Immánuel: Hasznos szolga

iosztásra kerül az örökség minden törzs számára (Józs 1-15). azonban az örökséget hosszú harcok előzték meg, mert harc nélkül nincs győzelem, nincs örökség. Ma is így van ez, ha nem harcolunk győzni sem fogunk. Azonban mi nem szeretjük a harcot, békés nép vagyunk, békében élünk bűneinkkel, régi természetünkkel, szenvedélyeinkkel. Fölöttünk a test gyakorolja hatalmát, és bizony a test kielégíthetetlen, soha nem jut el oda, hogy azt mondja, elég. Mindig többet és többet kíván. Így tehát a test kívánságának teljesítése helyett a harc vezet eredményre. Így mondja ezt Pál apostol is: „a test kívánságát ne teljesítsétek” (Gal 5,16).

Azt olvassuk, hogy Káléb negyvenöt évvel korábban ígéretet kapott Istentől, és most ennek a beteljesítését várja. Negyvenöt évig várt, példa ez számunkra, hogy az ígéret beteljesedésére várni kell. Nem mindig azonnal kapjuk meg, amit az Úr kijelentett számunkra. Káléb türelmesen várt, közben harcolt, és amikor eljött az örökség kiosztásának ideje bátran odament Józsuéhoz. Nem feledkezett meg az ígéretről. Vajon mi még bíztunk volna-e benne, és odamentünk volna-e, hogy ezt ígérte nekem az Úr és várom az ígéret teljesítését. Jó így bízni az Úrban.

Józsué azt jegyezte le Kálébról, hogy tökéletesen követte az urat. Ezt olvasva bűnbánat fakad az ember szívében, én nem követem tökéletesen Gazdámat, de jó is lenne, ha ezt mondaná el rólam is el. Igen Káléb mindenkor Őt követte, vagyis minden helyzetben Rá figyelt. Amikor még a pusztában vándoroltak és visszatértek Mózeshez miután kikémlelték Kánaánt, senkire nem figyelt, pedig a többség más véleményen volt, mint ő, mégis bízott az Úrban, és tudta, hogy övék lesz a föld. Tökéletesen követni azt jelenti, hogy Rá hagyatkozom, akkor is ha mindenki más véleményen van, ha nem értenek velem egyet, ha nem támogatnak, de tudom, ez az Úr útja.

Érthetetlen jelenet tanúi leszünk, mert a Gazda elé áll az egy talentumos szolga és visszaadja, azt, amit rábíztak (Mt 25,24-30). Nem fektette be, hanem elrejtette, és most visszaadja. Miért cselekedett így? Mert félt a Gazdától. Nem ismerte igazán, sőt félreismerte. Sokan fogalmaznak meg véleményt úgy Istenről, hogy nem is ismerik. Amikor véleményt mondanak az Úrról, magukból indulnak ki, azt gondolják, hogy Isten olyan, mint Ő. Saját lényük tartalmát vetítik ki Rá.

Mivel nem ismeri az Urat nincs a szívében csodálat és öröm, hisz nagy öröm az, hogy a Gazda a saját vagyonát ránk bízza. Nagy dolog ez, én magam csodálkozom is, hogy megbízik bennem, és rám meri bízni az életet, országa evangéliumát. Ennek a bizalomnak szolgálatra kell, hogy indítson. Csodálatos, hogy az Úrnak terve van velem, annak ellenére, ahogyan eddig életem, ahogy eddig hozzá viszonyultam.

Jó látni, hogy mindaz, amivel rendelkezem, amit sokszor a magaménak tulajdonítok, azaz Úré, csak kölcsön kaptam, az Ő javait forgathatom. Mondhatnánk azt is, hogy Isten nem üres kézzel küld az életbe, hanem ad induló tőkét, erre alapozhatom az életemet. Mindazzal, amit kaptam el kell számolni, tehát nem mindegy mit kezdek vele. A lustaságot nem díjazza a gazda, nem arra kaptuk, a talentumainkat, hogy elássuk, hanem, hogy befektessük, azaz használjunk vele. A tanítványnak tovább kell adni a jó hírt, az a feladata, hogy mentse a lelkeket.

A kulcs, hogy hasznos vagy haszontalan szolga vagyok. Nem az a hasznos, aki őrizgeti hitét, hanem az, aki szolgál vele, aki növeli, és másokat is Isten országába vezet. Haszontalan szolgákra nincs az Úrnak szüksége.

Zengd Jézus nevét

Zengd Jézus nevét, zengd, világ,

Őt, angyalok, áldjátok!

Felékesítve homlokát,