Az Úrért

G

edeon amikor meghallotta az ellenséges katona álmát és annak magyarázatát, leborult imádkozni (Bír 7,15-25). Az álomból világossá vált számára, hogy az Úr a kezükbe adta Midjánt. Gedeon első reakciója az imádkozás. Azonnal leborul az Úr előtt és hálát ad Neki. Addig nem megy tovább, amíg meg nem köszöni Istennek ez az ígéretet, és a bátorítást. Amikor megértjük Isten tervét így reagálunk-e, ahogyan tette azt Gedeon? Tudunk-e leborulni és hálát adni?

Az Úr előtt való csöndben Gedeon megérti Isten akaratát. Megbeszéli az Úrral a haditervet, és amikor visszamegy a táborba, már tudja, mit kell tenniük. A maroknyi sereg az Úrral indul a harcba. Mi is beszéljük meg az Úrral a haditervet. Az előttünk álló napot is meglehet beszélni az Úrral, hogy valóban jól használjuk azt fel, hogy ne a saját terveinket, hanem az Övét valósítsuk meg. Az idő jó beosztásának a titka is ebben rejlik. Ha az Úr elé megyünk és megbeszéljük Vele a napunkat, vagyis meglátjuk mi az, amit igazán el kell végezni, meg kell tenni, akkor jól töltjük ki a napot, több időnk marad egymásra is.

Amikor Gedeon beér a táborba, azonnal mozgósítja embereit, világosan látja mit kell tenni és eszerint cselekszik. Azonnal támadásba lendülnek, tehát nem várják meg a reggelt, hanem még éjjel indulnak. Senki nem zúgolódik, senki nem mondja, még pihenni szeretne, hanem indulnak végrehajtani az Úr tervét. Az Úr a váratlan támadást, a meglepetés erejét is felhasználja. A gyors és váratlan akció megzavarja az ellenséget. Ezt azonban akkor érik el, ha lemondanak a saját kényelmükről és készek azonnal harcba indulni.

Ha nekünk mondta volna el Gedeon a haditervet és bemutatta volna fegyvereit, bizonyára lebeszéltük volna a támadásról. Fáklyával, korsóval és kürttel nem lehet háborúzni, oda más fegyverekre van szükség. Azonban Gedeon hitte, hogy ezek a megfelelő eszközök, és Isten így ad győzelmet a számukra. Mi bízunk-e a magunk fegyvereiben, az imádságban és az Igében? Hisszük-e, hogy ezekkel lehet győzelmet aratni a a világ és a bűn felett? Megkísérti Isten gyermekeit, hogy ők is a világ fegyvereivel akarnak harcba szállni, azonban az egyház mindig csak az Úrban eredményes. Ha kilép az Úrból, ha nem Rá támaszkodik, elveszti a csatát.

A harci kiáltás sorrendjére is érdemes figyelnünk. Az Úrért és Gedeonért! Az első helyre Istent teszi Gedeon, nem ő van a középpontban, hanem az Úr. Őérte induljanak harcba. Számunkra is ez lehet mindig a jelszó, az Úrért. Mindig érte induljunk harcba, vagyis az legyen a fontos, hogy az Úr neve megdicsőíttessék.

Egy ilyen nagy és szervezett hadsereg egysége is megbontható, de ehhez fegyelemre és engedelmességre van szükség. A háromszáz ember hallgat Gedeon parancsaira. Az engedelmesség hit által győzelemre vezet. Hitték, hogy az Úr cselekedni fog, és Neki van lehetősége megzavarni az ellenséget. Akik egymás ellen fordulnak, legyőzhetővé válnak. Amikor Isten gyermekei is a gonosz helyett egymás ellen fordulnak, legyőzhetővé válnak. Ma a keresztyének gyakran egymással vannak elfoglalva, azt gondolják, egymás ellen kell harcolniuk, de ezáltal az ellenséget hozzák helyzetbe. Az egymással harcoló tanítványokkal könnyű dolga van az ellenségnek.

A korinthusi gyülekezetben vannak problémák, azért is írta a levelet Pál, hogy ezeket a problémákat segítsen megoldani. Tehát problémák vannak már az első keresztyének közt is, de ezekkel szembemernek nézni és keresik a megoldást. Nem kell félnünk a problémáktól, mert azok azért vannak, hogy megoldjuk őket. Itt azt látjuk, hogy Pál is szembe mer velük nézni, mer róluk beszélni.

Fontos az is, hogy a gyülekezet nem mástól, hanem az apostoltól várja a segítséget. Nem mindegy hová fordulunk saját és dolgainkkal és a gyülekezet problémáival, számunkra mindig az Úrnál van a megoldás.

Az is lényeges, hogy Pál nem esik kétségbe, amikor megtudja, hogy gondok vannak Korinthusban. Tisztában van vele, hogy ennek a közösségnek még növekedni kell a Krisztusban, és ahogy növekszik bennük az Úr jelenléte, úgy formálódik át a gondolkodásuk és életük is.

Pál őszintén feltárja a problémákat is, hiszen a gyógyulásra csak akkor van esély, ha világosan látjuk mi a baj. A gyógyuláshoz szükséges a diagnózis.

A fő gond, hogy már nem Jézushoz kötődnek, hanem a különféle igehirdetőkhöz. A náluk megfordult munkások köré csoportosultak. Ez mindig nagy veszély, ma is fennáll, hogy népszerű és hatásos igehirdetőkért megyünk az alkalomra és nem magáért az Igéért, az Úrért.

Pál világosan látja a maga küldetését, tisztában van a feladatával, azzal, amit rábízott az Úr. Az ő feladata az evangélium hirdetése, és ő ehhez minden körülmények között ragaszkodik. Számunkra is lehetséges felismerni Urunk személyre szabott akaratát. Amikor már tudjuk, mire vagyunk elhíva, mi az, amit nekünk kell tenni, ragaszkodjunk is hozzá. Hiszen nem kell mindenkinek minden szolgálathoz érteni, minden feladatot elvégezni, csak azt, amivel megbíz az Úr.

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt leszünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4.                   Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk.

Isten áldásával.