Átkelés

A

z átkelés pillanatait látjuk, Izráel népe a Jordán egyik feléről átmegy a másik oldalra, az ígéret földjére (Józs 3,1-17). Fontos esemény ez, hiszen negyven esztendeje erre várnak, most ott állnak a Jordán partján, már csak a folyó választja el őket a beteljesedéstől. Nem elég a partig eljutni, át is kell kelni rajta. Mi is vándorok vagyunk, e világból az eljövendő világba, az örökkévalóságba tartunk.  Egyszer mindannyian elérkezünk a határhoz, az élet és halál mezsgyéjéhez.  Ezen át kell majd kelni, azonban nem mindegy, miképpen tesszük ezt meg.

Nézzük meg miképpen kelt át Izráel népe? Először is, amit meg kell látnunk, hogy Isten nem hagyta magára népét ebben a helyzetben sem. A szövetségláda által előttük megy. Ez nagyon fontos, az Úr megy előttük, ők pedig mögötte vonulhatnak. Akkor mehetünk át biztonsággal a túlsó partra, ha az Úr megy előttünk, mi pedig követjük Őt. Jézusban megbízhatunk, jó irányba vezet, mert Ő ismeri az utat. Igénk üzeni, hogy szükségünk is van Urunk vezetésére, mert mi nem ismerjük, hiszen sosem jártunk rajta. Ez fontos, mert az élet útját sem ismerjük, ezért mindenkor kérnünk kell: élet útját megmutasd, én meg nem találom azt.

Józsué alázattal elismeri, hogy ő sem ismeri az utat, neki is szüksége van vezetésre. Nagy problémánk, hogy nem akarjuk elismerni, hogy nem ismerjük az életet, hiszen nem jártunk még rajta. Ha felismernénk, odajárulnánk Urunkhoz és segítségét kérnénk. Sokkal másabb lenne az életünk. Sajnos a legtöbb ember Isten nélkül járja a világot és ennek meg is van a következménye.

Azonban nemcsak ezt a világot nem ismerjük, de azt sem ismerjük, ami a halál után következik, mégis, ennek az útnak is egyedül vágunk neki. Mi úgy állunk meg a parton, hogy még előtte soha nem jártunk a túloldalon, mégis egyedül teszik meg sokan az utat. Pedig a nagyhét pontosan azt üzeni, ember, nem kell egyedül nekivágni a túlpartnak, mert van valaki, aki már sikeresen megjárta ezt az utat. Van Valaki, Aki átment a halálon, és visszajött. Ez a valaki, Jézus Krisztus, Ő akar minket az életbe bevezetni. Vele mehetünk. Aki már itt Vele járja az élet útját, a határfolyón is Vele kelhet át.

Mielőtt átkelnének a folyón, Isten szól Józsuéhez és rajta keresztül a néphez; az átkelés jel, amely megerősíti a népet abban, hogy valóban az élő Isten, az egész föld Ura kel át előttük és viszi be őket a szent földre. Az átkelés a honfoglalásra készíti fel őket, a harcokhoz ad erőt. Megerősödnek abban, hogy valóban velük van az Úr, aki a természeti törvényeknek is Ura. Földi vándorlásunk azt a célt szolgálja, hogy megismerjük az élő Istent. Az a cél, hogy mire a határhoz érünk, tudjuk kicsoda Ő, és vezetése alá kerüljön az életünk. Fontos, hogy minél hamarabb megismerjük Őt, mert nem tudjuk meddig tart vándorlásunk ideje, mikor érünk a Jordánhoz.

Isten megígérte a népnek, hogy amikor a papok lába a vizet érinti, megáll a víz, és egy út keletkezik a mederben. Azonban a víz csak akkor válik ketté, amikor a vízbe belépnek a szövetség ládáját hordozók. Tehát hitre van szükség, az ígéretben bízva be kell lépni a mederbe, előre nem válik szét a víz. Számunkra az Úr Jézus Krisztus keresztje által készíti el az utat, amely a mi világunkból az Ő világába vezet. Hiszen minket az Atyától a bűn szakadéka választ el, azonban ezt mi nem vagyunk képesek áthidalni, ezért Isten irántunk való szeretetéből elkészítette az összekötő hidat. Ez a híd nagypénteken készült, és kereszt formájú. Ezen a mi Urunk Jézus Krisztus a mi bűneinkért halt meg, kifizette váltságdíjunkat, és így a kereszt híddá változott. Csak ezen keresztül mehetünk az Atyához. Áldjuk Őt, hogy hidat készített számunkra, és köszönjük meg Urunknak, hogy kész volt önmagát odaadni a halálra, csakhogy mi is életre juthassunk. Aki hittel erre a hídra lép. Életre jut.

Láttuk, hogy a Gazda utoljára a Fiát küldte el világunkba, gondolván, Őt megbecsüli az ember (Mt 21,40-46). Ám nagypéntek bemutatja az ember szívének igazi állapotát, és a Fiút a kereszten látjuk. Az ember gonoszsága fára szögezte Isten szeretetét. Ez a mi tragédiánk, Isten elküldte a segítséget, és mi elvetettük magunktól. A szerető kezet átszögeztük, és azt mondtuk, nekünk nem kell. Azóta is egyre nagyobb mélységekbe jutunk, nem vagyunk képesek problémáinkat megoldani. Az ember gyilkos maradt, sőt, Isten Fiának gyilkosává lett. Innen csak az őszinte bűnbánat és megtérés útján lehet felállni,és újrakezdeni. Ezt a lehetőséget kínálja még számunkra az Úr.

Jézus rámutat, a szőlő Ura meg fog érkezni, és számonkéri tettünket. Nagyon fontos meglátnunk azt a határozottságot, amivel Jézus jelzi, megjön a szőlő Ura, tehát senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy az Úr el fog jönni. Tehát nem az ember kezében van minden hatalom, nem az ő kezében van a világ sorsa, hanem az Úréban. Ő megjön a maga idejében, most még elrendezhetjük életünket, bűneinket Vele, hogy amikor megérkezik, ne rettegéssel, hanem örömmel várhassuk. Hogyan rendezhetjük életünket Istennel? Lukács evangélista elmondja a számunkra: „Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek” (ApCsel 3,19). Ez az opció előttünk is még nyitva áll. Rajtunk múlik, miként válaszolunk Istennek. Úgy, hogy komolyan vesszük a szavát, és segítségül hívjuk Őt, vagy úgy teszünk, mint a farizeusok, főpapok, hogy haraggal válaszolunk, és elvetjük Jézust. Pedig a világnak szembesülnie kell majd azzal, hogy, Akit megvetett és eldobott, Akire azt mondta,  nincs szüksége Rá, egyszer dicsőségesen megjelenik. Akkor majd „meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen” (Jel 1,7).

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.

6.                   Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.