O
|
lvastuk a
tegnapi nap folyamán, hogy megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr
nevét (Jóel 4,1-21). Csodálatos ígéret és nagy lehetőség ez a mai napig minden
kor nyomorúságban élő embere számára. Isten felkínálja segítségét mindazoknak,
akik Hozzá fordulnak és segítségül hívják. Tehát csak rajtunk múlik, hívjuk Őt
alázattal elismerve, hogy képtelenek vagyunk életünket rendbe tenni, vagy nem
hívjuk, mert nem tanultunk a kudarcok sorozatából és még mindig áltatjuk
magunkat. Izráel népének az élete a bizonyíték az ígéret megbízhatóságára,
hiszen sokszor kerültek nyomorúságos helyzetbe, éltek idegen népek közt, de
amikor kiáltottak, az Úr mindig megkönyörült rajtuk. Ezért van ma is Izráel,
mert az Úrhoz fordultak és Ő összegyűjtötte népét a szétszórtságból. Erre
építve mi is forduljunk bátran az Úrhoz, merjünk Tőle segítséget kérni, és
alázattal fogadjuk el a felkínált megoldást, még ha néha fájdalmas is.
Azonban azt is látnunk kell, hogy Isten nem engedi a visszaélést népe
nyomorúságával, mert eljön a számonkérés ideje. A népeknek felelni kell, azért,
ahogyan Isten népével bántak. Mert bár lehetnek népek Isten ítéletének
eszközei, de ha túllépnek hatáskörükön, felelniük kell. Azt is üzeni Igénk,
hogy Isten népe mindig szálka a világ szemében, és állandóan elpusztítására
törekszik. Isten gyermekei a világban soha nincsenek biztonságban, számukra
Uruk jelenti a védelmet. A gonosz mindennemű támadása idejére, az Úr oltalmat
ígér övéinek. Merjünk Hozzá menekülni, amikor a gonosz rázza életünket,
házasságunkat, kapcsolatainkat és gyülekezetünket. A gonosz mindig pusztítani
akar, de csak azok fölött van hatalma, akik félnek tőle, és nem tudják, hogy
jelen van az Úr. Aki tudja, hogy Isten nem hagyja cserben övéit, olyan
békességet tapasztal, mint Jézus, amikor a vihar idején is nyugodtan aludt,
mert az Atya oltalmában volt.
Most pedig figyeljük Urunkat, miként tud a ránehezedő nyomás ellenére is
megmaradni az Atya akaratánál, az általa is helyesnek látott úton (Mt
21,12-17). A sokaság azt várja, hogy Jézus királlyá koronáztatja magát,
hadsereget szervez és kiűzi a rómaiakat az országból. Ám Jézus nem oda tart,
nem az igényeket szolgálja ki, hanem a templomba indul. Azért tudja a nyomást
elhárítani, mert mindig az Atyát keresi, most is az Ő házába indul. Jézus azt
mutatja, be, hogy lehet az elvárások ellenére cselekedni, lehet a nyomásnak
nemet mondani, és saját utunkat járni.
A templomban csalódás éri, mert a pogányok udvarán nem lehet
elcsendesedni, mert ott kereskedelem zajlik. A templomban zaj van és nem csend.
Mi van bennünk? Mi van a Szentlélek templomában, tudunk-e csendben lenni, vagy
tele vagyunk a világ zajával? Az imádság házát rablók barlangjává tették. Mivé
lett kezeik közt a drága hely, az Istennel való kapcsolat helye? Mivé lesz a mi
kezeink között az Ige, a csendesség lehetősége, a megszentelt élet? Mit mond
ránk Jézus?
Az Úr nem hagyja annyiban a dolgokat, nem mondja, ez van, ezt kell elfogadni,
hanem kitisztítja az oda nem valóktól az Atya házát. Csak akkor jön helyre az
életünk, ha mi is határozottan kitakarítjuk életünkből mindazt, ami nem
odavaló, amit nem Isten rendelt a számunkra.
Azt is figyeljük meg, hogy nemcsak kitakarítja az oda nem való dolgokat,
hanem azt is megmutatja, mire használják a templomot. Isten arra adta a házát,
hogy ott áradjon a kommunikáció közte és az ember közt. Itt megvalósul, mert a
vakok és sánták odamennek Jézushoz, kérik a segítségét, Ő pedig meggyógyítja
őket. Erre adatott a templom, hogy gyógyulások, testi-lelki megújulások menjenek
végbe. Isten az ember életét akarja helyreállítani, a rabláncokat leoldani.
Vannak azonban, akiknek nem tetszik a helyreállítás, mert sérti
érdekeiket. Szomorú, hogy még a templomba, Isten népe közé is beépül a világ
szellemisége, a pénz hatalma. Jézus azonban nem hódol meg előttük, hanem ezt a
szellemiséget, és hatalmat elutasítja. A templomban haragvókat pedig otthagyja. Ez is
döbbenetes, hogy még a templomban is munkálkodhat bennünk a harag. Még az Úrra is megtudnak haragudni. Az is feltűnő ebben a történetben, hogy Jézus mennyire ismeri,
és milyen jól alkalmazza Isten Igéjét. Idézi az Írást, majd otthagyja
ellenfeleit, és ezzel ösztönzi őket, az Atya akaratának felismerésére.
HOZZÁD JÖVÜNK URAM
Hozzád jövünk Uram Ó segíts! Ne szóljon Igéd hiába
A szívünk oly sötét ,Ó segíts, élessze Igéd világa!
Áldd meg, ó Uram az énekünk, legyen jobban tiéd életünk!
Ne szóljon Igéd hiába Ne szóljon Igéd hiába,
Ha fülünk Igédre nem figyel, lábunkkal járunk a sárban.
Vágyaink szakítnak Tőled el, nem fénylik mécsünk világa.
Ó Uram templommá hadd legyen,
a szívünk megszentelt hely legyen!
Ne szóljon Igéd hiába Ne szóljon Igéd hiába,
Ajkunkon hazugság bélyege, megrontott életünk átka.
Hogy állunk elődbe így Uram, naponként Téged imádva?
Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk!
Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk!
Ne szóljon Igéd hiába Ne szóljon Igéd hiába,
A szívünk összetört ó Uram, itt állunk előtted gyászban.
A mélyből hozd ki az életünk, ne szóljon Igéd hiába.
Áldd meg Igédet, hogy érthessük,
dicsőségedre, hogy élhessünk!
Ne szóljon Igéd hiába Ne szóljon Igéd hiába,
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése