyet neki, és utódainak szánt. Az Úrra figyelő élet, képes elengedni azt, ami a világ szemében érték és csábító, mert komolyan veszi az ige üzenetét: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor 2,9). S bízik, a beteljesedésében.
Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát
Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát,
Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át!
Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei;
Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.
Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai,
Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani.
Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk;
Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.
Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy,
Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt;
Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,
S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése