Élők Istene

A

z átkelés után birtokba kell venni az Úrtól kapott földet. Az első állomás Jerikó városa (Józs 6,1-21). Ebbe a városba már eljutott Izráel híre, és mindaz, amit Istenük értük cselekedett. Azonban ezek a nagyszerű hírek nem arra serkentették a jerikóiakat, hogy beengedjék Isten népét és megismerjék az Urat., hanem bezárkóztak előle. Ők megmaradtak saját hamis isteneik mellett, pedig a Teremtő, akitől ők is kapták az életüket, bejelentkezett náluk. Mi hogyan reagálunk Isten jelzésére, kitárjuk életünk ajtaját, vagy még jobban bezárkózunk? Merjük feladni önállóságunkat, vélt szabadságunkat, mert ahol Isten megjelenik, ott mindig áldás árad szét. Az Úr áldásának hordozója Izráel, ma pedig az újszövetségi nép. Bár mindenütt, ahol megjelenünk,  azt tapasztalnák, hogy mi hordozzuk Isten áldását, rajtunk keresztül hömpölyög az élet vize, ami termékennyé teszi az életeket.

A honfoglaló nép szempontjából Jerikó egy kikerülhetetlen akadályt képez. Ezt le kell küzdeniük, azonban emberileg kevés rá az esélyük, hiszen Jerikó népe bezárkózik, Izráel pedig nem rendelkezik korszerű haditechnikával. Azonban nem csüggednek el, és nem is fordulnak vissza, mert velük van a Mindenható. Ha az Úr oltalma alatt vonulnak, Rá is bízhatják magukat. Jerikó elfoglalásának haditervét az Úr dolgozza ki. Milyen csodálatos is az Úr, mindent megtesz övéiért, elkészíti a haditervet, nekik csak pontosan azt kell tenni, amit az Úr mond. Hitre volt szükségük, hogy hat napon át úgy tegyenek, ahogy Isten mondta. De, ők bíztak az Úrban, megkerülték a várost mindennap, nem mondták, ennek semmi értelme nincs, hitték, hogy a hetedik napon meglátják a csodát, és valóban ledőlnek Jerikó falai.

Számunkra is fontos ennek a történetnek üzenete, amely az Úrtól kapott feladatokban való kitartásról, és engedelmeskedésről szól. Isten szavára bátran indulhatunk feladataink végzésére, a Neki való szolgálatra. Bátran lehetünk Jézus hírvivői, mert Ő előttünk jár. Lássuk meg, hogy a nagy ereje van a kitartó imádságnak, soha ne adjuk fel a másokért való közbenjárást, ha mindjárt nem látunk eredményt. Izráel népe hat napon át járta körbe Jerikót, de az első nap fáradságos menetelése után nem láttak semmi változást, azonban másnap mégis újra körbejárták Jerikót, mert nem a látható eredményre, hanem Istenre tekintettek. Bizony könnyen bele lehet fáradni a szolgálatba, az imádkozásba, ha nem látunk változást, ha nincs eredmény, azonban mégse adjuk fel, ha ígéretünk van, kapaszkodjunk abba. Higgyük, ha az Úr szavának engedelmeskedünk, lesz eredmény is, de addig legyünk kitartóak, és erősödjünk meg az Úrban. Menjünk ma is bátran előre Urunkkal, ne ijedjünk meg a falaktól, a bekerített városoktól, a különféle akadályoktól, mert az Úr szavára ma is leomlanak Jerikóink falai.

A falak leomlását az Úr vitte végbe, de szükség volt a nép hét napon át tartó engedelmes menetelésére, a kürtölésre, majd a kiáltásra. Csak akkor omlottak le a falak, amikor a hetedik napon, a hetedik kör után egyszerre kiáltottak. A kiáltás hitben történt, hitték, hogy nekik adta az Úr a várost. Tehát Isten ajándéka az eredmény.

Józsué tudja, hogy a város bevétele Isten kegyelméből történt, ezért mindent az Úrnak szentelnek. Tehát Izráel nem zsákmányszerzés, vagy pusztítás céljából foglalta el a várost, hanem, azért, hogy birtokba vegyék az Ábrahámnak neki ígért földet. Maga a város, és mindaz, ami benne található az Úré. Józsué hangsúlyozza, hogy amit az Úrnak szentelnek, az véglegeden az Övé, abból ők semmit nem mondhatnak maguknak, így az ott található javakból semmit sem vihetnek magukkal. Lényeges, hogy amit egyszer az Úrnak, az Ő munkáinak szentelünk, azt semmilyen címen ne vegyük vissza, ne fordítsuk a magunk javára. Az Úrnak szentelt dolgok, nem a mi vésztartalékaink. Csak az van az Úrnak szentelve, amiről én végérvényesen lemondok, és az Úrnak adom.

Bizony mintha egy mai istentisztelet résztvevőit látnánk Jézus körül, csodálkoznak azon, amit mond, talán még dicsérik is, milyen szépen beszélt, de azután elmennek és otthagyják (Mt 22,23-33). Hányan csodálják ma is az Úr szavait, gyönyörködnek az igehirdetésekben, de amikor vége az alkalomnak, elmennek. Elmennek, úgy, hogy nem történik bennük semmi, nem adják életüket az Úrnak, nem borulnak le Előtte. Hiszen azt kérte Jézus, hogy ami az Istené, azt adják Neki. Így az életüket kellett volna feltétel nélkül Jézusra bízniuk, az Igének életté, cselekedetté kellett volna válni, de nem így történt. Vajon hogy is van ez a mi életünkben? Bennünk marad-e, amit hallunk, gyakorlattá válik-e? Vagy mi is tovább megyünk, mint ezek az emberek?

Nagy nyomás alatt tartják Jézust, most a szadduceusok jönnek Hozzá. Tehát az akkori társadalmi élet minden fontos vallási és politikai csoportja megjelenik előtte, mind megfogni akarják, és Jézus nem roppan össze, nem válik feszültté, hanem foglalkozik ezekkel is. Egy kitalált történettel jönnek ezek az emberek, nem személyes problémáikat hozzák, hanem lehetetlen helyzetbe akarják sodorni az Urat.

Jézus válaszol ezeknek is, Ő nem tér ki semmilyen lehetetlen, vagy kényes kérdés elől, ezért nyugodtan jöhetünk Hozzá bármivel és bármikor. Áldást akkor nyerünk, ha őszinte szívvel jövünk. A válaszból megláthatjuk, hogy akkor kapunk jó feleletet kérdéseinkre, ha az Írásból keressük a választ, ha igyekszünk megismerni Isten hatalmát és lehetőségeit. Isten lehetőségei soha nem érnek véget. Ezek problémája abból fakadt, hogy nem volt tekintély számukra a Szentírás. De, az-e számomra? Isten világa egészen más, mint a földi élet, így a feltámadás utáni élet is más lesz. Isten országának rendje fog megvalósulni benne. Ott már nem a földi, az emberi vágyak és ösztönök lesznek a meghatározók, hanem a bennünk lévő isteni természet. Ott már nem lesz jelen a bűn, nem lesz halma felettünk, mert Isten lesz mindenekben. Amíg itt vagyunk ebben a világban az a lényeg, hogy minél jobban megismerjük az Urat, és akaratához igazítsuk az életünket.

Jó látni, hogy minden kérdésre az Igéből nyeri Urunk a választ, ezzel azt jelezi, hogy a feleletek itt vannak előttünk, csak meg kell lelni őket. Alázatos imádságos szívvel kell figyelnünk az Igére és meghalljuk Urunk válaszát. Nincs szükség semmilyen trükkre, különleges kijelentésre, amit tudnunk kell az benne van a Szentírásban. Jézus is onnan hozza elő a válaszát, ráadásul mindenki számára ismerős Igét idézett. Kérjük Urunkat, hogy nyissa meg fülünket és szemünket, hogy amikor az Igét olvassuk, lássunk és halljunk.

Jézus a válaszban hangsúlyozza, hogy Isten nem múlt, hanem jelen időben beszélt, az akkor már nem a földi világban tartózkodó ősatyákról. Vagyis ezek az ősök Éltek Isten világában, mert Ő nem a holtak, hanem az élők Istene. Ő nem múlt, hanem jelen és jövő. Krisztusban van egyedül jövőnk.

BÍZOM BENNED URAM JÉZUS

Bízom benned, Uram Jézus

Benned bízom egyedül

Kit Te hű kegyelmed hordoz

Az bizton üdvözül.

Bízom benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó, Én bízom benned,

Uram Jézus, Igéd bíztat reá.

Mint a pásztor gyenge bárányt, folyvást úgy vezet kezed,

S annak, aki rád tekint csak,

el esni nem lehet.

Bízom benned, Uram Jézus...

Gondot is viselsz Te rólam, hordod minden terhemet: hogyne bízna szívem abban,

ki engem úgy szeret!

Bízom benned, Uram Jézus.....

Bízom benned, Uram Jézus

Add, hogy mindig így legyen:

Bízzam benned, bármi érjen

És bízzam szüntelen.

Bízom benned, Uram Jézus …

Isten áldásával.