Az Úr az Isten

A

 gonosz soha nem örül Isten népe békességének, növekedésének, ezt látjuk most is (Józs 22,9-34). Igyekszik feszültséget szítani azok közt, akik Kánaán földjén telepedtek le és azok között, akik a Jordánon túli részen kaptak örökséget. A három törzs oltárt épített magának, és ezt a többiek félreértették. Hűtlenségnek vélték ezt a tettet. Bizony, könnyen félreértjük mi is egymást.  Mást értünk bele a tettekbe, a beszédbe, mint amit eredetileg mondani akartak. Ilyenkor fennáll a veszélye a két fél közötti eltávolodásnak, a haragnak.

Szomorú, hogy mindez az oltár miatt alakul ki, és majdnem testvéri vallásháborúvá fajul. Már Kain és Ábel is az oltár közelében nem értette meg egymást, és ragadott fegyvert Kain a testvére ellen. Mennyi vallásháború volt azóta, pedig a hit ajándékát nem azért kaptuk, hogy elválasszon minket egymástól, hanem azért, hogy közelebb hozzon az Úrhoz és a másik emberhez.

Jó a lényünk mélyébe tekinteni az Úr Igéje által, és meglátni, milyen is az első reakciónk? Ezek is elsőre mindjárt fegyverrel akarják megoldani a problémát, azt gondolják, harcolni kell testvéreik ellen. A harc soha nem megoldás. Helyette igyekezzünk megbeszélés által tisztázni a félreértéseket. Mennyi életet megmentettek az által, hogy előbb a megbeszélést választották. Így nem eltávolodtak, hanem még közelebb kerültek egymáshoz. Mennyivel kevesebb széthullott család lenne, ha a hirtelen szakítás helyett hozzáfognának megbeszélni, majd közösen megoldani a problémákat. Az Úr jelenléte által lehetséges a legnehezebb ügyeket, a félreértéseket is tisztázni. Az együtt maradt közösség erősebb és védettebb a támadásokkal szemben.

Másrészt az is fontos, hogy legyenek életünkben bizonyságok, amelyek Istenre mutatnak, amelyek az utánunk jövőknek is jelzik, Kihez tartozunk. Az Úr az Isten, hirdette az Oltár. Ezt kell hirdetni a mi életünknek is. Amikor megbékélünk egymással, amikor újrakezdünk, és Istenre hangolt életet folytatunk, az mindig bizonyságtétel a köztünk levő Úrról. A széthúzás, a szakadás mindig a gonosztól van, a megbékélés pedig Isten ajándéka. Azért küldte el a világba Jézust, hogy megbékéltessen Önmagával, és amikor ezt átéljük, egymással is meg tudunk békülni.

Akik Jézussal találkoznak, egyszer dönteniük kell (Mt 26,69-75). A sok bizonyságtétel, a csodák, amelyeket az Úr tett, döntésre indítanak. Ezt élik át a vezetők is, de nem mellette, hanem ellene döntenek. Kimondják, Jézusnak meg kell halnia. Ezzel maguk ellen döntöttek, hiszen eltávolították az Életet. Isten elküldte hozzájuk az Életet, a megoldást, ők pedig elutasítják. Ezzel a tettükkel saját pusztulásukat indították el. Közel kétezer éves hontalanság, pogromok sorozata fakad e döntés nyomán. Jézushoz való viszonyulásunk hosszú távon meghatározza életünk, családunk és akár népünk sorsát. Ahogyan Jézus felől döntünk, úgy alakul tovább az életünk. A fejlődés, a növekedés, a béke, biztonság, a jövő mind annak a függvénye, hogy igent vagy nemet mondunk az Úrra. Ha békét, biztonságot, jó életet szeretnénk gyermekeink számára, mondjunk igent Jézusra, engedjük, hogy Ő irányítsa már most az életünk. Az Ő vezetése alatt kiteljesedhetünk, és utódaink is áldottakká válhatnak, ellenkező esetben sok nyomorúsággal kell szembenéznünk. Nem magánügy, hanem közügy a hit.

Amikor Júdás szembesült tette következményével, megbánta, amit tett, de nem jó helyre ment megbánásával. Neki Jézushoz és nem a főpapokhoz kellett volna menni. Egyedül az Úr Jézus oldozhat fel bűneink alól. Az igazi megbánás azt jelenti, hogy Hozzá viszem bűneimet, Tőle kérek bocsánatot. Bárkinek ellehet mondani, amit tettünk, de a tett súlyát egyedül Jézus képes levenni rólunk, csak Ő tudja lelkünket meggyógyítani.

Júdás kimondta, hogy vétkeztem, de nem jó helyen mondta, fontos, hogy mindig Jézushoz vigyük bűnbánatunkat. Másrészt Júdásnak is Jézustól kellett volna bocsánatot kérnie, nem a vezetőktől. A gonosz rossz tanácsot adott Júdásnak, mert a vezetőkhöz küldte, akik nem törődtek vele, nekik nem számít az élet, hiszen épp a legdrágább Életet oltják ki nemsokára, hogyan is érdekelné őket akkor Júdás élete. Az elmaradt lelkigondozást a sátán végzi el, és azt susogja a fülébe, nincs remény, nincs esély, nincs bocsánat. Pedig Júdás hányszor látta, hogy Jézus megbocsátja a bűnt.

Félelmetes látni, hogy ahol mi elszalasszuk a lelkigondozást, ott megjelenik sátán, és tanácsolja a bajbajutottat. A gonosz tanácsa mindig az élettől való megválás. Azonban ez nem megoldás.

Lássuk meg, hogy van egymáshoz közünk, felelősek vagyunk egymásért, Jézus is azért jött közénk, mert fontosak vagyunk a számára. Mi már tudjuk, hogy a legmélyebb lelki válságra is van az Úr által megoldás. Ne elforduljunk a keresőtől, hanem igyekezzünk Jézus felé segíteni, mert bár mi nem tudjuk megoldani mások problémáját, de ismerjük azt, Aki így szól: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Mt 11,28-29).

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét

1. Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könynyebbítsd lelkem terhét.

2. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben; Tőled elijedett, Tudván, hogy vétkezett, Akar esni kétségben.

3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mer elődbe menni, Tőled oly igen fél. Reád nézni sem mér, Színed igen rettegi.

4. Semmije sincs pedig, mivel elődbe menjen, Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen, Nagy alázatosan, Méltó haragodban Tégedet engeszteljen.

5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? Inkább hadd dicsérjen E földön éltében Szép magasztalásokkal.

6. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, Szép könyörgésekkel béküljél szent kezéhez, Mert lám, hozzá fogad, Csak reá hagyd magad: Igen irgalmas Úr ez.

7.                   Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, Őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk őtőle. Áldott az ő neve Örökké mennyekbe’, Ki már megkegyelmeze.

Isten áldásával.