Az Úr temploma

A

 béketárgyalások nem vezetnek eredményre, mert Ammón nem akar békét (Bír 11,29-40). Sajnos van ez így, hogy minden erőfeszítés ellenére nem sikerül közelebb kerülni a megoldáshoz, mert a másik nem is akarja a megoldást. Ammón harcolni akar. Azért nem akarjuk gyakran mi sem  a megoldást, mert nem akarunk igazán megváltozni, újat kezdeni. Amikor valaki nem akarja megváltoztatni az életét, nem lesz előrelépés. Aki pedig továbbra is úgy akar élni, mint eddig, azon nem lehet békés módszerekkel segíteni. Annak vereséget kell szenvedni, mint itt is az Ammónitáknak.

Amikor eldől, hogy háborúra kerül sor, az Úr Lelke Jeftére száll, tehát az Úr teszi őt alkalmassá a küzdelemre. Jefte nem a maga erejére, bölcsességére, hanem az Úrra épít. A Lélek átformálja és erőteljessé, ellenállhatatlanná teszi őt. Isten Lelke teszi az övéit ellenállhatatlanná, győzelmessé. Ma is Vele indulhatunk, de ha a Lélek betölt, menjünk bátran és végezzük, amit az Úr ránk bízott. Higgyük, hogy az Úrral lehetséges a győzelem.

A következőkben mintha elbizonytalanodott volna Jefte, és biztosítékot kérne. Hiszen feltételes módban fogalmaz, ha kezembe adod az ammóniakat. Tehát nem biztos a győzelemben, ezért tesz fogadalmat, holott már a Lélek betöltötte mehet a harcba az Úrral. Amikor pedig győz, bemutathatja hálaáldozatul a zsákmányt. Ő azonban biztosítékot kér, szinte szerződést köt Istennel, Te adod a győzelmet, én pedig majd megfizetek. Azonban Isten nem üzletel, Ő ajándékba adja az engedelmes szolgának a győzelmet. Jefte fogadalma meggondolatlan. Számunkra fontos üzenet, hogy mindig gondoljuk végig az Úr előtt, amit mondunk, gondolunk, amit tenni kívánunk, mert visszafordíthatatlan, fájdalmas eseményeket indíthatunk el.

A fogadalom teljesítésekor pedig azt látjuk, hogy hiányzik Isten tiszta ismerete.  Jeftének tudnia kell, hogy Isten nem fogad el emberáldozatot, de láthatjuk, hogy mennyire beivódott a pogány gyakorlat az életükbe. Jefte kiválthatná lányát. Pozitívum, hogy vállalja fogadalmát. Isten Ábrahámtól sem fogadta el fia feláldozását, hanem adott helyette áldozati állatot. Nagyon fontos, hogy az Urat és az Ő Igéjét jól ismerjük, mert mindezek megóvhatnak az elhamarkodott döntéstől.

Kiemelhetjük Jefte lányának jellemét, aki bátran vállalta, amit apja meggondolatlanul mondott. Kész volt önmagát az Úrnak adni. Csak arra kért időt, hogy feldolgozza és elfogadja, hogy minden Izráeli nő vágyát a fiúgyermek megszülését nem vállalhatja.  A nők abban reménykedtek, hogy majd ők hozzák a világra Izráel megmentőjét, a messiást. Az Újszövetség is arról tesz bizonyságot, hogy fontos legyen készség arra, hogy önmagunkat az Úrnak adjuk. Gyakran féltjük az életünket, ragaszkodunk jogainkhoz. Jefte lánya mindenről kész volt lemondani az Úrért.

Pál apostol elmondja a korinthusiak számára, hogy a testük Isten temploma (1Kor 3,16-23). Templom, amelyben a Szentlélek lakik, ezért nem mindegy hogyan élünk, mit juttatunk a testünkbe. Úgy kell önmagunkat látni, mint a templomot. Abba sem engedünk bármit bevinni, sőt megbotránkozunk, ha valaki nem megfelelő öltözetben akar belépni, vagy alkoholt, cigarettát szándékozik bevinni az istentisztelet helyére.

Pál nagyon komolyan beszél arról, hogy Isten megrontja, azt, aki Isten templomát megfertőzi. Bizony megromlik az egészségünk, kapcsolataink mindannak nyomán, amivel élünk. Mennyi egészségügyi problémát jelent az ital, a drog és a cigaretta. Hány házasság ment tönkre ezek a szenvedélyek miatt. Komolyan kell vennünk, hogy Isten Lelke nem vállal közösséget ezekkel a dolgokkal, így a szabadítás az igazi megoldás számunkra, amit az Úr megad kegyelméből. A tanítvány Krisztus tulajdona, tehát nem a magunkéi vagyunk, hanem az Övéi, így az Úr tulajdonával sáfárkodunk, amikor testünket használjuk. Sáfárkodjunk jól vele.

Azt az éltet vágyom élni

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.

Jutalom

A

zzal zárult az előző fejezet, hogy Gileád vénei és azt kérdezgették ki az a férfi, aki megkezdi a  harcot Ammón ellen? Ki a férfi? Mert ilyenkor derül ki, hogy ki az igazi férfi, ki az igazi ember. Mert beszélni könnyű, de a baj mutatja meg mit is érünk. Gileád vénei nem merik vásárra vinni a bőrüket, ők a biztonságot keresik. Kiderül, hogy a megvetett, lenézett, hátrányos helyzetbe kényszerített személy bizonyul majd férfinek. Isten őt választotta, mert az Úr mindig szívünk állapotát és a bennünk levő készséget nézi (Bír 11,1-28).

Milyen kétszínű az ember, amikor segítségre van szüksége, már nem számít, hogy Jefte parázna nőtől született.  Korábban kirekesztik, most őt küldik, az ő élete nem számít, és Jefte nem sértődik meg. Csodálatos, hogy nem utasítja el őket, hanem kész segíteni. Tudunk-e sértődés és harag nélkül azokhoz is odafordulni, akik bántottak, rosszat akartak, vagy rosszat beszéltek rólunk?  Jefte azért képes félretenni sérelmeit, mert élő kapcsolatban van az Úrral. Ezt is megbeszéli Vele. Igazi emberré az Úrral való kapcsolat által válunk. Jefte tudott és akart beszélgetni az Úrral. Azt látjuk, hogy mindent elmondott Neki. Fontos, hogy megtanuljuk, mindent el lehet mondani az Úrnak. A Vele való állandó beszélgetés a kapcsolat alapja. Ugyanígy fontos, hogy a férj és feleség is mindent meg tudjanak beszélni, illetve a gyermekek és a szülők is mindig beszéljék meg dolgaikat.

Jefte Ammónnal békésen szeretné megoldani a problémákat. Bizonyságtételében elmondja, hogy ezt a területet Istentől kapták ajándékba. Békésen akarja rendezni ezt az ügyet, de ez nem jelenti azt, hogy a béke érdekében mindent megtesz, vagy feladja az Istentől való területet és jogait. Mi is mindig ragaszkodjunk Isten akaratához.

Az Ammóniakkal szemben is rábízza magát Istenre és hagyja, hogy az Úr döntsön majd közöttük. Nem fél Istenre hagyatkozni, mert ismeri Őt. Aki ismeri az Urat, az mer Rá hagyatkozni.

Pál Isten munkatársaként látja magát (1Kor 3,9-15). Tudja, hogy a gyülekezet az Úré, Isten bevonta őt a munkába, de nem az övé a közösség. Isten országa munkásai lehetünk, mert Urunk ránk bízza a vetőmagot, a mi feladatunk, hogy elhintsük a szívekbe az Igét, ami által majd az Úr munkálkodik. Ő az, Aki új életet támaszt bennünk, Ő az, Aki a bűnös szívet újjá formálja.

Azt is felismeri az apostol, hogy nemcsak új életet kapunk a megtéréskor, hanem új feladatot is. Isten bevonja övéit országa építésébe. Ránk meri bízni az evangéliumot. Csodálatos, hogy bízik bennünk, annak ellenére, hogy korábban annyi mindenben kudarcot vallottunk. Ő nem zavar el, nem mondja, hogy nem lehet rád bízni semmit. Hanem inkább megbíz új feladattal, és azt mondja, ne félj! Ne félj, mert én veled megyek. Ilyen ígéret és bátorítás után ne adjuk fel, amit ránk bízott az Úr, hanem menjünk bátran előre Vele, mert mi nem a meghátrálás emberei vagyunk.

Isten országában folyamatos az élet a munka. Nem velünk kezdődik és nem is velünk ér véget. Az apostol tudja, hogy más kezdi el és más folytatja tovább. Nekünk is meg kell tanulni átadni az utánunk következőknek azt, amit mi kezdtünk el.

Az új élet, a gyülekezet alapja Jézus Krisztus, csak rá épülve lesz szilárd a hitünk az életünk. Az alapra azonban építeni kell, de nem mindegy, hogy mit építünk rá. Fontos, hogy kell építeni, tehát nem elég hitre jutni, hanem növekedni, előbbre jutni kell benne. Arról is beszél az apostol, hogy a munkánk, tehát amit hitben elvégeztünk, felépítettünk megpróbáltatok. Tehát nem az a lényeg, hogy valamit csináljunk, hanem amit teszünk, annak a tartalma a minősége a lényeg. Aki minőségi életet él, Krisztus a minőség, az jutalmat kap. Az Atya értékeli gyermekei munkáját. Csodálatos Urunk van. Úgy éljünk, szolgáljunk, hogy jutalmat kapjunk.

 Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4.                   Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.

Van növekedés

E

gymás után két bíráról olvasunk, csak annyit tudunk róluk, hogy fölkeltek Izráel megszabadítására, illetve ítélték Izráelt (Bír 10,1-18). Ebből kitűnik, hogy az Úr gyermeke mindig figyel felfelé, és amikor az Úr szólítja, mozdul. Fel kell kelni a szabadításra, mozdulni kell, mert egyébként az ellenség uralkodik felettünk. Isten elhív, és velem van, de nekem kell felkelni és harcolni a bűn a szenvedélyek ellen. Sok ember szól, ha valamit igazságtalannak vél. Sokan mozdulnak meg, amikor úgy gondolják, jogaik sérelmet szenvednek. Mi felkelünk-e amikor látjuk a gonosz folyamként való áradását. A gonoszság egyre jobban terjed, az Ige által bűnnek mondott tettek és életvitel egyre elfogadottabbá válik, merünk-e szólni ellene? Ez a két bíra megmozdult, készek voltak harcolni Isten országáért, az ország rendjéért.

A bírák halála és a hosszabb békés időszak után ismét elhagyták az Urat. Talán nem is tudatos volt ez, hanem a békét rosszul használták fel. Nem a hitbeli, a belső erősödést helyezték az első helyre. Nem az Úrral való szorosabb kapcsolaton munkálkodtak, nem is az Igének való engedelmességben növekedtek, hanem a körülöttük élő népekkel kezdték kiépíteni a kapcsolatot. Egyre jobb viszonyba kerültek velük és így lassan átvették bálványaikat, hitüket, élet gyakorlatukat is. Hogyan történhetett ez meg? A világ, ha csak egy kis résnyire nyitjuk is ajtónkat betódul rajta. Eláraszt minket e világ istene a maga látványvilágával. Felkínálja számunkra a maga életmódját, elhiteti, hogy ez a fejlődés, és Isten népe lépre megy.

Azonban ezt Isten nem fejlődésnek látja, hanem gonoszságnak. Az Úr úgy ítéli meg, hogy övéi bűnben élnek. Van-e ebből kiút? Van! Hogyan? Bűnbánat által. Úgy, hogy végre nem beszélünk mellé, és a bűnt bűnnek nevezzük. Amíg nem mondom ki, vétkeztem ellened, nincs szabadulás, nincs újrakezdés. Késztessen hálára minket, hogy még mindig lehet kiáltani. Hányszor éltünk már ezzel a lehetőséggel, és tapasztaltuk meg az Úr segítségét, és aztán újra elhagytuk Őt. Isten azonban újra megengedi, hogy Hozzá kiáltsunk.

Amikor Isten megunja ezt az állandó visszaesést, majd nyavalygást, kérik, hogy még egyszer szabadítsa meg őket és az Úr szíve megesett rajtuk. A szabadítás megtörténte előtt elvetik maguktól az idegen isteneket, ezáltal fejezik ki, hogy komolyan megtérnek, igazán újat akarnak kezdeni. Így kell nekünk is kidobni mindazt, ami bűn, mert csak ez teszi komollyá elhatározásunkat. A szabadítás egyben mindig nemet is jelent az addigi életünkre, bálványainkra.

Pál elmondja a korinthusiaknak, hogy a keresztyén élet növekedés (1Kor 3,1-8). Csecsemőként kezdjük, és napról-napra növekedünk. Vagy legalábbis ez volna a természetes. Táplálkozunk az Igével és növekedünk a hitben, a krisztusi életben. Ezek a keresztyének nehezményezték, hogy Pál gyermeki szinten beszélt velük, de ő látja, hogy akkor csak a tejet voltak képesek befogadni. Az apostol figyelembe veszi a gyülekezet lelki állapotát és ahhoz szabja a tanítást.

Azonban a levélírásakor is kiskorúaknak látja őket. Már lelkieknek, felnőtteknek kellene lenniük, de mivel a test uralkodik felettük, még kiskorúak. Vajon ránk mit mondana Pál, sok évtizedes bibliaolvasás és igehallgatás után? Mondhatná-e hogy felnőttek vagyunk? Sajnos ránk is azt kellene mondania, hogy a Krisztusban kiskorúak vagyunk. Amíg emberi módon, a nem megtért ember módjára viselkedünk különféle élethelyzetekben, addig nem mondhatjuk, hogy felnőttek vagyunk. Már krisztusian kellene viselkednünk, az Ő indulatának kellene bennünk lenni. De így van-e?

Isten azonban ma is ad növekedést, nem szükséges megrekednünk a fejlődésben. Ehhez az szükséges, hogy ne emberekhez, hanem egyedül az Úrhoz kötődjünk. Mert általa születtünk újjá, és csak általa válhatunk erős krisztusi személyiséggé is.

Aki értem megnyíltál

1.  

Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó, örök Kőszál!

Az a víz s a drága vér,

Melyet ontál bűnömér’,

Gyógyír légyen lelkemnek,

Bűntől s vádtól mentsen meg!

2.  

Törvényednek eleget

Bűnös ember nem tehet.

Buzgóságom égne bár,

S folyna könnyem, mint az ár;

Elégtételt az nem ad,

Csak Te válthatsz meg magad.

3.  

Jövök, semmit nem hozva,

Keresztedbe fogódzva,

Meztelen, hogy felruházz,

Árván, bízva, hogy megszánsz.

Nem hagy a bűn pihenést,

Mosd le, ó, mert megemészt!

4.  

Ha bevégzem életem,

És lezárul már szemem,

Ismeretlen bár az út,

Lelkem Hozzád, mennybe jut.

Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó, örök Kőszál!

Isten áldásával.

Ismerjük meg Isten ajándékait

A

 kilencedik fejezet elég nyomasztó történetet tartalmaz, talán nem is szívesen olvassuk, vagy kérdezgetjük: Miért van ez benne a Bibliában? Úgy látom, azért maradtak ránk ezek az események, hogy általuk szembesüljünk magunkkal, ebből megláthatjuk, hogy ilyen az ember, és valóban szükségünk van újjászületésre (Bír 9,1-57).

Megláthatjuk, hogy életformánknak, döntéseinknek gyermekeink életében is megvannak a következményei. A bűn másod és harmadízig is érezteti hatását. Gedeon nem az Úrra figyelt a női nemhez való kapcsolatát illetően, ösztönei vezették és ennek meg is lesz a következménye. Abimelek már nem úgy gondolkodik, mint Gedeon, számára nem Isten Izráel királya, hanem ő akar fölöttük uralkodni. Mivel nem ismeri Istent, sem az Úr számára készített akaratát, ezért csak saját akaratának minden áron való keresztül vitelére koncentrál. Nem érdekli Abiméleket a másik ember, nem fontos mivel jár mindez mások számára, csak a saját akarata megvalósítására koncentrál. Ez az önzés gyakran ott van mibennünk is, csak a jogainkra figyelünk, csak azt nézzük, mi jár nekünk, de nem törődünk azzal, hogy az mibe kerül családunk, a másik ember számára.

Abimélek azzal sem volt tisztában, hogy milyen indulatok rejtőznek benne, tehát magát sem ismerte. Most döbben rá, hogy milyen brutálissá is válik. Isten nélkül minden gonosz kitelik tőlünk. Egyedül az Ige képes arra, hogy feltárja előttünk lényünk igazi arculatát, és csak az Úr Jézusnak van hatalma ezt megváltoztatni. Az Úr nélkül életünk sok nyomorúságot okoz magunknak és környezetünknek egyaránt.

Azonban Isten kegyelme, mentő szeretete most is jelen van. Gedeon legkisebb fiát megmenti a brutalitás elől és általa kijelenti, Abimélek tetteinek rá és Sikem lakóira való következményeit. Mert Sikem polgáraira is hatása lesz annak, ahogyan döntöttek, Isten számon kéri hűtlenségüket. Mennyi vér, mennyi könny hullik, azért mert nem az Úrra figyelnek. Jó tudnunk, hogy bűnös életünkért Jézus fizette ki az árt. Már nem nekünk kell megfizetni. Aki látja bűneit és őszinte bűnbánattal kéri az Atya bocsánatát, az Úr Jézus keresztjéért átélheti a kegyelmet. 

Amint ebben a történetben látunk egy erős tornyot, ami védelmet jelentett az odamenekülőknek Abimelekkel szemben, úgy készített Isten is erős tornyot a számunkra. A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk: „Erős torony az ÚR neve, oda fut az igaz, és védelmet talál” (Péld 18,9). Ma is mindennemű megpróbáltatásban, bajban, küzdelemben meneküljünk ebbe a toronyba. Ott átéljük az oltalmat, feltöltődünk erővel és új látással. Az Úr neve ma is oltalom.

Pál apostol örömmel írja, hogy Isten bölcsességét hirdeti. Arról tesz bizonyságot, amit Isten készített az Őt szeretőknek (1Kor 2,6-16). Ő maga is megtapasztalta, kegyelmet készített Isten a számára, Jézus Krisztusban. Csodálatos, hogy van kegyelem, és általa beléphetünk Isten országába, amelynek minden gazdagsága megnyílik előttünk. Az Atya kegyelmét és áldását Jézusban adja nekünk, de mindez csak a bűnbánó szív előtt tárul fel. Aki nem látja meg bűnös, kegyelemre szoruló voltát, az Jézusra sem tart igényt. Ezért feszítettük meg. Azonban az élet azt bizonyítja, hogy Jézus nélkül nem boldogulunk.

Aki átéli bűnei bocsánatát, Isten Lelke ajándékát kapja, úgy, amint a háromezer is az első pünkösd alkalmával. A Lélek átformálja szívünket és Isten ajándékainak a megismerésére ösztönöz. Akiben Isten Lelke van az arra törekszik, hogy minél jobban megismerje az Urat, minél jobban értse Isten Igéjét.  Isten Lelke nem a világ javainak megismerésében mélyít el, hanem az Úr megismerésében. Egyre inkább vágyunk az Úrral lenni, Neki engedelmeskedni. Isten ajándékát csak az Igéből ismerjük meg, a Szentlélek segít  a megismerésében.

 Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1.                   Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2.                   Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3.                   Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4.                   Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.

A keresztről szóló beszéd

A

 nép fölötti uralkodást elutasította Gedeon, de újabb kísértéssel kell szembenéznie (Bír 8,24-35). Az ellenség nyomban ott terem, és ha az egyik próbában győztünk, másik lehetőséget keres. A gonosz fáradhatatlanul munkálkodik, mert azt akarja, hogy ne az Úr legyen a középpontban, ne Neki legyünk hálásak. Mindig az emberi eszközre tereli a sátán a figyelmet. Ezért ébernek kell mindig lenni, hogy ellenállhassunk az ördögnek.

Az újabb kísértés akkor bukkan fel, amikor elkéri a zsákmányolt ékszereket; nem tudott ellenállni a csábításnak, ha király nem is lesz, de valami kis emlékeztetőt állíttat a győzelem alkalmából. Elsőre talán nem is gondoljuk mindezt jelentős eseménynek, mi rossz van abból, ha megörökíti a győzelmet? Azonban az éfód, amit készít, nem a Mózes könyvében említett főpapi kellék, hanem istenforma. Nem bálvány ez, hanem az Urat ábrázolja ki, és ezzel a tízparancsolatot szegi meg, Isten akaratával helyezkedik szembe (2Móz 20,4-6).

Mivel az éfódot Ofrában, tehát a szülőfalujában állította fel, emlékhelyként is szolgált. Mégis úgy gondolta, tudja meg mindenki, hogy ezt a nagy győzelmet ő aratta. Emlékezzenek mindenkor Ofra szülöttére. De ez éfód jóslásra is szolgált, így azután jövedelemforrásként is használták. Már nem az Úrtól várták életük irányítását, nem Őreá figyeltek, hanem a sorsra. Mindez csapda lett Izráel számára. Amikor csak egy kevéskét is magunknak tulajdonítunk az Úr által aratott győzelemből, elbukunk. Nagy kísértés ma is, hogy mi is akarunk lenni valakik, hogy szerepeljen a nevünk, és mindenki megtudja, hogy mi is ott voltunk, nekünk is van valami közünk ahhoz az épülethez, munkához vagy eseményhez. Mindenben mindenkor az Úrnak adjunk dicsőséget, mert övé a tisztelet és a hálaadás.

Az Úr ezzel a győzelemmel hosszútávú békét adott népe számára. Ezzel lehetővé tette Izráel megerősödését. Előjöhettek a barlangokból, örülhettek a termésnek, növekedhettek hitben és gazdaságilag is. Azonban Gedon halála után elfelejtették az Urat, nem Benne bíztak, hanem az egyik helyi istenséggel kötöttek szövetséget. Be akarták magukat biztosítani. Ami a számukra helyes lépés, az Isten előtt hűtlenség.  Jó vigyázni, mert az ellenség könnyen elbuktathat, amennyiben nem az Úrnak hálás a szívünk és az életünk.

Pál hatalmas tudással rendelkezett, mégis elhatározta, hogy nem az ismeretére, saját bölcsességére épít, hanem egyedül az evangéliumra (1Kor 2,1-5). Számára egyedül az Úr Jézus a lényeges, hiszen maga is tapasztalta élete megváltozását. Tudta, hogy igazi változást csakis Jézus képes az emberben véghezvinni. Neki van hatalma arra, hogy szívünket újjá formálja. Ha ez nem történik meg, minden változás csak formalitás. Ha az ember nem változik, akkor az élet minősége sem változik, mert a minőséget nem a körülmények, hanem szívünk tartalma adja. Így mi is a belső változásra vágyakozzunk, ezt kérjük Urunktól, mert az újjászületett szív képes a környezetre is pozitív hatást kifejteni.

Pál elhatározta, hogy csak Jézus Krisztusról akar tudni köztük. Meglátjuk, hogy fontos az elhatározás, fontos, mire akarok gondolni, miről akarok beszélni, kihez ragaszkodom. El lehet határozni, hogy az Úr akaratához és nem a többséghez igazodunk. Lényeges, hogy elhatározzam, én az Úr Jézus szavaihoz tartom magam egész nap. Ha van elhatározás, ha látom az irányt,  amerre menni kívánok, akkor az Úr képessé tesz, hogy végig hű maradjak. Tehát a tanítvány elhatározhatja, hogy ha mindenki iszik körülötte, ő akkor sem fog, nem gyújt rá, vagy nem használja azt a szókincset, amit a társai, nem úgy szórakozik, mint ők, és becsületes lesz minden útján. Ha így teszünk, az Úr velünk lesz, megerősít, és képessé tesz, hogy kitartsunk elhatározásunk mellett.

Jézusról is, mint megfeszítettről beszél az apostol, tehát a keresztet helyezi a középpontba, hiszen az Úr ott fizette ki bűneinket. A kereszt mindig a bűneimről beszél, azt mondja, hogy az az én helyem, de Jézus cserélt velem, helyettem ment a Golgotára, hogy én szabad legyek és éljek.

Mivel Pál mindig a keresztre nézett, így beszédeiben Isten Lelke volt jelen, és erő áradt belőlük. Az igehirdetés nem csupán beszéd, hanem Isten erejének a csatornája. Olyan a bizonyságtétel, mint a villanyvezeték, amely továbbítja az áramot. Nem a vezeték az erő, hanem csak továbbítja azt. Így Isten is a maga életformáló erejét, szabadítását az igehirdetés által juttatja el a szívünkbe. Isten az Ige által fejti ki hatását a világban.

Légy éber reggel

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.

Próbák alatt

T

etteinknek következményei vannak, mivel felelősek vagyunk azért, ahogyan élünk (Bír 8,13-23). Isten számon kéri döntéseinket, cselekedeteinket, különösen az Igéhez, az Úr Jézushoz kapcsolódó magatartásunkat. Gedeon Izráel elhívott és a Lélek által felkent vezetője volt Izráelnek. Bíra, vagyis hivatalos személy volt, aki segítségüket kérte, de ők nem segítettek. Nem vették ki részüket a harcból. Csak az lett volna a feladatuk, hogy ellássák Gedeon embereit, mégsem tették meg. Miért? Nem bíztak Gedeonban, és nem bíztak Izráel Istenében sem.

Mivel nem bíztak az Úrban, úgy gondolták vereséget szenved Gedeon és akkor ők veszélybe kerülnek, hiszen a vesztest támogatták. Féltették a jövőjüket. Féltek, hogy mi lesz, ha kiderül a vesztes oldalán álltak. Hányszor tartjuk mi is szem előtt saját érdekünket, arra figyelünk mi lesz ha kiderül, mi Krisztuséi vagyunk.

Azonban ne felejtsük el, ezeknek az embereknek kötelességük lett volna segíteni, hisz ők is Izráelhez tartoztak, a szabadítás gyümölcseit ők is élvezték. Isten népe harcaiban nekünk is kötelességünk részt venni. Ne csak a gyümölcsöket élvezzük, hanem vállaljuk a gonosz elleni harcból a ránk eső részt. Másrészt a hivatalos személynek engedelmeskedni kell, ma is következményei vannak, ha nem teszünk eleget a hivatalos személy felszólításának.

A győzelem után próba következik. Ne gondoljuk, ha az egyik feladatból győztesen kerülünk ki, már minden rendben van. Gyakran a hétköznapi élet során kell szembenéznünk a legnagyobb próbákkal. Gedeon számára a nép elismerése jelentette a kihívást. Királlyá akarják tenni, azonban ő ezt elutasítja. Világosan látja, hogy Isten népének az Úr a királya. Csak Ő uralkodhat népe fölött. Ez nem könnyű helyzet, hiszen megbecsülést, hálát fejez ki, de ő ellen áll a kísértésnek. Minket is gyakran ilyen helyzetekkel támad a kísértő, olyan pozíciót kínál, olyan anyagi előnyöket, ami nem minket illet. El tudjuk-e utasítani? Gedeon tud nemet mondani! Nem úgy gondolkodik, mivel felkínálták ezt a tisztséget biztosan Isten így akarja. Nem minden Isten akarata, ami lehetővé válik számunkra, vagy aminek megnyílik a kapuja előttünk. Gedeon a Lélek által betöltött ember, ezért jól látja  hol a helye, ezért jól tud dönteni. Az Úrra figyelve dönthetünk mi is helyesen.

Isten másképp gondolkodik, mint mi. Már Gedeon történetében láttuk, hogy nem az emberi tulajdonságokra fektette a hangsúlyt, nem olyan szempontok alapján választotta ki szolgáját, mint ahogy mi szoktuk. Ne a külső szempontok, hanem a belső értékek jöttek számításba. Így van ez az újszövetségi nép között is. Az Úr az engedelmességre teszi a hangsúlyt. Aki meghallja hívó szavát és követi Jézust, új életet nyer. Jézus sem a műveltség, a végzettség, társadalmi helyzet alapján hívta el tanítványait, hanem az egyszerű emberek közül. Azok lettek a tanítványok, akiknek maguknak is segítségre, formálásra volt szükségük. Olyanokat hívott, akik magukat alkalmatlannak tartották és emberi szempontok alapján azok is voltak.  A tizenkét tanítvány közül nem sokat választottak volna a farizeusok, a vezetők a maguk tanítványai közé. Ma sem őket választanák.

Így van ez ma is, az Úr azokat választja, akik kegyelemre szorulnak, akik alázattal segítségül hívják, mert maguk csődbe jutottak. Az Úr bemutatja, hogy Ő azokkal is tud kezdeni, akikről mások lemondanak, képes nagy dolgokat véghezvinni általuk. Így vesz minket is kézbe, ne alkalmasságunkra tekintsünk, hanem engedjük, hogy formáljon minket és azzá tegyen, akinek látni szeretne. Nem képességeink miatt, kiválóságunkért, hanem kegyelemből hív, azért mert terve van velünk. Legyen hát hálás az életünk, és ne feledjük, hogy mindenkor csak az Úrral dicsekedhetünk. Az Ő kegyelme, hogy még élünk és az Ő munkája az, amik vagyunk, az Ő érdeme ahová eljutottunk.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí -vó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!

6.                   Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.

Isten ereje

I

sten csodálatos győzelemmel ajándékozta meg Gedeont és általa Izráelt. A háromszáz ember elégségesnek bizonyult az Úr kezében (Bír 8,1-12). Mert Isten a kevés által is tud eredményt elérni. Isten országában nem a létszámon, a mennyiségen, hanem a minőségen, az erőn van a hangsúly. Az Úr Jézus is beszél a kicsi mustármag hatásáról, ilyen az Isten országa. Jelentéktelennek tűnik, de nagyon hatékony. Ma is ennek az országnak a hatékonyságával induljunk. Ne ijedjünk meg az óriásnak tűnő feladatoktól, az embert próbáló helyzetektől, mert Isten országa egy győztes ország. A győzelem feltétele az Úr akaratához való igazodás, az engedelmesség.

A győzelmet követően Gedeonnak szembe kell nézni az Efraimiak féltékenységével. Gedeon győzött az ellenség fölött, ők pedig sérelmezik, hogy nem vonták be őket a harcba. Az Eframiak nem tudnak örülni a szabadításnak. Annak kéne örülni, és felajánlani a további segítséget. Gedeon azonban nagy alázatot tanúsít. A győzelemtől nem mámorosodott meg, tudja, hogy ez az Úr műve. Azzal is tisztában van, hogy a teljes győzelemre a többi törzs segítségére is szükség van, így őket bevonja. Az alázatos szív, a másik munkájának az elismerése segít az együtt munkálkodásban, a békés életben. Gedeon tudta, hogy szükség van az Efraimiakra is. Mert Isten mindenkinek más feladatot ad, nekünk kell ezt felismerni és zúgolódás elfogadni.

Érdekes, hogy az egyik törzs azért sértődik meg, mert nem hívta őket az elején Gedeon, a ezeknek a városoknak a lakói pedig azt sérelmezik, hogy segítséget kérnek tőlük. Pedig az ellenséggel szemben Isten minden gyermekének harcolnia kell a maga lehetőségei szerint. Kötelességük lett volna segíteni Gedeon embereit, hiszen a szabadítás gyümölcseit ők is élvezik. Ezek azt akarják, hogy mások végezzék el a piszkos munkát, de övék legyen annak minden haszna. A harcból mindenkinek ki kell venni a maga részét. Ugyanígy az életből is. Nem lehet, hogy a család egy része dolgozik egy másik része, pedig csak él a többiből. Van, aki termel és van, aki csak fogyaszt. Ez nem Isten országának a rendje, aki fogyasztani akar, annak termelnie is kell.

Még annyit ehhez az Igéhez, hogy a keleti népek elmenekült katonái egy idő után biztonságban érezték magukat, úgy gondolták, oda nem megy utánuk Gedeon, de tévedtek, és mivel nem számítottak már támadásra, teljes győzelmet arattak az izráeliták. Korunk embere is biztonságban érzi magát, de Isten gyermekeinek szem előtt kell tartania, hogy amikor mindenki azt gondolja, béke és biztonság, akkor jön el a pusztulás.

Pál apostol tovább folytatja a problémamegoldást, és rámutat, hogy Isten másképp gondolkodik (1Kor 1,18-25). Ő nem különféle elméletek elfogadása által ad segítséget, hanem az Ő ereje a kereszten mutatkozik meg. Isten akkor erős, amikor erőtlenné lesz a kereszten, mert ott győzte le a bűnt. Ma is a keresztről szóló beszéd által munkálkodik, az igehirdetés a fegyvere. Ahol az Ige bejut a szívbe, mint jó termőtalajba, ott meg lesz az eredménye. Csak egyedül az igehirdetés, és nem emberi beszédek, vagy más praktikák által van a megtartatás.

Amit az emberek lenéznek, Isten azt becsüli meg, azáltal kínálja az orvosságot betegségeinkre. Isten orvossága az Ige, boldog, aki él vele. Becsüljük meg ezt a gyógymódot, becsüljük meg a Isten Igéjét, mert azon keresztül jut Isten ereje az életünkbe.

Gyakran úgy gondoljuk, különféle modern eszközöket kell felhasználni a lelkek megmentése érdekében, és most azt látjuk, hogy Isten hatóanyaga az Igében van, vegyük komolyan, és higgyük, hogy ma is ez egyedüli jó megoldás, az igazi segítség.

Az Isten a mi reménységünk

1. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.

2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a sebes szélvésszel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/: Az ő szép tiszta folyásával Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:

3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti, Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok országok feltámadnak, De az ő haragos szava Mind e földet elolvasztja.

4. De az Isten minden időben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene oltalmunk, A Zebaóth erős várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda dolgait hatalmának, Ki mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét!

5.                   E földön széjjel nagy hadakat, Ő megcsendesít háborúkat, Ívet, kopjákat megrontat, Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan halljátok, :/: Hogy erős Istenetek vagyok, És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon!

Isten áldásával.

Az Úrért

G

edeon amikor meghallotta az ellenséges katona álmát és annak magyarázatát, leborult imádkozni (Bír 7,15-25). Az álomból világossá vált számára, hogy az Úr a kezükbe adta Midjánt. Gedeon első reakciója az imádkozás. Azonnal leborul az Úr előtt és hálát ad Neki. Addig nem megy tovább, amíg meg nem köszöni Istennek ez az ígéretet, és a bátorítást. Amikor megértjük Isten tervét így reagálunk-e, ahogyan tette azt Gedeon? Tudunk-e leborulni és hálát adni?

Az Úr előtt való csöndben Gedeon megérti Isten akaratát. Megbeszéli az Úrral a haditervet, és amikor visszamegy a táborba, már tudja, mit kell tenniük. A maroknyi sereg az Úrral indul a harcba. Mi is beszéljük meg az Úrral a haditervet. Az előttünk álló napot is meglehet beszélni az Úrral, hogy valóban jól használjuk azt fel, hogy ne a saját terveinket, hanem az Övét valósítsuk meg. Az idő jó beosztásának a titka is ebben rejlik. Ha az Úr elé megyünk és megbeszéljük Vele a napunkat, vagyis meglátjuk mi az, amit igazán el kell végezni, meg kell tenni, akkor jól töltjük ki a napot, több időnk marad egymásra is.

Amikor Gedeon beér a táborba, azonnal mozgósítja embereit, világosan látja mit kell tenni és eszerint cselekszik. Azonnal támadásba lendülnek, tehát nem várják meg a reggelt, hanem még éjjel indulnak. Senki nem zúgolódik, senki nem mondja, még pihenni szeretne, hanem indulnak végrehajtani az Úr tervét. Az Úr a váratlan támadást, a meglepetés erejét is felhasználja. A gyors és váratlan akció megzavarja az ellenséget. Ezt azonban akkor érik el, ha lemondanak a saját kényelmükről és készek azonnal harcba indulni.

Ha nekünk mondta volna el Gedeon a haditervet és bemutatta volna fegyvereit, bizonyára lebeszéltük volna a támadásról. Fáklyával, korsóval és kürttel nem lehet háborúzni, oda más fegyverekre van szükség. Azonban Gedeon hitte, hogy ezek a megfelelő eszközök, és Isten így ad győzelmet a számukra. Mi bízunk-e a magunk fegyvereiben, az imádságban és az Igében? Hisszük-e, hogy ezekkel lehet győzelmet aratni a a világ és a bűn felett? Megkísérti Isten gyermekeit, hogy ők is a világ fegyvereivel akarnak harcba szállni, azonban az egyház mindig csak az Úrban eredményes. Ha kilép az Úrból, ha nem Rá támaszkodik, elveszti a csatát.

A harci kiáltás sorrendjére is érdemes figyelnünk. Az Úrért és Gedeonért! Az első helyre Istent teszi Gedeon, nem ő van a középpontban, hanem az Úr. Őérte induljanak harcba. Számunkra is ez lehet mindig a jelszó, az Úrért. Mindig érte induljunk harcba, vagyis az legyen a fontos, hogy az Úr neve megdicsőíttessék.

Egy ilyen nagy és szervezett hadsereg egysége is megbontható, de ehhez fegyelemre és engedelmességre van szükség. A háromszáz ember hallgat Gedeon parancsaira. Az engedelmesség hit által győzelemre vezet. Hitték, hogy az Úr cselekedni fog, és Neki van lehetősége megzavarni az ellenséget. Akik egymás ellen fordulnak, legyőzhetővé válnak. Amikor Isten gyermekei is a gonosz helyett egymás ellen fordulnak, legyőzhetővé válnak. Ma a keresztyének gyakran egymással vannak elfoglalva, azt gondolják, egymás ellen kell harcolniuk, de ezáltal az ellenséget hozzák helyzetbe. Az egymással harcoló tanítványokkal könnyű dolga van az ellenségnek.

A korinthusi gyülekezetben vannak problémák, azért is írta a levelet Pál, hogy ezeket a problémákat segítsen megoldani. Tehát problémák vannak már az első keresztyének közt is, de ezekkel szembemernek nézni és keresik a megoldást. Nem kell félnünk a problémáktól, mert azok azért vannak, hogy megoldjuk őket. Itt azt látjuk, hogy Pál is szembe mer velük nézni, mer róluk beszélni.

Fontos az is, hogy a gyülekezet nem mástól, hanem az apostoltól várja a segítséget. Nem mindegy hová fordulunk saját és dolgainkkal és a gyülekezet problémáival, számunkra mindig az Úrnál van a megoldás.

Az is lényeges, hogy Pál nem esik kétségbe, amikor megtudja, hogy gondok vannak Korinthusban. Tisztában van vele, hogy ennek a közösségnek még növekedni kell a Krisztusban, és ahogy növekszik bennük az Úr jelenléte, úgy formálódik át a gondolkodásuk és életük is.

Pál őszintén feltárja a problémákat is, hiszen a gyógyulásra csak akkor van esély, ha világosan látjuk mi a baj. A gyógyuláshoz szükséges a diagnózis.

A fő gond, hogy már nem Jézushoz kötődnek, hanem a különféle igehirdetőkhöz. A náluk megfordult munkások köré csoportosultak. Ez mindig nagy veszély, ma is fennáll, hogy népszerű és hatásos igehirdetőkért megyünk az alkalomra és nem magáért az Igéért, az Úrért.

Pál világosan látja a maga küldetését, tisztában van a feladatával, azzal, amit rábízott az Úr. Az ő feladata az evangélium hirdetése, és ő ehhez minden körülmények között ragaszkodik. Számunkra is lehetséges felismerni Urunk személyre szabott akaratát. Amikor már tudjuk, mire vagyunk elhíva, mi az, amit nekünk kell tenni, ragaszkodjunk is hozzá. Hiszen nem kell mindenkinek minden szolgálathoz érteni, minden feladatot elvégezni, csak azt, amivel megbíz az Úr.

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt leszünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4.                   Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk.

Isten áldásával.

Létszámcsökkentés

A

 tanítás folytatódik Gedeon számára Isten iskolájában (Bír 7,1-14). Gedeon még nem kész arra, hogy harcba szálljon Midjánnal. Nekünk is állandóan tanulnunk kell, és Isten hűségesen végzi a nevelésünket. Mindig előrébb akar vezetni a hitben és meg akar tanítani az iránta való teljes bizalomra. Azt akarja, hogy ma is teljes szívvel csak Őbenne bízzunk bármerre is visz utunk, bármivel nézzünk szembe. Soha ne feledjük, hogy mi az Ő elhívására indulunk és az Ő szava az ami irányít bennünket.

Az Úr lecsökkenti a sereg létszámát, ezáltal megtanulják, hogy ne az emberben, a fegyverekben, hanem az Úrban bízzanak, Tőle várják a szabadítást. Másrészt az Úr ez által kiveszi a szívükből a magukkal való megelégedettséget, a büszkeséget, mert egyértelmű, hogy nem Gedeon, hanem Isten az, aki a győzelmet szerzi.

Bizonyára meglepődött Gedeon, amikor Isten azt mondta, több ez a nép, ő biztosan úgy vélte, inkább kevés lesz, még több embert szeretett volna maga körül tudni. Gyakran túlbiztosítjuk magunkat, teljesen a látható forrásokra figyelünk, azok jelentik a biztonságot. Azonban az Úr megtanít a láthatatlanokra figyelni, és úgy előre menni, hogy nem az emberi biztosítékokra figyelünk.

Első körben azokat szűri ki Isten, akik félnek. Nem is gondolnánk, hogy a harcra készülők közt ilyen nagy számban vannak, akiket a félelem motivál. Ezek nem önként indulnak, hanem nem mertek nemet mondani, tudták, a behívót komolyan kell venni. Az Úrnak azonban olyan harcosokra van szüksége, akik szabadok a félelmektől és önként, szívük szeretetétől hajtva követik Őt. A ki fél, nem alkalmas a harcra.

A következő szűkítést az önuralom, a fegyelem terén végzi el Isten. Csak azok maradhatnak, akik minden körülmények közt képesek uralkodni magukon, és nem az ösztöneik vezetik őket. Bizony ismét sok ember fennakad a rostán, mert nem ismerik a fegyelmet. Nekünk is meg kell vizsgálni mennyire fegyelmezett az életünk? Tudunk-e önuralmat gyakorolni és így szolgálatra alkalmassá tenni magunkat? Sok bizonyságtételre való lehetőség a fegyelem hiánya miatt úszik el. Ezek után kész a sereg, Gedeon biztos másként gondolja, de Vele van az Úr.

Isten megerősítést ad Gedeon számára, elébe jön, és felkészíti őt az ellenséges katona álmán keresztül. Nemcsak létszámcsökkentést hajt végre az Úr, hanem meg is erősíti gyermekét és bizonyossá teszi, hogy jó úton jár. Ha továbbra is bízik Benne győzni fog. Az Úr soha nem hagyja övéit kétségek közt, hanem megerősíti hitüket, hogy bátran induljanak a harcba. Így vezet minket is a megerősödés útján, amikor kézbe vesszük az Igét és figyelünk az Úr szavára.

Pál apostol újabb levelét kezdjük ma olvasni, ez a levél egy gyülekezetnek szól (1Kor 1,1-9). Egy gyülekezetnek, amely Istené, bár helyileg Korinthusban található, de Isten tulajdona. Csodálatos, hogy az Úréi lehetünk. Ez ad biztonságot, Hozzá tartozom.

A gyülekezetre jellemző, hogy segítségül hívja az Úr nevét. Tehát nemcsak akkor hívjuk Őt, amikor nagy a baj, amikor magunk nem boldogulunk, hanem mindenkor. Azt jelenti ez, hogy soha nem indulok nélküle, mindig Hozzá fordulok, bármennyire sietős az utam, lefoglalt az időm. Azt is üzeni ezzel az apostol, hogy a tanítvány magában soha nem boldogul, mindig szüksége van az Úr segítségére, és mindenkor Hozzá is fordulhatunk.

Fontos hálát adni a kegyelemért, ahogyan Pál is teszi. Látja, hogy ez a legfontosabb, amiben részesülhetünk. Legyen ma is hála a szívünkben, hogy van kegyelem, hogy ma is odamehetünk az Úrhoz és lehet újra kezdeni. A kegyelem azt is jelenti, ha elbuktunk fel lehet állni.

A kegyelem Jézusban adatik, és lehet benne növekedni, gazdagodni. Tulajdonképpen ez a lényeg, napról-napra gazdagodjunk az Úrban, az Ő szeretetében, kegyelmében, irgalmában, megbocsátásban, szolgálatban.

Fontos még, hogy az élő tanítvány, az élő gyülekezet várja az Urat. Hogyan várja? Feddhetetlen élettel. Ne feledjük, hogy Urunk hű, és arra hívott el, hogy közösségben legyünk Jézussal, és ebben napról-napra megsegít.

Amit szívünk esdve kér

1.  

Amit szívünk esdve kér,

Földi kincsnél többet ér.

Mind mulandó és üres,

Amit a világ keres.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

2.  

Ne a test legyen urunk,

Kit követni indulunk,

Lelked szóljon csak velünk,

Mert mi Őrá figyelünk.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

3.  

Tartsd kezedbe’, hű Urunk,

Amit mondunk, gondolunk;

S míg szemünk csak Rád tekint,

Hűn igazgasd tetteink!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

4.  

Lelkedet reánk kitöltsd,

Érjen így a jó gyümölcs;

Lássa mindaz, aki él,

Életünk, hogy mit beszél.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

5.  

Ó, mi áldás, kegyelem

Benned élni szüntelen,

Eszközöd gyanánt, Uram,

Függni Tőled untalan!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

Isten áldásával.

Többet

A

 mai napon a hosszú és sok üzenettel rendelkező hatodik fejezetből emelek ki néhány gondolatot (Bír6,1-40). A Debóra és Bárák szolgálatán keresztül megtapasztalt szabadítás után negyven esztendeig békében élt Izráel. Azonban ezt az időt nem jól használták fel. Nem a hitben való megerősödés, hanem a környező népekhez való igazodás jellemezte őket. Negyven év alatt már bizonyságtevővé kellett volna válniuk. Hozzájuk kellett volna az őslakosoknak igazodni, és nem nekik hozzájuk.  Hatástalan maradt az életük. Mi is azért kapjuk a nyugodtabb időszakot, hogy a hitünkről szóló bizonyságtétel átjárja a környezetünket.

Isten megengedte, hogy bűneik következményeként egyre mélyebbre jussanak, egyre reménytelenebb helyzetbe kerüljenek. Hét év után döbbennek rá, hogy egyedül Isten tud rajtuk segíteni, ezért Hozzá kiáltanak. Számunkra is ez a megoldás, de ne várjuk meg vele, amíg teljesen megnyomorodik az életünk. Ne mi akarjuk megoldani a problémákat, hanem forduljunk Urunkhoz.

Isten válaszol népének. A válasz egy próféta személyében érkezik, aki elmondja Isten üzenetét. Azért jutottak ide, mert nem hallgattak az Úrra. Nem vették komolyan, amit Isten eddig mondott nekik. Nyomorúságainkért mi vagyunk a felelősek, azok bűneink következményei.

Ezt követően megláthatjuk, Isten miként hívja el Gedeont és készíti fel a szabadító munkára. Mert úgy, ahogy van Gedeon sem alkalmas. Senki nem úgy születik, hogy alkalmas arra, hogy Isten eszköze legyen. Mindenkinek szüksége van arra, hogy Isten Lelke által újjászülessen.

Egy a félelem rabságában élő, fiatal és jelentéktelen férfit választ ki az Úr. Bizonyára mi mást választottunk volna. Azonban Isten nem olyan szempontok alapján választ, mint mi, ezért lehetünk mi is választottak. Az angyal úgy szólítja, meg, mint erős férfi, pedig még nem az. Csodálatos, hogy Urunk már látja, azt, akik lehetünk. Ebben a megszólításban választ kap, a szívét gyötrő kérdésekre.  Gedeon úgy gondolta Isten elhagyta őket, nem törődik velük, ezért vannak kiszolgáltatott helyzetben. Azonban ez nem így van, vele van az Úr. Ahogyan később Pál apostol írja: „Az Úr közel” (Fil 4,5).

Gedeon látja alkalmatlanságát, de az Úr azt mondja, Én veled leszek. Ennél nem kell több. Ha Ő velünk, ki lehet ellenünk?  Bár így indulnánk mi a mai napnak is. Ha Ő velem, ki lehet ellenem? Megkapja a győzelem ígéretét. Ezt követően meglepődünk, mert nem mindjárt Midján ellen küldi az Úr, hanem a Baal oltárának lerombolását kéri tőle. Miért? Mert ez az alap probléma, az elnyomás csak ennek a következménye. Mindig a fő problémát kell megoldani. A bűnnel kell leszámolni. Először a saját életünket kell rendbe tenni, szívünket megtisztítani.

Gedeon akkor kezd cselekedni, amikor az Úr Lelke megszállja, tehát csak a Lélek vezetése  által kezd akcióba. Azt is meglátjuk, hogy amikor a helyzet komollyá válik kétségek gyötrik Gedeont, vajon tényleg ő általa ad-e szabadítást az Úr. Kétségeit is az Úr elé viszi, Tőle kér bizonyosságot. Isten megadja, amit kér, de a gyapjú kitétel, nem követendő példa számunkra. Minket Igéjén keresztül vezet az Úr. Nem külső jelre kell várni, hanem az Igében megerősödni. Gedeonnak világosan megmondta Isten, hogy mi a feladata, azt is kijelentette számára, hogy győzni fog. Kell ennél még több? Vegyük komolyan az Úr szavát, és ráépítve bátran induljunk a harcba.

Pál apostol tovább írja Filemonnak szóló levelét (Filem 15-25). Elmondja, hogy, mint örökkévaló értékként megy vissza Onézimosz, mert vannak ideig-óráig való, és vannak örökkévaló értékek. Mi melyiket tartjuk fontosabbnak?

Onézimusz most már rabszolgánál nagyobb, mert Isten gyermeke. Meg kell tanulni Filemonnak is meglátni és elfogadni benne a testvért. Pál úgy küldi vissza lelki gyermekét, hogy adósságát kész magára vállalni. Ebben már teljesen krisztusi magasságokban jár. Nem csupán beszél neki, hanem meg is éli számára Krisztus szeretetét és kegyelmét.

Pál tudja, hogy Filemon többet is kész megtenni, annál, amire Pál kéri. Ez fontos, tudunk-e többet is megtenni annál, amit elvárnak tőlünk? Ez már a második mérföld, az önkéntes táv, a Krisztus útja.

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4.                   Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.

Önként

N

agy győzelmet élt át Izráel népe, az Úr kezükbe adta Kánaán népét (Bír 5,1-31). Erre a győzelemre tekint most vissza Debóra és Bárák. Énekben magasztalják az Urat, hiszen tudják, hogy ajándékozta meg őket. Nem hadvezéri képességeiknek, nem a hadsereg felszereltségének, nem a katonák képzettségének, hanem Isten kegyelmének köszönthetik a diadalt.

Nemcsak ők magasztalják az urat, hanem erre bátorítják az egész népet. Meg kell tanulni, hogy minden győzelemért, a keskeny úton való előrehaladásért, Őt magasztaljuk. Debóra hálás az Úrnak, mert a nép önként kelt fel az elnyomók ellen.  Eljött az idő, amikor végre rádöbbentek, hogy ez nem természetes és nem is jó, ezért ezen változtatni kell. A felkelés első mozdulata az Úrhoz való kiáltás volt. Nem azért kiáltottak, mert valaki ezt kérte tőlük, hanem bennük ért meg. Ők maguk jutottak el oda, hogy szabadulni akarnak Kánaán hatalma alól. Ez fontos, mert mindig az a jó, ha valaki önként, tehát magától jut el oda, hogy új életet akar Jézussal kezdeni. Ehhez szükséges, az életünkkel való őszinte szembenézés, ami során a bűnt bűnnek látjuk. Legtöbbször az a probléma, hogy nem akarjuk úgy látni az életünket, mint a tékozló fiú, amikor rádöbbent, hogy azzal, ahogy eddig élt, vétkezett az ég ellen és az Atya ellen. Ezt kell felismerni és akkor teljes lesz a szabadulás.

Az is fontos ebben a részben, hogy az önként felkelés azt is jelenti, hogy készek voltak a szabadulásért harcolni is. Tehát megmozdultak, nem hagyták tovább elnyomni magukat, hanem miután az Úrhoz kiáltottak készek voltak harcba is vonulni. Isten vezetésével szembeszálltak elnyomóikkal. Számunkra is fontos, hívjuk segítségül az Urat, de magunk is vonuljunk harcba. Mert van, amit nekünk kell megtenni és azt ne Istentől várjuk. Óriási dolog, hogy ezek elindultak, hiszen a harc mindig magában rejti a sebesülés, a szenvedés és a halál lehetőségét, ennek ellenére nem hátráltak meg.

Pál apostol a fogságban sem elsősorban magára figyel, nem a szenvedéseivel van elfoglalva, hanem mások Krisztusban való növekedésért tesz meg mindent (Filem 8-14). Filemont szeretné tovább segíteni a hit útján. Ő egy rabszolgatartó tanítvány, akinek megszökött a szolgája, és nagy kárt okozott számára. Pál ezt a Filemont szólítja meg, rámutat, hogy ő nem akar tekintéllyel fellépni, mert vannak dolgok, amelyeknek a tanítvány számára magától értetődőnek kell lenni. Krisztus útján járva vannak olyan beidegződések, amelyek úgy működnek, mint a munkában a már begyakorolt mozdulatok, a kialakult rend. Van, amit tudni kell magunk tó is, anélkül, hogy valaki ezt mondaná nekünk. Ezt hangsúlyozza az apostol. Filemonnak magától is tudnia kell mi a teendő ebben az esetben. Tudnia kell, mert Krisztus számára a tekintély.

Így vannak olyan helyzetek, amelyekben nekünk is tudni kell mi a teendő. De, vajon tudjuk-e? Nem úgy vagyunk-e, hogy évtizedek után sem vagyunk még hitünkben önállóak, hanem mindig arra várunk, hogy valaki majd dönt helyettünk, valaki majd mindig megmondja, mit kell tennünk. Azonban ezt nekünk kell felismerni, a döntéseket nekünk kell meghozni, senki nem teheti meg helyettünk.

Pál a szökött rabszolga, Onézimusz érdekében jár el Filemonnál. Az apostol számára a rabszolga is ember, sőt már nem is a rabszolgát, hanem csak az embert látja. Mert Krisztusban nincs különbség. Tehát Pál a börtönben is másokkal foglalkozik, számára ott is az a fontos, hogy egy élet egyenesbe jöjjön, újjászülessen, majd rendeződjön a kapcsolata embertársával. Pál átéli, hogy a haszontalanból, hasznos személy válik az Úr kezei által. Számunkra is reménység ez az Ige, hiszen üzeni, hogy aki ma még haszontalan az Úr számára, a kegyelem által hasznossá válhat. Még egy szökött rabszolga is új emberré lehet.

Pál nagyon ügyel arra, hogy amit Filemon tesz, azt Jézusnak tegye, szeretetből és önként. Tehát nem azért, mert ezt kéri az apostol, hanem azért mert meglátja, hogy ez a helyes, ezt kéri tőle Jézus. Mindig ez a lényeg, hogy mi lássuk meg mi a helyes, és azért cselekedjünk, ne pedig azért, mert ezt várják el tőlünk.

Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved

1. Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.

2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.

3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!

4.                   Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.

Isten áldásával.