A
|
szentíró világosan látja és meg is
fogalmazza, hogy nem Izráel vívta ki magának a békét, hanem Isten ajándékozta
meg őket nyugalommal (Józs 23,1-16). Tehát minden az Úr munkája az életükben,
csak Ő tud nyugalmat adni, vagyis végbevinni, hogy nyugtuk legyen az ellenségektől.
Hiszen növekedni, haladni csak békés körülmények közt lehet. Jó nekünk is úgy
látni, hogy az előttünk lévő nyugodtabb időszak Isten munkája, Ő biztosítja ezt
számunkra. Az eltelt több mint húsz évben korlátozás nélkül élhetünk az Igével,
terjeszthetjük, bizonyságot tehetünk. Ne vegyük ezt magától értetődőnek, ne is
tulajdonítsuk magunknak, hanem lássuk meg, az Úr adta számunkra ezt az
időszakot, azért, mert azt akarja, hogy kortársaink is megismerjék Őt. Ma is ő
biztosítja számunkra a nyugalmat, a békességet, mert Ő munkálkodik.
Józsué idős korában összehívja Izráelt, és visszatekint a megtett útra.
Amikor ezt teszi, nem magát emeli ki, nem az életét állítja oda példaként,
hanem Istenről tesz bizonyságot. Nem ő tette azokat a nagy dolgokat, amiket
átéltek, hanem az Úr cselekedte meg mindazt. Fontos, hogy mi is lássuk, mit tett
Isten az életünkben. Lássuk meg, hogy nem rajtunk múltak a dolgok, hanem az Ő
kegyelme művelte, Urunk tette lehetővé, hogy előrehaladtunk, növekedtünk, hogy
nem kell félnünk, és megvan mindenünk. Az Ő kegyelme, hogy még mindig élünk.
Hányan elmentek már kortársaink közül, de mi még itt vagyunk. Tudjuk-e, hogy ez
is kegyelem, Isten ajándéka? De nem azért vagyunk itt, hogy mi még tovább
élvezzük mindazt, amit világunk kínál, hanem azért, mert terve van velünk. Azért
élünk még, hogy éljük az Igét, felmutassuk Istent, hogy a körülöttünk levők is
megismerjék Őt, és bízzanak Benne. A mi feladatunk, hogy megjelenítsük Isten
országát, amely az egyedüli jó életforma.
Isten népért végezett munkája nem tette feleslegessé a harcot, a
helytállást, így a továbbiakban is fel kell készülniük, hogy lesznek problémák,
akadályok, fog támadni az ellenség. Mindezekből akkor fognak győztesen
kikerülni, ha komolyan veszik Isten szavát, ha ragaszkodnak ahhoz, és mindenkor
és mindenben hozzá igazodnak. Számunkra is ez a megoldás, vegyük az élet minden
kérdésében komolyan Isten Igéjét, tartsuk hozzá magunkat. Akkor tudunk
megmaradni a keskeny úton, ha az Igétől, Isten törvényétől semmiben sem térünk
el. Ez a lámpás az úton, ha erre figyelünk, kikerülhetjük a csapdákat.
Ami még fontos, az élő kapcsolat Istennel, hiszen szeretni csak az élő
személyt szoktuk, Ő szeret, ezért szeressük mi is, nem feledve, hogy a
legdrágábbat adta nekünk, a Fiát. A szeretetet gondozni kell, az Úr és az
egymás iránti szeretetet is.
Példaértékű, ahogyan Józsué látja és elfogadja, hogy lejárt földi ideje.
Nem lázad ellene, hanem igyekszik még bizonyságtétellel kitölteni hátralévő
napjait. Jó nekünk is figyelni arra, hogy egyszer időnk lejár, használjuk jól
fel napjainkat az Úr dicsőségére.
Jézus a helytartó előtt áll, igaz, a halálos ítéletet már kimondták, de
jogerőre csak akkor emelkedik, ha Róma is kimondja (Mt 27,11-18). Sok hazug
vádat zúdítanak Rá, de Ő nem veszíti el békességét, nem kezdi menteni magát,
hanem előre és felfelé néz. Előre tekint a keresztre, ahová helyettünk megy,
közben figyel felfelé, ahonnan az erő árad felé, hogy képes legyen végigjárni
az utat. Mi is így menjünk végig mai napunkon, csak felfelé és előre nézzünk.
Ne figyeljünk oldalra, ne nézzünk másokat, ne hallgassunk a kiabálásokra, csak
egyedül Urunkra figyeljünk. Élethelyzeteink nem véletlenek, így nem is egyedül
kell azokat megharcolni, hanem Vele.
Pilátus most is a nép kedvében akar járni, őt mindig az vezérli, hogy
megtegye, amit a nép kíván, mert így számára is biztosítva van a pozíció.
Azonban most nem azt óhajtja a nép, amit ő gondol. Nem Jézust akarják szabadon.
Pilátus kérdése azonban nekünk is szól: Melyiket akarjátok? Erre nekünk is válaszolni
kell, nekünk is dönteni kell szinte állandóan; Jézus nyomában akarok járni vagy a Barabbáséban? Barabbás képviseli a világot, azt a személyt, aki azt
teszi, amit elvárnak tőle. Őt követem,
vagy Jézust, Aki mindig az Atya akaratára figyel, Aki értem adja oda életét?
Válasszuk Őt, az életet, Általa a növekedést, a haladást.
AZ ÚRNAK NAGY KEGYELME
1. Csak az Úrnak nagy kegyelme,
Hogy még nincsen végünk,
Mert reánk tör, hogy elnyelne
Gonosz ellenségünk.
Száz veszéllyel utunk telve
S nincsen erőnk nékünk,
Csak az Úrnak nagy kegyelme,
Hogy még nincsen végünk.
2. Meg-megújul minden reggel
Az Ő nagy irgalma,
Azért mihelyt napunk felkel,
Kezdjünk háladalba!
Szívünk és szánk szép énekkel
Krisztust magasztalja;
Meg-megújul minden reggel
Az Ő nagy irgalma!
3. Az Úr az én örökségem,
Azért Benne bízom,
Mi kell nékem földön-égen,
Ha ez egy jót bírom?
Éljek bármi nagy szükségben,
Még sincs miért sírnom:
Az Úr az én örökségem,
Azért Benne bízom.
4. Ó, mily jó az Úr azokhoz,
Akik Őrá várnak!
A sebükre balzsamot hoz,
Imáiknak szárnyat.
Föl, szívünk, a csillagokhoz,
Félre, földi árnyak!
Ó, mily jó az Úr azokhoz,
Akik Őrá várnak!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése