L
|
áttuk az
eddigiek során, hogy az Úr kijelölte népe határait, azonban nemcsak
országhatárokra, törzsi határokra, hanem nemzetség határokra is szükség van
(Józs 15,20-63). Szükség van rájuk, mert szabadon csak határok közt lehet élni.
Csak ott tud kibontakozni az életünk.
Isten nemcsak a törzseknek, hanem a nemzetségeknek is kiosztja az
örökséget, mindenkire gondol, senkit nem indít el üres kézzel. Minden nemzetség
számára biztosítja a megfelelő életkörülményeket. A feltételek biztosítva
vannak, tejjel és mézzel folyó földet kaptak, most már csak rajtuk múlik, mire
mennek vele és mit hoznak ki belőle.
Így van ez az életünkkel is, megkapjuk ezt a nagyszerű ajándékot, de
rajtunk múlik, mit kezdünk vele, és kihozzuk-e belőle mindazt, amit lehet, vagy
eltékozoljuk, mint a tékozló fiú. Ő is nagyszerű lehetőségeket kapott, ő
rendelkezett az örökségével, tehát nem üres kézzel ment el a távoli vidékre,
csak rajta állt, hogy mi lesz vele, hogyan alakul az élete. Mert úgy gondolom
nem kötelező eltékozolni, amit kaptunk. Nem előre megírt forgatókönyv a
tékozlás, a szenvedélybeteggé létel, az elzüllés, hanem mi hozzuk ezt ki a ránk
bízott kincsből.
Miért alakulnak így a dolgok? Mert úgy gondoljuk mi mindenhez értünk,
pedig nem így van, élni is tanulni kell. Meg kell tanulnunk felelősen bánni
Istentől kapott örökségünkkel. Nem elég csak kikönyörögni, hanem jól kell
felhasználni. Csak az Úrra figyelve tudunk jól élni, ezért lényeges, hogy minél
korábban ismerjük meg akaratát és vegyük azt komolyan.
Az örökségre vigyázni is kell, mert látunk itt olyan városokat, amelyek
most Júda törzséhez tartoznak, később azonban a filiszteusok fogják majd
uralni. Ha nem vigyázunk az Úrtól kapott értékeinkre, a gonosz elragadja azt
tőlünk. Így kell vigyázni hitünkre, hűségünkre, tisztaságunkra.
Sorra kerül a másik csoport, azok, akik az Úr bal keze felől állnak, de
ők nem áldottak, hanem átkozottak (Mt 25,41-46). Feléjük nem hívás hangzik el,
gyertek, hanem felszólítás: távozzatok. Megdöbbentő, hogy ezek sem tudnak
arról, hogy az Úrral szemben mulasztásaik vannak. Most szembesülnek azzal, hogy
életük nem felel meg az Úr számára, hogy könnyűnek találtattak azon a bizonyos
mérlegen.
Isten nézőpontjából lehet az életünk áldott vagy átkozott, és mindez nem
nagy dolgokon, a társadalmi helyzetünkön múlik, hanem az Úrhoz fűződő
kapcsolatunkon. Az értékelést az befolyásolja, hogy önzőn magunknak élünk, a
Tőle kapott ajándékokat magunkra fordítjuk, vagy szolgálunk velük. A szolgáló
életforma az áldott, hiszen maga Urunk is azért jött a világba, hogy Ő
szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért (Mt 20,28).
Azt is meg kell látni, hogy Urunk mást vár el tőlünk, másra helyezi a
hangsúlyt, mint a környezetünk, a világ. Ő nem azt kéri számon mennyit
dolgoztunk a kertben, hány műszakot vállaltunk, mit adtunk meg gyermekeinknek,
hanem azt kéri számon, volt-e bennünk lehajló szeretet. Észrevettük-e a
másikat, szántunk-e rá időt. Urunk az egymással való foglalkozásra teszi a
hangsúlyt. Nem azt kéri, hogy végig robotoljuk az életet, hanem azt, hogy
ápoljuk kapcsolatainkat, szánjunk időt egymásra, vegyük észre a másik
szükségeit. A kecskék azért átkozottak, mert nem vették észre a szenvedőt, a
magányost, a rabot, csak magukra koncentráltak. Az Úr Jézus egész földi élete
alatt a betegekre, megkötözöttekre koncentrált, mindig volt ideje a
számukra. Kövessük mi az Ő nyomdokait.
Ne feledjük, van örök gyötrelem és van örök élet. Az örök élet ingyen kegyelemből az Úr Jézus
érdeméért lehet a miénk.
Mind jó, amit Isten tészen
1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy
tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja,
Hát légyen, mint akarja.
2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz
ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja
dolgomat, Csak rá hagyom magamat.
3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom,
úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít,
tudom, Azért csak benne bízom.
4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul
nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván
megmutatja, Hogy javamat akarja.
5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze
szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt
végtére, Sok búm enyhítésére.
6.
Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt
vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal
Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése