Nem pazarlás

F

olytatódik az örökség kiosztása (Józs 16,1-17,18), egymásután kerülnek sorra a törzsek, most József fiain van a sor.  Ők sem maradnak ki, mert az Úrnak mindenkire gondja van. Így ma is gondja van minden gyermekére. Ma is szabad az Úrhoz járulnunk minden kérdésünkkel, szabad Tőle várnunk szükségeink kielégítését. Látjuk, hogy az örökségek kiosztása szép rendben történik, mindenki elfogadja azt, amit kap.

Ha felmerül valamilyen probléma, azt megoldják, úgy, ahogy a Celofhád leányainak örökségét is elrendezték. Mert a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. A megoldás fontos eszköze a megbeszélés. Amikor kiderült a probléma, hogy csak lányai vannak, de azok nem kapnak örökséget, akkor oda mernek menni a vezetők elé, és beszélnek a kialakult helyzetről. Isten országában a problémák megoldásának fő eszköze a beszélgetés. Akkor jutunk előre, ha merünk és tudunk beszélni dolgainkról. A legkényesebb kérdést is merjük megbeszélni egymással az Úr jelenlétében. Kiderül, van megoldás, mert az Úr mindenkire gondol. Isten országában minden problémára van megoldás, csak beszélni kell róla és megkeresni Isten válaszát. Szánjunk mi is időt a beszélgetésre, az Úr elé állásra.

Látjuk azt is, hogy vannak olyan települések, amelyeknek őslakosait nem tudták kiűzni, így azok ott maradnak közöttük, és később sok probléma forrásává válnak. Miért nem űzik ki őket? Mert egy idő után belefáradnak a harcba, és feladják a további küzdelmet. Ez fenyeget minket is, próbálkozunk, de ha nem sikerül első vagy második próbálkozásra célt érni, feladjuk a további harcot. Pedig Isten gyermekei számára fontos tulajdonság a kitartás, nem minden sikerül elsőre, de az Úrra figyelve, kitartóan harcolva lehetséges a győzelem.

A következő probléma a többre vágyás. József fiainak nem elég az a terület, amit kaptak, többet akarnak. Józsué rámutat, ha többet akarnak, tegyenek érte, harcoljanak meg a területért, és amit elfoglalnak, az az övék lesz. Az Úr segítségével győzzék le az ott élő népeket és a természet erőit. A többhöz több küzdelemre is szükség van. Mindent nem lehet készen kapni, van, amiért meg kell küzdeni. Józsué pedagógiája kiemelkedő, látja, mi az, amit meg kell adni József fiainak, de tudja azt is, mikor kell nemet mondani. Ez számunkra is fontos, lássuk, mi az, amit nekünk kell gyermekeink számára biztosítani, de ismerjük fel azt is, amire nemet kell mondanunk, amiért már maguknak kell megküzdeniük.

Az Újszövetségben is fontos dolgokat olvasunk (Mt 26,1-13). Először azt látjuk, hogy az idő múlásával közeledik a döntés órája. Mert egyszer dönteni kell Jézus felől. El kell dönteni, hogy átadjuk számára az életünk feletti hatalmat, vagy megtartjuk azt magunknak. Lehet úgy dönteni, hogy Jézusra bízzuk az életünket, de lehet úgy is, hogy nemet mondunk Rá, és azt mondjuk, nincs Rá szükségünk.

A másik, ami fontos volt a számomra, hogy mennyire tudunk ügyelni a külső dolgokra. Gondosan ügyelünk külsőnkre, ruhánk és arcunk kinézetére, de a belsőnkre már kevésbé figyelünk oda. A vezetők számára lényeges volt, hogy ne az ünnepen öljék meg Jézust, ügyeltek a látszatra, az már nem volt lényeges, hogy Isten azt mondja: ne ölj! Bizony mi is sokszor így vagyunk, ügyelünk a látszatra, de Isten akaratát figyelmen kívül hagyjuk.

Megragadó az is, ahogyan kifejezi háláját ez az asszony. Egy egész évi keresetnek megfelelő értéket kész Jézusnak adni, mert megtapasztalta, hogy Jézus a legnagyobb értéket, életét adja oda őérte. Mit adunk mi Jézusnak hálából az új életért?

Nem vagyunk-e mi is úgy, mint a tanítványok, hogy azt akarjuk odaadni, ami nem a miénk, amivel nem mi rendelkezünk? Azzal kell mindig szolgálnunk, amink van. Ha többet nem tudunk, leülhetünk beszélgetni a másikkal, bizonyságot tehetünk mindarról, amit az Úr az életünkben elvégzett.

Jegyezzük meg, hogy soha nem pazarlás az, amit az Úrnak adunk. Sőt, mindig az a pazarlás, a tékozlás, amikor nem adjuk át az életünket, amikor mi akarunk rendelkezni felette. A tékozló fiú is azért pazarolt, mert kivette az Atya kezéből az életét.

Hagyjad az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7.      Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.