Életnek vize

N

agyszerű jövőképet vázol fel népe előtt az Úr (Jóel 3,1-5). A megvalósulás feltétele a megtérés. Ha őszinte szívvel megtérnek az Úrhoz, akkor Ő helyreállítja mindazt, amit a rovarok, a természeti csapás elpusztított. Nem kell nyomorogniuk, éhezniük, hanem az Úr áldása nyomán olyan termést takaríthatnak be, amely következtében megelégednek. Nem vágynak másra vagy többre, hanem elég az, amit az Úr ad. Az Isten kezében megnyugvó élet tud megelégedni. Már nem figyel másokat, nem a környezethez akar hasonlítani, hanem megelégszik azzal, amit ő kap Istentől. Hiszen az Úr tudja, mire van szükségünk, aki ezt felismeri és Rábízza magát, megelégedetté válik. Az ilyen ember nem fog aggódni, mert tudja, hogy azt kapja, amire neki szüksége van. „Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Tim 6,8). Ma gyakran vesszük magunkat körül felesleges dolgokkal, hajtunk azért, hogy minél több mindent megszerezzünk, pedig lehet, hogy nekünk arra már nincs is szükségünk. Itt az Úr a megelégedettséget ígéri, ami a Vele való kapcsolat gyümölcse.

Azonban az anyagi javakon, a test szükségletein túl a léleknek is szüksége van táplálékra, ettől válunk igazán emberré. Az Úr azt ígéri, hogy kiönti Lelkét, igen, ez a csodálatos eső, a Lélek, az élet vize, amely képes a legkitikkattabb lelket is megújítani. Sokak szíve szárazabb, mint a termőföld, nem tudják, mi az oka, Igénk megvilágítja. A szívünket csak az élő víz képes termővé formálni, és ahogyan a földnek szüksége van eső, úgy a lelkünknek is szüksége van az élet vizének áradására. Istennek ez a csodája nincs életkorhoz, nemhez, társadalmi helyzethez kötve, mindenkire kitölti a Lelket, és így késszé tesz minket az Úr dolgaival való foglalatosságra.

Az Úr Jézus mindenkit hívott, amikor a templomban felkiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék” (Jn 7,37). Menjünk Hozzá bátran, kezdjük Vele napunkat. Menjünk, amikor szívünk nyugtalan, és Ő megnyugvást ad, feltölt, és az élet vize árad majd tovább rajtunk keresztül. Azért is jöhetünk bátran Urunkhoz és kérhetjük a Lélek áradását, mert pünkösdkor már eljött a világba és a nyitott szíveket betölti. Mindazok, akik Rá várnak, megtapasztalják jelenlétét és hatalmát, amellyel megváltoztatja gondolkodásunkat, formálja életünket, vezet az élet útján.

Azt is ígéri az Úr, hogy az Úr nagy napja előtt jeleken keresztül készíti fel az Őt keresőket. A jeleket figyelve láthatjuk, hol tartunk, Isten ezeken keresztül szólítja meg az embert. A nagy nyomorúságok idején is lesz kifelé vezető út, mégpedig az, amelyik felfelé, azaz Hozzá vezet. Isten mindig megadja a lehetőséget, bármilyen körülmények vesznek is körül, hogy kiáltsunk, hogy segítségül hívjuk Őt. Sőt ,azt mondja Igénk, hogy lesznek olyan idők, amikor fel kell ismerni, hogy egyedül csak Isten tud segíteni rajtunk. Jó lenne, ha ezt már most felismernénk, és segítségül hívnánk Őt problémáink közepette.

Jeruzsálemhez közeledve az Úr két tanítványt feladattal bíz meg, azt kéri, az előttük levő faluból hozzanak el egy szamarat a csikójával együtt (Mt 31,1-11). Furcsa kérésnek tűnik, de Jézus számára fontos a szamár, mert így jelzi, hogy Ő az, Akiről a próféták szóltak, Ő az alázatos király. A tanítványok, becsületükre legyen mondva, szó nélkül engedelmeskednek. Egyik sem mondja, minek menjek, miért pont én menjek és tegyem ki magam az emberek nyelvének? Mennek engedelmesen. Ezt kell nekünk is megtanulni, ha Urunk szól, azonnal tegyük, még ha nem értjük is kérését, vagy nem értünk egyet vele. Meg kell tanulnunk engedelmeskedni, úgy, ahogy ők tették. Bizonyára jobb feladatot is el tudtak képzelni a maguk számára, mint más szamarát elkötni, mégis mennek, mert az Úr parancsolja.

Azzal küldi el tanítványait, hogy a kérdezősködőknek mondják: „Az Úrnak van szüksége rájuk” (3). Megtapasztalta ez e két ember, hogy az Úrra való hivatkozás érv, és elengedik a szamarakat. Arra gondoltam, számunkra érv-e, ha az Úr kér tőlünk valamit? Átengedjük-e neki fontos dolgainkat, mert szüksége van Rá? Érv-e számunkra, amikor a szívünket kéri, ami minden féltve őrzött dolognál fontosabb, és átengedjük-e számára? Mert a bevonulás történetének az az üzenete számunkra, hogy Jézus ma az életünkbe akar bevonulni. Szívünk trónját akarja elfoglalni, de ehhez nekünk fel kell onnan állni, és át kell engedni számára a helyet. A sokaság pont ezt nem értette meg. Ők azt gondolták, Jézust királlyá fogják koronázni és hadserege élén kiűzi a rómaikat. Azonban a szamárháton való bevonulás azt üzeni, nem emberek ellen jött harcolni, hanem a bűn ellen. Nem a környezetünket, hanem az életünket akarja megváltoztatni. Végezze el Urunk, hogy számunkra már ne legyen kérdés, kicsoda ez, hanem mondjuk őszintén, szívünk ajtaját kitárva: Ő az Úr, csodák Csodája, Ő az Úr, a menny és a szívem királya!

A nagy király jön: Hozsánna!

1. A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna! Zeng e kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat szeldelnek útára, Békességet hoz népe javára. Áldott, aki jött az Úrnak nevébe' Általa léptünk az Isten kedvébe; Békesség ott fenn a mennyországban, Áldott az Isten a magasságban!

2. Ó, szentegyház, hívek boldog országa! Mily édes ez a Jézus királysága! Szelíd, szegény ez és alázatos, De nagy hatalmú és csodálatos. Igaz ez és a bűnből szabadító, A bűnt, halált és népeket hódító; Vasvesszővel bírja ellenségét, De szelíden őrzi örökségét.

3. Jézus király és magát annak vallja, De hogy királlyá tegyék, nem javalja; Sőt, noha Isten, Sion királya: Lett az időben szolgák szolgája. Jön szamárháton alázatossággal, Aki pedig bír az egész világgal; Nem jön királyi fényes bíborban, Nem fegyverekkel zörgő táborban.

4. Ó, édes Jézus, Atyádnak szent Fia! Ó, Isten, néped kegyelmes királya! Vezéreld jóra egész éltünket, Tégy tulajdon népeddé bennünket. Légy segítségül, ki a magasságban Ülsz drága véreden szerzett országban; Tégy engedelmes, hű polgárokká S nyert kincseidben birtokosokká.

5.                   Hogy csak a Jézus és az ő szent Atyja Törvénye légyen és szent akaratja Cselekedetink zsinórmértéke: Áldott királyunk királyi széke Hű szíveinkben légyen felemelve, És hűségére életünk szentelve; Tégyen méltóvá a Jézus vére A boldog lelkek lakóhelyére.

Isten áldásával.