Átengedés

S

imeon törzse is megkapta a maga örökségét, ők is letelepedhettek és immár úgy élhettek, hogy a maguk területén bizonyságtétellé váljanak. Mert azért telepedtek le, hogy világosság legyenek más, sötétségben élő népek számára. Nehezen akartak egy életformát elkezdeni, de most már belekezdenek. Egyszer nekünk is el kell kezdeni az újat, rá kell döbbennünk, hogy igazából csak az az élet, amit az Úr Jézus bemutatott a számunkra. Minden más ellenkezik a renddel, és rossz következménye lesz. Azonban ha Jézussal kezdünk járni, gyümölcsöt terem, eredményt hoz életünk. „Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz” (Zsolt 1,3). Tehát gyümölcstermő és eredményes életet kínál számunkra a jézusi életforma. Rajtunk áll, hogy Ráhangolódunk és engedünk Neki, vagy a saját utunkat járjuk.

Meglepett, ahogy olvastam, hogy Simeon fiai Júda fiainak részéből kaptak örökséget, mert az ő részük elég nagy volt. Nem álltak le veszekedni egymással, hanem Júda fiai átengedték testvéreiknek azt, ami számukra fölösleg volt. Nagyszerű az a látás, amivel rendelkeznek; úgy látják, amit kaptak, az elég nagy rész, sőt, sok is nekik, így készek belőle a másik törzs számára átengedni. Tudunk-e mi átengedni a másiknak? Gyakran hasonló helyzetekből harag szövődik emberek közt, mert nem tudunk elengedni. Nem úgy látjuk, hogy elég, sőt, túl nagy az számunkra, hanem még a másikét is meg akarjuk szerezni. A ma embere telhetetlen ragadozó ösztönnel rendelkezik.

Ezek is csak azért tudtak a maguk örökségéből adni, mert az Úr volt számukra fontos, Őrá néztek és nem az örökségre, így az anyagi javaktól szabaddá váltak. Hasonlóan cselekedtek, mint egykor Ábrahám, aki Lótnak engedte át a választás jogát, magát pedig rábízta Istenre. A későbbiekben kiderült, hogy milyen jól is cselekedett. Aki el tudja engedni a világ kincseit, az örökkévaló kincseket kap az Úrtól.

Egyre közelebb Jézus számára a kereszt, és ennek ellenére még mindig van ideje és ereje tanítványaira (Mt 26,20-29). Tudja, mi fog történni, és ezt el is mondja nekik. Azért mondja, hogy segítsen, segítse meglátni lényük tartalmát, segítsen felismerni, hogy még tőlük is minden kitelhet.  Jézus tudja, hogy mi van a szívünkben, tudja, hogy bármi kitelik tőlünk. Ha felismerjük ezt, alázatosakká válunk, és mindig Hozzá menekülünk. Mihelyst kilépünk az Úr mögül, sebezhetőkké válunk. Csak Ő tud megoltalmazni önmagunktól.

Azt látjuk, a tanítványok sem tartották lehetetlennek ezt, nem a másikra mutogattak, nem a társaikat tartották erre képesnek, hanem saját magukat. Mi gyakran a másikról gondoljuk, hogy visszaeshet, vétkezhet, és ezért bukunk mi. Jó komolyan venni, hogy én lehetek Jézus árulója, ettől csak Ő tud megoltalmazni.

Szomorú, hogy amikor belénk ivódik a bűn, mennyire kikapcsolódunk, már Júdás sem érti, amit az Úr mond, nem mozdul meg a lénye, nem borul le, és nem kiált, ments meg Uram.  A bűn elsötétíti szívünket.

Az Úr még most is tud hálát adni. Közel van halála napja, jelen van az áruló, és mégis hálás az Atyának, a kenyér és a pohár vételekor. Az Úr munkálja ki bennünk is a hálát.

Adjatok hálát az Istennek

1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit, melyeket tött!

2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok szent nevét, :/: Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az Úrról emlékeznek!

3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok dolgait, :/: Ne felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából jöttek!

4. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok tartományát, :/: Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek volt ez országban.

5.                   Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjuk légyen törvényére, Hogy fogadják meg ő szavát, :/: Megtartsák parancsolatát, És örökké megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!

Isten áldásával.