J
|
ózsué
elfoglalta az ígéret földjét, a harcok véget értek, és lassan beindul az élet
(Józs 11,10-12,23). A harcok hosszú ideig tartottak, az Úr adta nekik ezt a
területet, velük is volt a csatákban, de nekik kellett türelmesen kiűzni az
ellenséget. A teljes győzelemhez idő kell, nem megy egyik percről a másikra.
Kitartóan kell harcolniuk. Isten velük volt, de nekik kellett felvonulni az
ellenség ellen, voltak veszteségeik is, mert a győzelem mindig kerül valamibe.
Áldozat és küzdelem nélkül nincs győzelem, minden harc áldozatokkal jár, és ez
így van a mi életünkben is. Akkor aratunk győzelmet a bűn felett, ha vállaljuk
a kitartó harcot, elszenvedjük a veszteséget is. Jó tudni, hogy győzelmünkért a legnagyobb
árat az Úr Jézus Krisztus fizette meg, az Ő életébe került a győzelem.
Fontos még, hogy az egész földet elfoglalták. Nem hagytak ki egyetlen
települést sem, mert akkor félmunkát végeztek volna, illetve az ellenség a
hátukban maradt volna. Mindig a teljes győzelemig kell harcolni, ne engedjünk a
lustaság kívánalmainak, amely oly könnyen abbahagyná a harcot. Nem lehet
félmunkát végezni, sőt, nem elég csak kiűzni a gonoszt, hanem a felszabadított
területet be is kell telepíteni, mert az üresen hagyott helyre az ellenség
visszatér. „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli
helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál. Akkor így szól: Visszatérek
házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja
azt. Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket;
bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz
az előbbinél” (Mt 12,43-45). Gyakran ezt a hibát követjük el, nem töltjük
be az üres helyet, így a gonosz visszatér. Tehát nem elég valamitől
megszabadulni, a helyét be kell tölteni, új Gazdára van szükség. Ez a Gazda az
Úr Jézus Krisztus lehet életünkben.
A föld pedig megnyugodott a harctól, tehát békesség lett, mert mindent
úgy cselekedtek, ahogyan az Úr megparancsolta nekik. Békesség mindig ott és
akkor van, amikor Isten akaratának engedünk.
Jézus tanítványainak mindig készen kell lenni, mert az Úr eljövetelének
időpontját kizárólag csak az Atya ismeri (Mt 24,36-51). Így azután minden
spekulációt félre kell tenni, de kapunk jeleket, amelyek segítenek a
tájékozódásban. Urunk nem akarja, hogy Övéi megtévedjenek, becsapódjanak, ezért
elhelyez a történelem színpadán olyan jelzéseket, amelyek alapján
felismerhetjük, hol tartunk, és készen állhatunk az Úr fogadására. Mert nagyon
fontos, hogy várjuk az Urat. Aki várja, annak számára Isten szava valóság,
bízik benne, és tudja, hogy amit napról-napra olvas, az beteljesedik.
Fontos jel az élet alakulása, az utolsó idők mindennapjait Noé korához
hasonlítja Jézus. Úgy élnek majd eljövetelét megelőzően az emberek, mint Noé
idején. Hogyan is éltek akkor? Teljesen lefoglalta őket a megélhetés, a
szórakozás, a magánélet, annyira magukkal voltak elfoglalva, hogy nem fért be
már Isten az életükbe. Bizony, az ember azóta
mit sem változott, a mi korunk sem él másképp, csak a fogyasztás, a különféle
szórakozás, vágyaink, ösztöneink kielégítése áll a középpontban.
A bárka készült, de nem vették komolyan. A bárka az a közelgő ítéletet is
hirdette. Minél előrébb tartott a vízi jármű építése, annál közelebb volt az
ítélet is. Most áll a kereszt, ahová menekülhetünk, minél több idő telik el
nagypéntek óta, annál közelebb kerülünk a kegyelmi idő végéhez. Azonban Noé korának
embere nem vette komolyan Isten üzenetét, nem látta meg a jelek fontosságát. De
vajon mi komolyan vesszük-e az Istentől küldött üzenetet? Szól az evangélium,
de hozzá igazítjuk-e az életünket? Az ítélet közeledett, de Isten
elkészíttette a menekülés útját is, csak be kellett szállni a bárkába. De nem
vették észre, nem akarták komolyan venni, aztán egyszercsak esni kezdett az
eső, de akkor már késő volt, hisz az ajtók bezárultak. Amikor szól az Ige,
vegyük komolyan isten hívó szavát, ne merüljünk bele a világ dolgaiba, mert
esetleg késő lesz. Vegyük komolyan, amit az ének mond: Ma még lehet, ma még
szabad, borulj le a kereszt alatt.
Az Úr hangsúlyozza: legyünk készen! Ki van készen? Aki a bárkában várja az
ítéletet, és benne is marad, amíg eláll a fergeteg, amíg újra száraz lesz a
föld. Számunkra az Úr a bárka, aki Krisztusban van új teremtés az.
A várakozás nem jelent tétlenséget. Az Úr gyermekeinek van feladatuk, úgy
várhatják Urukat, hogy közben végzik a rájuk bízottakat. Felelősek vagyunk az
Úrtól kapott szolgálat végzéséért, az evangélium hirdetéséért. Lényeges meglátni,
hogy itt nem a saját dolgainkról, mindennapi munkánk elvégzéséről, hanem a
lelkek mentéséről, és a megmentettek lelkigondozásáról van szó. Legyen mindig
első az Úr ügye számunkra, mert bármikor jöhet Urunk. Várjuk Őt hűséges
szolgálattal.
Siessetek, hamar lejár
1.
Siessetek, hamar lejár,
Kegyelme már régóta vár!
Ma még lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
Ma még lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
2.
Ha késlekedsz, mi lesz veled?
Hogy mented meg a lelkedet?
Bezárul a kegyelmi út,
Lelked örök halálba jut.
Bezárul a kegyelmi út,
Lelked örök halálba jut.
3.
Elszáll a perc, az életed,
Ma még ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább,
Ma kérd Atyád bocsánatát!
Ne késs tovább, ne várj tovább,
Ma kérd Atyád bocsánatát!
4.
A szűk kapu ma még nyitva,
Vár téged is Isten Fia!
Jézus szeret, vár tégedet,
Ne keményítsd meg szívedet!
Jézus szeret, vár tégedet,
Ne keményítsd meg szívedet!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése