Menyegzői ruhában

M

iután a nép átkelt a Jordánon, a ládát hordozó papok is följöttek a Jordán közepéből (Józs 4,10-5,15). A szövetségláda előttük ment a folyóba, de csak miután mindenki átkelt, tehát utoljára jött ki. Így vezeti népét az Úr, a vízbe, a veszélybe, Ő megy először. Jelenléte utat készít Izráel számára, hisz a Teremtő előtt meghátrál a természet is. A folyó is alárendeli magát Isten akaratának. Bár mi is így rendelnénk mindig alá magunkat Urunknak. Mivel a szövetségláda kel át utoljára, így maga az Úr védelmezi népét. Isten sorrendje ez, a veszélybe Ő lép be először, majd utoljára hagyja el a fedélzetet, amikor mindenki biztonságban átér. Az Úr Jézus is így cselekedett, mentette tanítványait, amikor az elfogására érkeztek.

Miután a láda is partot ért, a víz visszatért medrébe, ezzel a múlt teljesen le volt zárva. Az egyiptomi fogság, a pusztai vándorlás mind a múltéi, most már egy új kezdődik a számukra. A Jordán azt is jelentette, hogy innentől kezdve nincs vissza út, csak előre lehet haladni, elfoglalni és birtokba venni az ígéret földjét. Számunkra a megtérés jelenti a múlt lezárását, onnantól kezdve csak előre lehet haladni. Még a hátratekintgetés sem ajánlott, mert úgy járhat, mint Lót felesége. Ő amikor hátranézett, mert hátravonzotta a szíve, a múltja, mindaz amit ott kellett hagynia, sóbálvánnyá vált.  Maga az Úr Jézus is felhívja figyelmünket, hogy amikor Vele találkozunk, és követni indulunk, a múlttal teljesen le kell számolni, mert aki csak fél szívvel követi azt a múlt, a világ kívánsága állandón visszacsábítja. Aki pedig az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára (Lk 9,62).

Isten népével végzett munkájának a célja, hogy megismerje, és félje a föld minden népe az Urat. Isten minden munkájának a misszió a célja. Bármit is végez mai népe életében, azáltal más népeket, az Őt még nem ismerőket kívánja megszólítani.

A Jordánt átlépve az első feladatuk a körülmetélkedést elvégezni a pusztában születetteken. Ez az Úrral való szövetség jele, amit magukon hordoznak. Ezt követően Isten követe jelenik meg számára, Aki elé alázattal, és szolgálatkészen borul. Figyel arra, amit Isten mondani akar, sőt megkérdezi, mit akar mondani az én Uram. Tehát Józsué elismeri, hogy életének van Ura, ő sem tehet, amit akar, hanem számadással tartozik. Másrészt mielőtt tovább indulna, megkérdezi, mit akar mondani számára az Úr. Így kellene nekünk is minden nap odaborulni az Úr elé és kérdezni, mit akar mondani, mi a véleménye, mi az akarata.

Jézus befejezi a példázatot (Mt 22,8-22), amelyből kiderül, hogy a menyegző a meghívottak távol maradása ellenére sem marad vendégek nélkül. Sőt a Király, azok felé fordul, akik soha nem gondolták volna, hogy a Király Fiának vendégei lesznek. Az Úr azonban a méltatlanokat hívja, akik alázattal mennek, mert nem tartják magukat méltónak rá. 

Azonban azt is látnunk kell, hogy nem pusztán nyomorúságukért mehetnek be a menyegzőre, hívják a nyomorultakat is, a gonoszokat is, kapnak esélyt ők is, de csak a menyegzői ruhában léphetnek be a menyegzőre. A ruhát a Király biztosítja, nekik csak fel kell venniük, ezzel kifejezik, hogy kegyelemre szorulnak. Jöhetnek úgy, ahogy vannak, de menyegzői ruhába, a kegyelem ruhájába kell öltözni. Anélkül ítélet alá kerülnek. Felvettem-e már a menyegzői ruhát, vagy még mindig érdemeim öltözetében kívánok tetszelegni? Mindazok, akik felvették a menyegzői ruhát, nem hivalkodhattak, nem tarthatták magukat különbnek a másik embernél, mert mind a Király által adott öltözetben voltak. A kegyelem gyermekei nem tehetnek egymást közt különbséget, mert mind ugyanabban a drága kegyelemben részesültek.

Amíg az Úr Isten országáról tanít, a vezetők arról diskurálnak, miként veszíthetnék el Őt. Szomorú, hogy a minket tanító, életünket megtisztító Urat eldobjuk magunktól, pedig nélküle nem boldogulunk.

Olyan kérdést intéznek Jézushoz, amelyre akárhogy válaszol, bajba kerül. Ha azt mondja, fizessenek adót, a nép fordul ellene, mert Messiásnak tartja, Aki majd felszabadítja őket Róma uralma alól.  Ha pedig azt válaszolja, ne fizessenek adót, akkor lázadásért ítéli el a Birodalom gépezete. Jézust azonban nem lehet megfogni, csak alázattal fogni, azt, amit mond.  Kér egy pénzt és kiderül, hogy a tisztátalannak és ellenségnek tartott Róma pénze azért jó. Amikor azt mondják, hogy a pénzen a császár képe és felirata van, Jézus úgy válaszol, ami a császáré azt adják vissza a császárnak, ami pedig az Istené, azt az Istennek. A pénzen mivel a császár képe van, adják a császárnak, életüket pedig az Istennek adják, mert azon Isten pecsétje van. Így adjuk mi egész életünket az Úrnak. Ezt kéri tőlünk.

FENN A MENNYBEN

Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád,

aki Jézussal jár s benne hitt,

aranyból koronát, fehér égi ruhát, hárfa húrjait pengetheti!

Igen ott minden kész, igen ott minden kész,

minden győztesnek jár örök rész.

Boldog véghetetlen öröm vár odafenn,

Jézusért én is el nyerhetem!

Vígan lépkedünk színarany utcákon át,

halljuk angyalok dicséretét.

Szemünk láthatja Jézus szent ábrázatát,

aki vért ontott bűneinkért!

Igen ott minden kész.

Élet forrása kínálja élő vízét, tiszta hűs vízét bőségesen.

Fényt az Úr maga áraszt és hint szerteszét!

Halál nem lesz ott, éjszaka sem!

Igen ott minden kész....

Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk,

ha Ő bennünket keblére von.

Jézus szívére hajthatjuk fáradt fejünk. Nála béke vár és nyugalom!

Igen ott minden kész....

Isten áldásával.