Csak őszintén érdemes

J

ózsué kérdésére az Úr válaszol, megmondja; miért szenvedtek vereséget (Józs 7,10-26). Vétkezett Izráel, hangzik az Úr szava, és azzal, amit elmond, ahogyan feltárja Józsué előtt a vétket, rámutat arra, hogy Ő valóban jelen van közöttük, és látják életük minden rezdülését. Megkísérti az embert, hogy Istenre a maga képességeit, lehetőségeit vetíti ki, és úgy gondolja, ha valamiről más nem tud, akkor azt Isten sem tudja. Ő azonban valóban itt van köztünk, nincs semmi rejtett dolog előtte. Így van tisztában a mi dolgainkkal is, amit a belső szobánkban cselekszünk, az sincs titkon előtte. Ezért küld oda imádkozni Jézus, mert az Atya látja azt, ami a belső szobánkban végbemegy, és ha őszintén Hozzá fordulunk, ha Neki tárjuk fel kísértéseinket is, megelőzhető a bukás, a vétek.

Az Úr elmondja, hogy népe, amikor bűn van az életében, bukásra van ítélve az ellenséggel szemben. Tehát csak akkor győzhetünk a bűneink fölött, ha nincsenek rejtett dolgaink, ha mindent őszintén feltártunk Urunk előtt. Amennyiben tudatosan megtűrjük a vétket, vereséget fogunk tapasztalni. Ezért vagyunk ma olyan erőtlenek és hatástalanok, mert vannak nem rendezett bűnök a szívünkben.

Bizony, amit Ákán elkövetett, súlyos bűn volt, de valószínűleg ott van bennünk a kérdés, miért kellett az egész családjának meghalni? Isten úgy állapítja meg a vétket, hogy loptak és hazudtak is. Tehát meglopták Istent, és be akarták csapni, amikor nem álltak a közösség elé őszintén megvallva, hogy mit tettek. Hiszen Ákán és családja is szembesült a vereséggel. Tudták, hogy Józsué keresi az okot, aztán még Jerikó elfoglalása előtt hallották, hogy minden az Úré. Ismerték Józsué felhívását, amelyben mindenkit óvott attól, hogy elvegyenek az Úrnak szentelt dolgokból. Ennek ellenére mégsem mentek vezetőjük elé, nem tárták fel az igazságot, hanem abban bíztak, hogy nem derül ki. Gyakran mi is Ákánhoz vagyunk hasonlóak, ahelyett, hogy őszintén feltárnánk életünk nyomorúságait, abban bízunk, hogy sikerül elrejteni azt.

Amikor az Úr nyilvánvalóvá teszi, hogy ki a vétkes, Józsué felszólítja, tegyen bűnvallást. Ez a megoldás, enélkül nincs előrelépés, nincs győzelem. Őszintén megvallani az Úr előtt minden vétkemet. Vagyis kimondom, hogy én vagyok a felelős, és nem mások. Ákán vallomását nekünk is meg kell tenni: „Bizony vétkeztem az Úr ellen, Izráel Istene ellen.” Mintha a tékozló fiút hallanánk évszázadokkal később. Milyen hálára indító, ha bennünk megfogalmazódik ez a vallomás, mi már ígéret alatt tehetjük, amely így szól: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (Jn 1,9).

Az Úr továbbra is tükröt tart elénk, amelyben megmutatja életünket, úgy, ahogy a farizeusokkal is láttatta önmagukat (Mt 23,1-7). A lényeg, amit Jézus kiemel, hogy a tanítással nincs baj, de az élettel, a gyakorlattal igen. Rámutat, hogy az elmélet, a biblikus tanítás fontos, de nem elegendő. A biblikus tanítást biblikus életnek kell alátámasztani, mert csak így válik hitelessé.

Elszomorító, hogy Isten népének tanítóiról azt kell mondania Jézusnak, hogy cselekedeteiket ne kövessék. Pedig nekik kellene mindenben példáknak lenniük. Ők nem magánemberek, akiknek a zsinagógáig tart a megbízatásuk.  Amikor lejönnek a pulpitusról, akkor is az Urat képviselik, így felelősek azért, ahogyan élnek, amit mutatnak mások számára.

Vajon mit mond a mai tanítókról, a lelkészekről, hitoktatókról, a tanítványokról az Úr? Nem illik ránk is néha, hogy amit mondanak, azt megtegyétek, de cselekedeteiket ne kövessétek? Ez azért elgondolkodtató, mert bizony az emberek úgy gondolkodnak, ha a lelkész, a presbiter, a templomos ember megteheti, akkor ő is. Bizony, gyakran követik a cselekedeteinket, és ezzel rossz irányba visszük az embereket.  Ezen a területen is bűnbánatra van szükségünk.

Azt is végiggondolhatjuk még, hogy mi, mai tanítványok mit is szeretünk? Csendben és észrevétlenül szolgálni az Urat, vagy mi is inkább látszódni akarunk? Mi vágyunk a társadalom elismerésére, vagy alázattal minden dicsőséget Urunknak adunk? Tudva, ha valami jó történik, ha van szabadulás, megtérés, megújulás, ha gyümölcsöt terem a hit, az nem a mi érdemünk, az Úr ajándéka. Ezért csakis az Övé lehet a hála.

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4.                   Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.