M
|
ózes bűnbánó
imájára Isten a szövetségkötés ígéretével válaszol (2Móz 34,10-28). Ebben a kötelékben
megtapasztalják majd Isten csodáit, és ez által világossá lesz mindenki előtt, hogy közöttük van az Úr. Ebben a szövetségben
Izráelnek is van feladata, az Úr a maga részét vállalja, de nekik is vállalni
kell azt, amit az Úr feltételként megszab. A szövetség mindig kétoldalú,
mindkét félnek vannak kötelezettségei.
Milyen feltételeket kell teljesíteniük? Az egyik, hogy ne kössenek
szövetséget annak a földnek a lakosaival. Tehát vigyázniuk kell, mert az ott
élő népek szokásai, életvitele és hite lehet szép és vonzó, de veszélyes, és
Isten előtt utálatos. Így a legjobb, ha leszámolnak velük, vagyis mindjárt kiirtják
a bálványokat, és elhatárolják magukat azok életvitelétől. Bizony, keményen kell
fellépni, ha az ember elkezd gyönyörködni a pogányság művészetében,
szokásaiban, ha engedi, hogy hatással legyenek rájuk, nagyon hamar elbukik.
Isten népe akkor egy idő után belecsúszik a kánaáni népek szokásaiba.
Világosan kell látnunk, hogy a bűn nem játék, és nem is szórakozás, az
életünk és üdvösségünk mehet rá, ezért nem lehet dédelgetni, hanem le kell vele
számolni. Isten gyermekének ezt komolyan kell venni, ami egyszer számomra
probléma volt, ami legyőzött, és vereséget szenvedtem, azzal már nem lehet
kísérletezgetni, hanem le kell velük számolni. Isten népe az Úr kegyelméből
képessé válik arra, hogy nemet mondjon, mindarra, ami bűn, ami rabbá teszi. Azt
mondja az Úr, ne egyél áldozatukból, utasítsa el. Itt nem szabad abba a hibába
esni, hogy ha elutasítom, amikor meghívnak vagy megkínálnak, megsértem őket.
Határozottan el kell utasítani, mert egyébként elbukunk. Másrészt Jézus
tanítványának más az életvitele, mint a világnak.
Fontos, amit Isten kér, hogy senki ne menjen elé üres kézzel.
Elgondolkodtam, vajon én mit viszek az Úrnak, mit adok Neki hálából. Sokszor
mondjuk, hogy mindenünk az övé, de a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy semmit
nem adunk Neki. Időnk, erőnk, anyagi javaink mind saját életünket szolgálják. A
bűnös nő egy egész évi keresetnek megfelelő értékű nárduskenetet vitt az
Úrnak, így fejezte ki háláját a szabadításért, a bűnbocsánatért, az új életért.
Mennyi mindent kaptam az Úrtól, én mit adok Neki? Ő életét adta értem, de én
mit adok Őneki? Odaadom-e szolgálatra az életemet?
Az is elgondolkodtatott, hogy az Úr még a szántás és aratás idején is
ragaszkodik a nyugalomnapjának megtartásához. Hányszor mondjuk fontos és sürgős
munkák idején, hogy most még vasárnap is dolgozni kell. Aratás idején felmentve
érezték magukat az emberek a pihenőnap, az Úrral való együttlét megtartása
alól. Ez azonban kicsinyhitűséget fejez ki, nem bízunk abban, hogy ha megtartjuk
a legnagyobb munkák idején is a nyugalomnapot, nem fog kár érni minket, mert az
Úr gondoskodik övéiről. Bizony nekünk is így kell felkiáltani: növeld a
hitünket! Merjünk bízni az Úr ígéreteiben.
Újszövetségi Igénk arra tanít, hogy a nagy felismeréseket, a magasságot
mélység követheti, ha nem kezeljük őket a helyén (Mt 16,21-23). Péter, amikor
megvallotta, hogy Jézus az Isten Fia, úgy gondolta ,mindent jól tud. Nem volt
alázat és vigyázat benne. Elfelejtette, hogy a bizonyságtétel Isten kegyelmi
ajándéka volt, az Úr jelentette ki számára, amit mondott, és nem a maga
okosságával jött rá. Ezért vigyázni kell, mihelyst leveszi az Úrról a szemét,
és nem a Lélek kijelentésére támaszkodik, test szerint beszél, és elbukik.
Elfelejtette Péter, hogy amikor a vízen járás idején, már nem az Úrra nézett, süllyedni kezdett. Isten gyermeke csak addig képes a lehetetlenre, a csodára, a
helyes felismerésre, amíg összhangban van a Szentlélekkel, mihelyst megszakad a
kapcsolat, rosszul látja a dolgokat, rosszul dönt.
Bizony, ma is sokan gondolkodnak úgy, hogy aki hisz, azzal nem történhetik
baj, az nem lehet gyógyíthatatlan beteg, azt nem érheti katasztrófa. Pedig erről szó sincs, ez emberek szerinti gondolkodás.
Az Isten szerinti gondolkodás látja a szenvedésben az elhordozásra kapott
erőt, a halál mögött a feltámadás ígéretét.
Péter védeni, menteni akarja Jézust, ami szép gondolat, de ez a sátántól
van, mert a sátán akarta azt, hogy Jézus ne menjen a keresztre. Ha Jézus nem
megy a keresztre, mi a bűneinkben halunk meg, akkor nincs kegyelem, nincs örök élet
a számunkra. Tehát ebben a helyzetben Isten akarata Jézus halála a kereszten,
mert ez által megmenti mindazokat, akik hisznek Benne.
Üres kézzel kell-e mennem?
1.
Üres kézzel kell-e mennem
S állanom az Úr elé?
Nincs kalász, mit én arattam,
Amit nyújtanék felé?
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
2.
Jól tudom, hogy Ő megváltott,
Nem rémít már a halál,
Ám hogy üres kézzel lásson,
Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
3.
Bár lehetne visszahoznom
Kárba veszett életem,
Munka közt az Úrnak élni
Mily öröm volna nekem!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
4.
Testvér, rád is vár a munka,
El ne mulaszd botorul,
Lelkeket vezess az Úrhoz,
Míg az éj rád nem borul!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése