|
A
|
területek elfoglalása
után a szent sátor helyét keresték meg,
majd állították fel (Józs 18,1-28). Ezt a helyet Efraim törzsének területén,
Silóban találták meg. Miután az Úr győzelemmel ajándékozta meg őket, hálát
adnak a sátorban. A sátor Isten jelenlétét fejezi ki a számukra. Ott élik meg
az Úrral való kapcsolatot, tapasztalják meg a bűnbocsánatot és fejezik ki
hálájukat Isten felé. A nép csodaként éli meg mindazt, ami történt, hiszen a
győzelem, föld elfoglalása nem a saját képességeiknek, hanem Isten jóságának és
szeretetének köszönhető. A sátor felállításával kifejezik, számukra Isten a
középpont. Ki a mi életünk középpontja? Ki vagy mi körül zajlik az életünk. A
sátor mindenki felé hirdette, hogy mindent az Úrnak köszönhetnek, illetve, hogy
Ő irányítja Izráelt.
A terület meghódítása után maradt még hét törzs,
amelyik nem vette birtokba a maga területét. Józsué sürgeti őket a birtokba
vételre, a letelepedésre. Miért nem telepedtek már le. Talán úgy gondolták, ráérnek
még. Az is lehet továbbra is katonaként akartak szolgálni, portyázni, zsákmányt
gyűjteni, de nem akartak letelepedett életet élni. Meg szokták már ezt a fajta életformát és nem
akartak váltani, újat kezdeni. Valahol meg is felelt ez nekik. Mi is nehezen
akarunk újat kezdeni, ragaszkodunk megszokott, jól bevált szokásainkhoz, akkor
is ha az már nem tartható tovább. Jézus minket is változásra hív, de
vállaljuk-e? Akarunk-e rendszeresen változni, vagy már bemerevedtünk?
Józsué sürgeti őket, meddig vártok még? Ezek nem
látják, hogy eljött az idő a váltásra, a letelepedésre. Amíg nem volt
elfoglalva az egész ország ráértek, hiszen szükség volt minden fegyverforgató
emberre. De, most már meg kell látni, nem lehet tovább várni, mozdulni kell. Van,
amikor nincs szükség külön jelre, Isten újabb szavára, hanem az élet eseményei
nyomán kell felismerni, mi a teendő. Amit Isten egyszer kijelentett, azt ne
várjuk ismét, hanem kezdjük el tenni.
Az idő múlása döntésre hív, döntöttek már a vezetők,
és most dönt Júdás is (Mt 26,14-19). Mi sem kerülhetjük el, egyszer el kell
dönteni, hogy Jézussal, vagy nélküle éljük az életünket. Ő hívogat minket is
egy új életformára, az egyetlen és igazi útra, de nekünk kell arra rálépni és
követni Őt. Ezt más nem teheti meg helyettünk.
Azt is meg kell látni, hogy Jézust el is lehet utasítani.
Nem kötelező Őt követni, de annak meg lesz a következménye, hiszen Jézus életét
az egész teremtettség, a mindenség rendje is igazolja. Aki Őt elutasítja,
kiesik a rendből. Júdás elutasítja Jézust. Megdöbbentő ez, hisz már évek óta a
tanítványok közé tartozik. Ott él köztük, látja és hallja Jézust, de mindezek
ellenére mégis a szíve távol maradt. A lénye mélyét nem érintette meg, nem
járta át Jézus szeretete, az Ige ereje. Figyelmeztetés ez számunkra, hogy még
Jézus mellett is maradhat érintetlen a szívünk. Ezt tapasztalták az emmausi
tanítványok is: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton,
amikor feltárta előttünk az Írásokat” (Lk 24,32)? Miért következett ez be?
Mert magukba voltak zuhanva, csak a saját gondolataikra figyeltek és így nem
látták Jézust, nem látták meg a feltámadás csodáját. Júdás szívét is lefoglalta
valami, így nem látta meg Jézusban az Isten Fiát. Mi is régóta az Úr
gyülekezetében vagyunk, de a szívünk is az Övé-e, vagy csupán a felszínt érinti
az Ige. Jézus szól hozzánk, de mi el vagyunk foglalva magunkkal és a világ
dolgaival. A sátán nagyon jól tudja, miként vonhatja el Jézusról a
figyelmünket. Ott lehetünk az Úr közelében, csak ne figyeljünk rá, ez a sátán
célja.
A tanítványok szolgálatra készen jelentkeznek
Jézusnál, erre Ő elküldi őket a városba egy bizonyos emberhez, de nem mondja
meg pontosan kihez, hanem ezt majd fel kell ismerni. A lényeg, tegyék, amit
Jézus mond és induljanak el, a többit pedig bízzák Rá. Ma is így vezet az Úr,
nem mond meg mindent pontosan előre, hanem majd csak azután mutatja meg a
következő lépést, miután megtettük az elsőt. Mert így van ez az életben is, az
első lépés megtétele után következik a második, és nem fordítva.
Mennyire szinkronban van az Atyával, tudja, hogy
közel van az ideje, a kereszt, meghalás ideje. Mi tudjuk-e, hogy mikor minek
van itt az ideje?
A tanítványok úgy cselekedtek, amint Jézus
parancsolta nekik. Ez a tanítványság lényege, mindig, mindent úgy teszek, ahogy
az Úr mondja, akkor is, ha még nem értem miért is kell úgy cselekednem. De
tudom, hogy Jézus akarata a legjobb akarat a számomra.
Aki értem megnyíltál
1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!
Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől
s vádtól mentsen meg!
2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet;
Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak
te válthatsz meg magad.
3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva,
Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn
pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!
4.
Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem,
Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts
el, ó, örök kőszál!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése