A
|
z utolsó
simításokat végzik, és három nap múlva átélik, amire vágytak, amiben
reménykedtek, amiért annyit szenvedtek, és ami őseiknek nem adatott meg,
birtokba vehetik saját földjüket (Józs 1,10-18). Megtapasztalják, hogy az Úr ajándékozó Isten. Nagy ajándék a letelepülés, a megnyugvás, hogy végre
nyugodtan élhetnek, lehet tervezni, és hosszú évtizedek után beteljesült az
ígéret. Csodálatos ez, Isten beteljesíti ígéreteit, de ki kell őket várni. Meg
kell tanulni nyugodtan, békés szívvel várni az Úr lépésére. Mi gyakran nem
várunk, sietünk és siettetni akarjuk Istent, azonban az nem jó. Várjunk Rá
örömmel és kitartással.
A következő, amire figyelni kell, hogy a földet Isten adja a számukra, de
nekik kell azt birtokba venni. Csak
akkor lesz az övék, ha bátran átkelnek a Jordánon és letelepednek. Vagyis az
ajándékot át kell venni és használni is kell. Hiába van az asztalon a finom
étel, ha nem ülünk le és nem eszünk, éhen maradunk. Mert más elkészítheti a
számunkra, de megenni nem eheti helyettünk, azt nekünk kell megtenni. Isten
gyermekei azonban mintha pont úgy élnének, hogy nem veszik át az ajándékot, nem
élnek az ígéretekkel, nem építenek rájuk.
Józsué kiadja az átkelés előtti utolsó parancsokat, az első az útravaló
készítése, mert táplálkozás nélkül nem lehet vándorolni, nem lehet harcolni. Az
örvendezés közben magukkal is kell törődniük.
A nép vezetője nem engedi, hogy elhanyagolják az étkezést. A sok napi
feladat között nagy a kísértés, hogy pont a lélek táplálása marad el. Oda kell
figyelni, és mindent meg kell tenni, hogy jusson rá idő. Mi is ha utazunk,
testünk számára előre elkészítjük a táplálékot, viszünk innivalót is, nehogy
eléhezzünk, vagy szomjan maradjunk. De ilyen gonddal ügyelünk-e arra, hogy
egész nap velünk legyen az Ige?
Rúben és Gád törzse a Jordán innenső részén fog letelepülni, de nekik is
ki kell venni a részüket az ország birtokba vételében. Át kell a többiekkel
kelni, és harcolni kell a földért. Nem
mondhatják, mi már hazaértünk, meg fáradtak is vagyunk a hosszú vándorlás után,
mi ittmaradunk pihenni. Isten népe összetartozik és felelősséggel tartoznak
egymás iránt. Nem mondhatják, nekem a Jordánon túli részhez nincs közöm, hanem
menniük kell segíteni. Mi gyakran csak magunkra gondolunk, Isten azonban
rámutat Igéjén keresztül, hogy Isten gyermekei összetartoznak, mindig felelősek
egymásért.
A nép elkötelezi magát az Úr és Józsué mellett, ünnepélyesen megfogadják,
hogy úgy hallgatnak rá, amint Mózesre is. Láttuk már korábban is, hogy könnyű
fogadalmakat tenni, de a mindennapi élet során ezekről az ígéretekről gyakran
elfeledkezünk. Szeretjük az ünnepi formákat, gyülekezet előtt ígérünk és
fogadunk, de mivé lesznek ezek az ígéretek? Gondoljunk a konfirmációi fogadalomra,
a házassági eskü szövegére, amit időnként együtt újra el kéne olvasniuk a
házaspároknak. De felidézhetjük mindazt, amit megszokásból elmondunk úrvacsoraosztások alkalmával, vagy azt az ígéretet, amit gyermekeink keresztelésekor az
Úr jelenlétében tettünk. Ezekről megfeledkezünk, vagy talán már akkor sem
gondoltuk komolyan, amikor kimondtuk őket. Évek múltával azonban gyakran számon
kérjük Istent, miért engedett egy-egy nyomorúságot, miért nem oltalmazott meg,
de azt nem vesszük észre, hogy mi nem vettük komolyan ígéreteinket. Bizony itt
a fogadalom végén átokmondás hangzik. Tehát ha nem veszik komolyan, amit
megfogadtak, visszaszáll rájuk, amit mondtak. Életük alakulása attól függ, hogy
komolyan engedelmeskednek-e Istennek.
A végén azt kérik Józsuétól, hogy legyen erős és bátor, erre nekünk is
szükségünk van, mert az Úr útján csak úgy tudunk végigmenni, ha bátran vállaljuk
Őt, és ragaszkodunk ígéreteihez.
Az Úr Jézus még az utolsó napokban is bemutatta az emberek számára
hatalmát, hiszen a fügefa elszáradása jel is volt. Jel arról, hogy ki az, aki
közöttük van (Mt 21,23-27). Igaz, a templom megtisztítása is ilyen jelként
szolgált, lássák meg, hogy maga az élő, a szent Isten van közöttük, nem egymással,
nem is a másik néppel, hanem saját életükkel kell foglalkozni. Lássák meg, hogy
az életük olyan terméketlen, mint az a fügefa, de Jézus meg tudja tisztítani és termőképessé tenni. Felismertük-e már, hogy életünk kiszáradt? Látjuk-e,
hogy nincs gyümölcs, és az Úr a szép zöld levelekkel nem elégszik meg. Mert
Isten népe nem dísznövény, hanem gyümölcsfa, és nem az a lényeg, hogy minél
szebben nézzünk ki, minél jobban pompázzunk, hanem, hogy gyümölcsöt teremjünk,
ám ez Jézus megtisztító és megújító munkája nélkül nem lehetséges. Kérjük, hogy
könyörüljön, és változtassa élővé, termővé életünket, mert díszfákra nincs
szüksége az Úrnak.
Amikor ismét megjelenik a templomban, nem a fentebb említett kéréssel
fordulnak Hozzá, hanem hatalma felől érdeklődnek. Nekik még mindig bizonyíték
kell, pedig a sok megváltozott, meggyógyult, rendbe jött élet beszél magáért.
Nekik ez nem elég, pedig ha saját életüket is az Úrhoz vinnék, nem lenne
szükségük bizonyítékra, mert aki megtapasztalja, hogy az eddig reménytelennek
tartott életét Jézus rendbe hozta, az tudni fogja, hogy Ő az Isten Fia. Hiszen
embert megváltoztatni, újjá formálni, csak Isten képes.
Jézus a kérdésre kérdéssel válaszol, mert Őt nem lehet felelősségre
vonni, elszámoltatni. Az elszámolást Ő végzi, és egyszer nekünk kell beszámolni
életünkről. Ezek az emberek gyávák, nem mernek önmaguk lenni, mindig mások véleményéhez
igazítják döntésüket. Számukra csak az a lényeg, hogy népszerűek maradjanak, és
tovább épüljön karrierjük. Tudják, hogy az adott helyzetben mi a számukra
legmegfelelőbb válasz. Azonban Jézus csak akkor felel, ha őszinték vagyunk, ha
mások véleménye ellenére is merjük Őt vállalni. Hiszen Ő is vállalt minket a
kereszten. Nem azt nézte, számára mi a jó, hanem arra figyelt, hogyan menthet
meg bennünket.
1. Tégy, Uram, engem áldássá, Lelkedet úgy várom!
Tedd te a szívem hálássá, hogy neked szolgáljon.
Bárhová küldesz, ajkamról zengjen az új ének.
Tégy, Uram, engem áldássá, oly sok a bús élet.
2. Tégy, Uram, engem testvérré, Lelkedet úgy kérem,
Tedd te a szívem, tedd késszé, bízni a testvérben.
Sejteni engedd, mit érez: boldog-e, szenved-é?
Vígy közelebb a testvérhez, népedet tedd eggyé!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése