Jelek

I

zráel népe Józsué vezetésével győzelmesen nyomul előre (Józs 11,1-9). egymás után foglalják el a kánaáni városokat. Senki nem tud ellenállni nekik, még természeti csodát is átélnek, jégeső is támogatta őket, majd a nap is megállt az egyik csata során. Mi volt a titkuk? Hogyan lehet, hogy egy most érkező nomád nép képes legyőzni a városban lakó, védelemmel ellátott helyi lakosokat? A választ megkapjuk a tizedik fejezetben, amikor ezt olvassuk: „mert Izráel Istene, az Úr harcolt Izráelért” (42).

Ez a titok, az Úr harcolt értük. Tehát nem Józsué kiváló képességei, a nagyszerű haditervek, a hadtestek összehangolt támadása, hanem Isten jelenléte vívta ki a győzelmet. Izráel megtapasztalta, hogy az Úr számára ők nagyon fontosak, kész értük harcolni. Az is fontos, hogy Isten mindig betartja ígéreteit. Azt mondta Mózesnek, majd Józsuénak is, hogy nekik adja a tejjel és mézzel folyó földet és ez most következik be. 

Isten népe ma is haladhat előre győzelmesen, bár mintha nem ezt látnánk. Ma inkább visszavonulunk a gonoszság elől és átengedjük a terepet az ördögnek. Pedig azért bízatott ránk az evangélium, ami maga is győzelmi üzenet, hogy bátran vigyük előre. Hirdessük, hogy Jézus Krisztus a győztes, és általa ma is lehet diadalt aratni a gonosz erői felett. „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Rm 8,37). Vegyük komolyan Pál apostol szavait, Jézus szeret minket és általa győzhetünk mindenféle bűn és probléma fölött. Ne adjuk fel a gonosz elleni harcot, akár bennünk támad, vágyainkat, szokásainkat, vagy régi természetünket is akarja felhasználni. Nézzünk az Úrra és Vele és általa győzni fogunk.

 Azt is megláttam, hogy az ellenség egyesíti az erejét Izráellel szemben, meg akarják őket félemlíteni. Elrettentő csapást akarnak rájuk mérni. Az egyesített csapatok létszámának, a modern fegyverzet látványának pszichikai erejére is támaszkodik az ellenség. Ám az Úr felkészíti népét, Józsuét megszólítja, bátorítja: „Ne félj tőlük” (6). Az Úr szavában erő van, eltűnik a félelem és Józsué ismét győzelmet arat. Az összefogás is eredménytelen marad. Erősítsen minket is az Úr szava, különféle harcaink közepette. Ne az ellenségre nézzünk, hanem higgyük, hogy nekünk nem kell félni, bármilyen trükköt vet be az ellenség. Nem kell félni, mert az Úrral lehetséges a győzelem. Azonban harcolni Isten népének kell, soha ne feltartott kézzel álljunk a gonosz elé, hanem harcra készen.

Az újszövetségi nép sem összetett karba tett kézzel járja az életet, neki is vannak harcai, hiszen a gonosz mindent megtesz, hogy Krisztus oldaláról elvonja az embereket (Mt 24,23-35). Az Úr Jézus azonban rámutat, hogy fel lehet készülni a gonosz minden támadására. Az ellenség szereti a megtévesztést felhasználni, ezért hamis prófétákat, krisztusokat hoz elő, akik igyekeznek mindenkit megtéveszteni. De, csak azt tudják elhitetni, akit lehet. Tehát lesznek, akik felismerik a hamisságot és leleplezik azt.  Vagyis nem mindenkit lehet megtéveszteni, az a kérdés azonban, hogy engem el lehet-e hitetni, vagy nem? Az Úr azt mondja, ne lehessen megtéveszteni, azért adja kezünkbe az Igét, hogy általa világos látásunk legyen, hogy ne csak a külsőre, hanem a belsőre is figyeljünk. A külső, tehát a kinézet, az intelligencia, az ismeret könnyen megtéveszt és elhiteti velünk, hogy testvérrel állunk szembe. Azonban mindig az életvezetés igazolja, azt hogy a keskeny úton járunk.

Amikor az Úr Krisztus ismét megjelenik, az mindenki számára egyértelmű lesz. Akkor világossá válik, hogy a Feltámadott Isten Fia érkezett meg, és eljött a számadás pillanata. Ezért olvassuk, hogy akkor sír vagy jajgat a föld minden nemzetsége. Sír, mert akkor döbben rá, hogy amit a Bibliában leírtak igaz, van Isten, van ítélet és a bűneinket csak most lehet rendezni. Siratják az elszalasztott lehetőséget, mert Isten bőven adott időt az emberiség számára, ami alatt megtérhetett volna. Azonban nem akarjuk komolyan venni, hogy az Úr megtérésre hív.

Vannak jelek, amelyek mindig felhívják a figyelmünket, ne halogassuk a bűnbánatot, az életváltoztatást, hanem most bízzuk az Úrra magunkat. Egyszer minden elmúlik, ahogyan az ének mondja: e világ ábrázata igen hamar elmarad, de van maradandó, mégpedig az Úr szava. Vegyük ezért nagyon komolyan Urunk beszédeit.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5.                   E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.