|
M
|
ennyivel
másabb most a kép, mint az első támadás idején. Most nem menekülés, fejvesztettség,
hanem diadal látható (Józs 8,14-35). Miért ez a nagy változás? Mert rendbe jött
a kapcsolatuk Istennel, eltávolították a közéjük állt vétket és most már az Úr
áldását élvezték, megtapasztalták, hogy Istenük valóban kezükbe adja az
ellenséget. Mi is megtapasztalhatjuk, hogy mennyire más lesz az életünk, amikor
rendbe jövünk az Úrral, amikor eltávolítjuk a közénk került, a kapcsolatunkat
megrontó vétket. Egymás között is így működnek a dolgok, amíg nem tárjuk fel és
nem rendezzük a vétket, a hibát, a másik ellen elkövetett sérelmeket mindig
zavarodottság és vereség lesz osztályrészünk. Amikor azonban őszintén feltárjuk
a problémákat, tehát beszélünk róluk, majd meg is oldjuk őket, tehát
változtatunk minden mássá lesz.
Azt is megfigyelhetjük, hogy Aj királya úgy gondolja ismét könnyűszerrel
szétveri a támadókat, mert nem tudja, hogy Izráelnek élő Istene van, Aki
tanácsolja népét, Aki döntött, és e döntés nyomán Izráel nyerni fog. Győzni fog
Izráel mert saját örökségét foglalja vissza, hiszen ez a föld már Ábrahámnak és
utódainak adatott. Isten mai gyermekei is győztes csapatban szerepelnek, mert
ha nem is egy földdarabot ígért nekünk az Úr, de azt igen, hogy ha
tanítványokká teszünk minden népet velünk lesz a világ végezetéig. De úgy
élünk-e, mint Krisztus katonái, akikre a csodálatos győzelmi hír bízatott:
Jézus él. Ma mintha az első Ajbeli csatában elfutó zsidó harcosokra hasonlítanánk.
Már nem igazán merjük képviselni Isten szavát, nem úgy nézünk rá, mint életeket
megváltoztató, gondolkodást átformáló erőre, hanem vereségre vagyunk beállítva.
Józsué mindent az akarata szerint cselekszik, és nem feledkezik meg az
Úrról, tudja, hogy a győzelem Isten ajándéka. Ezért oltárt készít, a hála
oltárát. Igen így működnek jól a dolgok, Isten végzi a részét, megadja a
győzelmet, oltalmazza övéit, zsákmányt biztosít a számukra, tehát gazdasági
növekedésben is részük lesz. A nép pedig szintén teszi a dolgát, az Úrban bízva
hadba vonul, majd az Ebál hegyén oltárt épít és hálát ad. Ez a mi életünk
haladásának is menetrendje. Engedjük Istent cselekedni, közben végezzük, amivel
megbíz, majd a győzelmek után adjunk hálát, vagyis soha ne feledjük el, hogy
bármit sikerült jól elvégeznünk az Isten ajándéka.
Jaj mondások sorozata következik, mert az Úr szeretete tiszta és így
arra, ami rossz, ami nem egyezik Isten akaratával, arra soha nem mondja, hogy
jó. A farizeusok értek rendje felborult, mert az ember tetteit, a számára
fontosat, az aranyat és az áldozatot nagyobb jelentőségűnek tarja, mint az Úr
jelenlétét demonstráló templomot, vagy az oltárt. Ezek, mind Istenre mutatnak,
szeretetéről és kegyelméről tesznek bizonyságot. Mert a templom az hely, ahol
meg ismerhetik az Urat, az oltár pedig, ahol a bűnökért való áldozatbemutatásra
kerül, aminek következtében, átélhetik Isten kegyelmét.
Bizony mindezeket jó nekünk is komolyan venni, mert velünk is
megtörténik, hogy egy szórólapon nagyobb betűvel van szedve az előadó neve,
virító a titulusa, mint Isten neve, vagy az Úr Igéje. Adakozásokkor is milyen
nagy jelentőséget tulajdonítunk nevünk elhangzásának. Pedig minden helyzetben
az urat illeti a dicsőség.
Jézus nagyon keményen beszél korának vallási vezetőiről, bolondok és vakok,
de vajon mit mond rólunk? Nem így lát minket is néha? De komolyan vesszük-e,
amit az Úr mond és készek vagyunk-e korrigálni eddigi gyakorlatunkat.
Ó, hála az Úrnak
1.
Ó, hála az Úrnak, zengjünk Neki hát,
Mert úgy szeretett, hogy id’adta Fiát,
A kínra, halálra küldötte el Őt,
Megnyitni a mennyet a bűnös előtt.
Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,
Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.
Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,
Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!
2.
Ó, teljes az üdv, amit ád ez a vér,
Ó, drága a kincs, amit Isten ígér.
Ha bánva bűnét, jön a leggonoszabb,
Az Úr neki még ma bocsánatot ad.
Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,
Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.
Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,
Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!
3.
Szent az, mit az Úr mond és szent, amit ad,
És szent öröm az, mely az Úrba’ vigad,
De még magasabb lesz az égi öröm,
Ha Jézus előtt vigadunk odafönn.
Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,
Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.
Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,
Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése