Lehetőség

M

indenkinek szétosztották az örökséget Kánaán földjén (Józs 13,15-33), senki nem maradt saját terület nélkül. Az Úr mindegyik törzsről gondoskodott. Az eddig rabszolga majd nomád, vándorló nép megkezdi a letelepedett életformát.  Most egy új kezdődik életükben. Meg kell tanulniuk a szabadságban élni. Eddig mások irányították életüket, most szabadok lehetnek Isten uralma alatt. Nekünk is ezt kell megtanulni, az igazi szabadság az Úr vezetése alatt van. Isten mai gyermekeinek is tanulni kell a szabadításban való járást, a benne való megmaradást. Azt jelenti mindez, hogy Istenre figyelve élek, az Ő akaratának engedelmeskedem, és közben átformálódom. Képessé válok a rosszra nemet mondani. A szabadság az, amikor nemet is tudok mondani, van lehetőségem megtenni a rosszat, de tudok rá nemet mondani.

Ismét találkozunk Bálám jövendőmondó nevével, ő az, aki meg akarta átkozni Izráelt még a vándorlás alatt, de az Úr nem engedte ezt neki. Most elesett Izráel ellenségei között. Mindez azt jelzi, hogy nem érintette meg a szívét mindaz, amit átélt. Tudta, kicsoda Izráel, de nem jutott el szíve közepéig. Hiszen ha igazán felismeri, hogy az Úr áldotta ez a nép akkor ő is közéjük települt volna, mint ahogy Ráháb látta Isten hatalmát, és vágyott népéhez tartozni. Az a természetes, hogy áldottak akarunk lenni, aki látja, hol az áldás helye, oda igyekszik. Ám Bálám lénye hideg maradt, az élet vize nem hatolt lényébe, így csak az értelme lett érintve, de a szíve nem.

De vajon érinti-e a szívünket Isten Igéje, vagy mi is úgy vagyunk, mint ez a mágus? Életünk külső részét, értelmünket, szokásunkat áthatja a keresztyénség, de lényünket nem.  Az Úr pedig azt akarja, hogy belülről is tanítványok legyünk, azaz egész lényünk legyen összhangban az Igével. Ne csak tudjam, hogy kell élni, mit kell tenni, hanem valóban cselekedjem is.

Ismét példázatot hallunk az Úrtól (Mt 25,14-23), amelyből megtudjuk, hogy a gazda talentumot osztott szét szolgái között.  Mindenki képességeinek megfelelő összeget vehetett át, annyit, amennyivel lehetőséget kapott egy áldást osztó, növekedő életre.  Senki nem kap többet, és nem is kérnek tőle számon többet, mint amennyire képes.  Isten jól ismeri övéit, nem terhel túl senkit, annyit bíz rá, amennyivel el tud boldogulni, és megadja hozzá a lehetőséget, erőt és képességet is. Isten országában nincs egyenlősdi, nem az a lényeg, hogy mindenki ugyanannyit kapjon, hanem az egyéni képességekhez van szabva, ki mennyit kap. Az Úr jól tudja, kinek mennyit kell adni, mi ne törődjünk mással, ne irigyeljük, aki többet kapott, de ne is siránkozzunk, hogy mi ennyivel mihez kezdhetünk. Nem a talentumok mennyisége a lényeg, hanem az, hogy aki kapja, mennyit hoz ki belőlük. Az a lényeg, hogy amit kaptam, abból hozzam ki a maximumot. Kihoztam-e az életemből Isten dicsőségére a maximumot? Vagy csak félgőzzel szolgálom?

Az átvett vagyonnal nekem kell gazdálkodnom. Arra kapom, hogy forgassam, és nem arra, hogy félretegyem, őrizgessem, hanem, hogy éljek vele, hogy megszaporítsam. Az átvett talentum, tehát a tehetség, szorgalom, képesség, maga az életem nem az enyém, Istentől kaptam, így nem azt teszek vele, amit akarok, hanem felelős vagyok érte. Az életemmel, benne minden lehetőséggel el kell számolnom.

A talentum elrejtése nem megoldás. Az egyedüli megoldás, hogy hálás szívvel forgatom, és igyekszem a lehető legtöbbet kihozni mindabból, amit kaptam Uram dicsőségére. Aki komolyan veszi az élet felelősségét, dicséretet és jutalmat kap, az előtt kitárul majd Isten országának gazdagsága. Az majd Ura örömében élvezheti az ország javait, az majd többre bízatik.

Légy éber reggel

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.