Van menedék

J

ó látni, ahogyan az Úr vezeti népét (Józs 20,1-9), minden nagyobb állomás, elvégzett feladat után Isten megmutatja Józsué számára a következő lépést. Mindig csak akkor kapják meg a következő feladatot, csak akkor szól újra az Úr, ha a korábbi parancsot végrehajtották. Ma is így működik ez, hiába várjuk, hogy újra szóljon az Úr, ha az előbbieket nem hajtottuk végre.

Az új feladat menedékvárosok kijelölése. Az Úr lehetőséget ad a nem szándékosan embert ölők számára a menekülésre, az újrakezdésre. A menedékvárosban nem állhatnak bosszút a rokonok, tehát, aki oda bemegy, az életben marad. Ehhez azonban oda kell menekülni, mert csak a városban van védelem. Nem elég elbujdokolni, hanem a kijelölt városban kell letelepedni, csak ott lesz biztonságban a gyilkos. Számunkra a kereszt az egyedüli hely, ahová érdemes menekülni, hisz csak ott árad a kegyelem. A kereszt tövében átélhetjük, amit az egyik lator is megtapasztalt, megbocsáttatnak a bűneink. Ott hullik le a teher vállainkról. A kereszthez mindenki bátran jöhet, nincs az a mélység, amiben ne volna reménység az újrakezdésre.

Azt is üzeni Igénk, hogy nem elég odamenekülni, hanem az életünkről őszintén kell beszélni. A kegyelem mindig az őszinte bűnbánatot, az őszinte életfeltárást követi. Az életgyógyulás feltétele az őszinteség, beszéljek az Úrnak őszintén életemről, bűneimről. Amikor feltárjuk a problémánkat, akkor azt is megvalljuk, hogy magunk tehetetlenek voltunk, mi nem tudtuk megoldani, de most az Úrtól kérünk segítséget. A vérfolyásos asszonynak is, amikor megérintette Jézust, majd megtapasztalta lénye gyógyulását, el kellett mondania mindent őszintén. Őszinte tényfeltárás nélkül sem az egyéni, sem a közösségi élet számára nincs gyógyulás. Amíg ezt nem tesszük meg, csak maszatoljuk a dolgokat, másra hárítjuk a felelősséget.

Figyeljük Jézust, mert ahogyan cselekszik, ahogyan él az a követendő a számunkra (Mt 26,36-46). Élete legnehezebb pillanata következik, már csak egy lépésre van a kereszt, és Ő imádságban készül. Félrevonul, hogy imádkozhasson. Mi gyakran nem vagyunk képesek imádkozni, mert nem vagyunk megfelelő lelkiállapotban. Számunkra az imádsághoz külső és belső nyugalom szükséges. Lám, az Úr Jézus ilyen helyzetben is képes imádkozni. Bemutatja, hogy a legnehezebb helyzetekben is lehet imádkozni, és hogy ez az igazi megoldás. Azért tud Jézus végigmenni a szenvedés útján, azért válik bizonyságtétellé halála, mert az utolsó órákat az Atyával töltötte.

Jézus imádságban harcolja meg a következő óra történéseit. Imában fogadja el Isten akaratát. Jól figyeljük meg, nem azt kéri, hogy múljék el ez a pohár, hanem azt, ha lehetséges. Tehát megkéri az Atyát, ha van más lehetőség, akkor azt valósítsa meg, az ember megmentése érdekében. Azonban nincs más lehetőség, Jézusnak kell meghalni, miattam, és helyettem. Ezt követően pedig kimondja, ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.  Ezt nekünk is meg kell tanulni, hiszen mi mindig a saját akaratunk megvalósítását akarjuk, pedig az a jó, ha az Atya akarata megy végbe.

Azt is láthatjuk, hogy van, amikor az Atya akaratának világos felismeréséhez több időre van szükség. Jézus háromszor borul oda Isten elé. Tanuljunk meg újra az Úr elé állni, és addig várni, amíg nem vagyunk biztosak akaratában.

Rámutat Urunk arra is, hogy a test erőtlen, így gyakran van kísértésnek kitéve. Sok gondot okoz a testünk, mert mindig mást akar, mint a lélek, de imádsággal lehet győzedelmeskedni felette.

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.