A
|
nép fölötti uralkodást elutasította Gedeon, de
újabb kísértéssel kell szembenéznie (Bír 8,24-35). Az ellenség nyomban ott
terem, és ha az egyik próbában győztünk, másik lehetőséget keres. A gonosz
fáradhatatlanul munkálkodik, mert azt akarja, hogy ne az Úr legyen a
középpontban, ne Neki legyünk hálásak. Mindig az emberi eszközre tereli a sátán
a figyelmet. Ezért ébernek kell mindig lenni, hogy ellenállhassunk az ördögnek.
Az újabb kísértés akkor bukkan fel, amikor elkéri a zsákmányolt
ékszereket; nem tudott ellenállni a csábításnak, ha király nem is lesz, de
valami kis emlékeztetőt állíttat a győzelem alkalmából. Elsőre talán nem is
gondoljuk mindezt jelentős eseménynek, mi rossz van abból, ha megörökíti a
győzelmet? Azonban az éfód, amit készít, nem a Mózes könyvében említett főpapi
kellék, hanem istenforma. Nem bálvány ez, hanem az Urat ábrázolja ki, és ezzel
a tízparancsolatot szegi meg, Isten akaratával helyezkedik szembe (2Móz
20,4-6).
Mivel az éfódot Ofrában, tehát a szülőfalujában állította fel,
emlékhelyként is szolgált. Mégis úgy gondolta, tudja meg mindenki, hogy ezt a
nagy győzelmet ő aratta. Emlékezzenek mindenkor Ofra szülöttére. De ez éfód
jóslásra is szolgált, így azután jövedelemforrásként is használták. Már nem az
Úrtól várták életük irányítását, nem Őreá figyeltek, hanem a sorsra. Mindez
csapda lett Izráel számára. Amikor csak egy kevéskét is magunknak tulajdonítunk
az Úr által aratott győzelemből, elbukunk. Nagy kísértés ma is, hogy mi is
akarunk lenni valakik, hogy szerepeljen a nevünk, és mindenki megtudja, hogy mi
is ott voltunk, nekünk is van valami közünk ahhoz az épülethez, munkához vagy
eseményhez. Mindenben mindenkor az Úrnak adjunk dicsőséget, mert övé a tisztelet
és a hálaadás.
Az Úr ezzel a győzelemmel hosszútávú békét adott népe számára. Ezzel
lehetővé tette Izráel megerősödését. Előjöhettek a barlangokból, örülhettek a
termésnek, növekedhettek hitben és gazdaságilag is. Azonban Gedon halála után elfelejtették az Urat, nem Benne bíztak, hanem az egyik helyi istenséggel
kötöttek szövetséget. Be akarták magukat biztosítani. Ami a számukra helyes
lépés, az Isten előtt hűtlenség. Jó
vigyázni, mert az ellenség könnyen elbuktathat, amennyiben nem az Úrnak hálás a
szívünk és az életünk.
Pál hatalmas tudással rendelkezett, mégis elhatározta, hogy nem az
ismeretére, saját bölcsességére épít, hanem egyedül az evangéliumra (1Kor
2,1-5). Számára egyedül az Úr Jézus a lényeges, hiszen maga is tapasztalta
élete megváltozását. Tudta, hogy igazi változást csakis Jézus képes az emberben
véghezvinni. Neki van hatalma arra, hogy szívünket újjá formálja. Ha ez nem
történik meg, minden változás csak formalitás. Ha az ember nem változik, akkor
az élet minősége sem változik, mert a minőséget nem a körülmények, hanem
szívünk tartalma adja. Így mi is a belső változásra vágyakozzunk, ezt kérjük
Urunktól, mert az újjászületett szív képes a környezetre is pozitív hatást
kifejteni.
Pál elhatározta, hogy csak Jézus Krisztusról akar tudni köztük.
Meglátjuk, hogy fontos az elhatározás, fontos, mire akarok gondolni, miről
akarok beszélni, kihez ragaszkodom. El lehet határozni, hogy az Úr akaratához
és nem a többséghez igazodunk. Lényeges, hogy elhatározzam, én az Úr Jézus
szavaihoz tartom magam egész nap. Ha van elhatározás, ha látom az irányt, amerre menni kívánok, akkor az Úr képessé
tesz, hogy végig hű maradjak. Tehát a tanítvány elhatározhatja, hogy ha
mindenki iszik körülötte, ő akkor sem fog, nem gyújt rá, vagy nem használja azt
a szókincset, amit a társai, nem úgy szórakozik, mint ők, és becsületes lesz
minden útján. Ha így teszünk, az Úr velünk lesz, megerősít, és képessé tesz, hogy
kitartsunk elhatározásunk mellett.
Jézusról is, mint megfeszítettről beszél az apostol, tehát a keresztet
helyezi a középpontba, hiszen az Úr ott fizette ki bűneinket. A kereszt mindig
a bűneimről beszél, azt mondja, hogy az az én helyem, de Jézus cserélt velem,
helyettem ment a Golgotára, hogy én szabad legyek és éljek.
Mivel Pál mindig a keresztre nézett, így beszédeiben Isten Lelke volt
jelen, és erő áradt belőlük. Az igehirdetés nem csupán beszéd, hanem Isten
erejének a csatornája. Olyan a bizonyságtétel, mint a villanyvezeték, amely
továbbítja az áramot. Nem a vezeték az erő, hanem csak továbbítja azt. Így
Isten is a maga életformáló erejét, szabadítását az igehirdetés által juttatja
el a szívünkbe. Isten az Ige által fejti ki hatását a világban.
Légy éber reggel
1.
Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt
Vihartalan, csendes napot ígér.
Kelhet vihar szívedben, mely a vándort
Lesújtja, míg honába tér.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
2.
Légy éber délben, míg a földi zajban
Az ég békéje feledésbe megy!
Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,
Hogy ott kiöntsd a szívedet!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
3.
Légy éber este, míg csend száll a tájra,
Keresd fel égi hű Barátodat!
Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,
Ha jössz, kitárt karral fogad.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
4.
Légy éber, ó, napod bármerre fordul,
Mert szüntelen vigyáz az ellen is,
S a szentek szentjét elfoglalja orvul,
Ha égő hittel telve nincs!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése