Jutalom

A

zzal zárult az előző fejezet, hogy Gileád vénei és azt kérdezgették ki az a férfi, aki megkezdi a  harcot Ammón ellen? Ki a férfi? Mert ilyenkor derül ki, hogy ki az igazi férfi, ki az igazi ember. Mert beszélni könnyű, de a baj mutatja meg mit is érünk. Gileád vénei nem merik vásárra vinni a bőrüket, ők a biztonságot keresik. Kiderül, hogy a megvetett, lenézett, hátrányos helyzetbe kényszerített személy bizonyul majd férfinek. Isten őt választotta, mert az Úr mindig szívünk állapotát és a bennünk levő készséget nézi (Bír 11,1-28).

Milyen kétszínű az ember, amikor segítségre van szüksége, már nem számít, hogy Jefte parázna nőtől született.  Korábban kirekesztik, most őt küldik, az ő élete nem számít, és Jefte nem sértődik meg. Csodálatos, hogy nem utasítja el őket, hanem kész segíteni. Tudunk-e sértődés és harag nélkül azokhoz is odafordulni, akik bántottak, rosszat akartak, vagy rosszat beszéltek rólunk?  Jefte azért képes félretenni sérelmeit, mert élő kapcsolatban van az Úrral. Ezt is megbeszéli Vele. Igazi emberré az Úrral való kapcsolat által válunk. Jefte tudott és akart beszélgetni az Úrral. Azt látjuk, hogy mindent elmondott Neki. Fontos, hogy megtanuljuk, mindent el lehet mondani az Úrnak. A Vele való állandó beszélgetés a kapcsolat alapja. Ugyanígy fontos, hogy a férj és feleség is mindent meg tudjanak beszélni, illetve a gyermekek és a szülők is mindig beszéljék meg dolgaikat.

Jefte Ammónnal békésen szeretné megoldani a problémákat. Bizonyságtételében elmondja, hogy ezt a területet Istentől kapták ajándékba. Békésen akarja rendezni ezt az ügyet, de ez nem jelenti azt, hogy a béke érdekében mindent megtesz, vagy feladja az Istentől való területet és jogait. Mi is mindig ragaszkodjunk Isten akaratához.

Az Ammóniakkal szemben is rábízza magát Istenre és hagyja, hogy az Úr döntsön majd közöttük. Nem fél Istenre hagyatkozni, mert ismeri Őt. Aki ismeri az Urat, az mer Rá hagyatkozni.

Pál Isten munkatársaként látja magát (1Kor 3,9-15). Tudja, hogy a gyülekezet az Úré, Isten bevonta őt a munkába, de nem az övé a közösség. Isten országa munkásai lehetünk, mert Urunk ránk bízza a vetőmagot, a mi feladatunk, hogy elhintsük a szívekbe az Igét, ami által majd az Úr munkálkodik. Ő az, Aki új életet támaszt bennünk, Ő az, Aki a bűnös szívet újjá formálja.

Azt is felismeri az apostol, hogy nemcsak új életet kapunk a megtéréskor, hanem új feladatot is. Isten bevonja övéit országa építésébe. Ránk meri bízni az evangéliumot. Csodálatos, hogy bízik bennünk, annak ellenére, hogy korábban annyi mindenben kudarcot vallottunk. Ő nem zavar el, nem mondja, hogy nem lehet rád bízni semmit. Hanem inkább megbíz új feladattal, és azt mondja, ne félj! Ne félj, mert én veled megyek. Ilyen ígéret és bátorítás után ne adjuk fel, amit ránk bízott az Úr, hanem menjünk bátran előre Vele, mert mi nem a meghátrálás emberei vagyunk.

Isten országában folyamatos az élet a munka. Nem velünk kezdődik és nem is velünk ér véget. Az apostol tudja, hogy más kezdi el és más folytatja tovább. Nekünk is meg kell tanulni átadni az utánunk következőknek azt, amit mi kezdtünk el.

Az új élet, a gyülekezet alapja Jézus Krisztus, csak rá épülve lesz szilárd a hitünk az életünk. Az alapra azonban építeni kell, de nem mindegy, hogy mit építünk rá. Fontos, hogy kell építeni, tehát nem elég hitre jutni, hanem növekedni, előbbre jutni kell benne. Arról is beszél az apostol, hogy a munkánk, tehát amit hitben elvégeztünk, felépítettünk megpróbáltatok. Tehát nem az a lényeg, hogy valamit csináljunk, hanem amit teszünk, annak a tartalma a minősége a lényeg. Aki minőségi életet él, Krisztus a minőség, az jutalmat kap. Az Atya értékeli gyermekei munkáját. Csodálatos Urunk van. Úgy éljünk, szolgáljunk, hogy jutalmat kapjunk.

 Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4.                   Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.