Élet a pusztában

É

kesen és szép rendben folynak a hajlék körüli munkálatok (2Móz 37,17-29). Az Istentől kapott bölcsesség és hozzáértés által a maximumot hozzák ki a pusztából és a pusztában. Mindez, amit létrehoznak, minőséget képvisel. Csodálatos lesz a sátor, és minden benne lévő eszköz. Ragyogásuk hirdeti Isten dicsőségét. Üzenik, hogy a pusztaságban is lehet alkotni, ott is megtalálhatjuk célunkat, a pusztaságot is életté lehet formálni, ott is az Úrra mutathat jelenlétünk. Megragadott engem, ahogyan a zsidók kihozták a nehéz körülményekből is a maximumot. Nem siránkoztak, hogy mit is lehet itt csinálni. Nem kerestek kifogást, mondván, ilyen helyen képtelenség alkotni. Isten népét nem a körülmények alakítják, hanem ő alakítja a körülményeket, és formálja termővé a sivatagot is.

Mi is gyakran úgy érezzük, hogy sivatagban vagyunk, vagy még gyakrabban érezzük azt, hogy  bennünk van a pusztaság, olyan szárazak, porosak, élettelenek vagyunk, mint a sivatag. Igénk rámutat, hogy a sivatagos állapotból is ki lehet jönni, de nem úgy, hogy másra várunk, hanem úgy, hogy az Úr szavának engedve átalakítjuk a pusztát. Hiszen Isten az, Aki a teremtéskor is a pusztából életet alakított ki. Így a bennünk lévő sivatag is élővé és termővé válhat.

Ez a nép a pusztaságban, a vándorlás ideje alatt is megtalálta azokat az anyagokat, amelyekből el tudták készíteni a sátort. Még nem voltak letelepülve, nem működött bányászat, nem volt feldolgozó ipar és mégis mindent el tudtak készíteni. Minekünk is a meglévőből kell, a kevés hitünkből, lehetőségünkből kihozni, amit az Úr kér tőlünk. Így válhatunk bizonyságtétellé a magunk helyén és körülményei között. A mai ember a körülményei megváltozására vár, Isten népe pedig a meglévő keveset teszi az Úr kezébe, hogy ott megszaporodjon, csodává váljon. Lehet élet a pusztában.

Továbbra is a megmentésen van a hangsúly (Mt 18,15-20). Csak most azokat kell menteni, akik  már a gyülekezeten belülre kerültek, de valamilyen probléma lépett fel köztük és a gyülekezet között. A gyülekezetnek óvó, és a közösségben tartó szerepe van. Jézus szavaiból kitűnik, hogy a hívők is különböző emberek, a gyülekezet bűnösök közössége, így köztük is kialakulhat konfliktus, a hívő is vétkezhet. Azonban az Úr tovább vezet, és azt kéri, hogy ha kialakul a nézeteltérés, igyekezzenek azt helyrehozni, a hibákat kijavítani. A hívők nem azért mások, mert ők már nem követnek el hibákat, vagy nem eshetnek el, hanem azért, mert tudják, ha el is estek, az Úr segítségével fel lehet állni. Mert a gonosz szétrombolja az életeket, a kapcsolatokat, közösségeket, az Úr Jézus Krisztus azonban azért jött, hogy ezeket meggyógyítsa és helyreállítsa.

A probléma megoldásnak meg van a maga menete. Az Úr első számú eszköze a személyes konfliktusok megoldására a beszélgetés. Merjünk együtt és őszintén beszélni a problémáról az Úr jelenlétében.  Fontos azt is meglátni, hogy a másik, ha vétkezett, ha megbántott, vagy másképp gondol valamit, mint én, még nem ellenség, ezért arra kell igyekezni, hogy lássuk saját felelősségünket, vállaljuk hibáinkat és úgy keressük együtt a helyreállást.

Az is benne van, hogy nem lesz sikeres a békéltetés az első körben, de ne adjuk fel. Itt az Úr azt javasolja, hogy kérjünk segítséget a gyülekezet tapasztalt, hiteles tagjaitól. Így az egyéni lelkigondozás közösségi lelkigondozássá alakul. Olyan is megtörténik, amikor nem sikerül megoldani a helyzetet. Sőt, benne van az is, hogy egy időre el kell a másik kezét engedni, ha valaki el akar menni a közösségből, el kell engedni. Az Atya is elengedte kisebbik fiát, de az ajtót nem zárta be mögötte. Mi is nyitva hagyhatjuk az ajtót, mert Jézus is nyitva hagyja, hiszen a pogány és a vámszedő is kívül volt Izráel közösségén, de Jézus őket is megkereste és behívta. Isten gyermekei mindig látják a reményt a megtérésre, az életváltozásra.

Az Úr Jézus fontos megoldási kulcsot ad a kezünkbe, mégpedig az egyetértést, az összhangot . Ha egyetértünk mi tanítványok egymással, ha látjuk, hogy a megmentés mindennél fontosabb, lesz eredmény is. Ha a lelkek az elveszettek keresését, a lélekmentést tesszük az első helyre, ha erre összpontosulnak imáink, akkor meghallgattatunk. Mert az eredmény mindig felülről adatik. Mert aki kér, kap, mondja Urunk.

Isten szívén megpihenve

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3.                   Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

Isten áldásával.